Nők a pilótafülkében
A repülés megszállottjai. Bátrak, semmitől sem félnek. Ha kell, várnak türelemmel, míg felnő melléjük a társadalom, és elismerik, hogy képesek arra, amire a férfi kollégák. Hatalmas gépeket uralnak, és biztonsággal hasítják a kék eget. Ők a női pilóták, akik sosem rettentek meg a kihívásoktól.
A 18. század Franciaországa az újítások, a felfedezések és a bátor hölgyek időszaka volt. 1784-ben a francia operaénekesnő, Madame Thible egy Montgolfier-ballonnal emelkedett a magasba, mely tettét sokan követték. Három évre rá egy Sage névre hallgató hölgy már odáig merészkedett, hogy férfi kíséret nélkül végezte léggömbrepüléseit. Valószínűleg ezek a kezdeti lépések adták meg a kedvet és a bátorságot ahhoz, hogy a hölgyek testhezálló kihívásnak érezzék a levegő meghódítását.
Kezdeti szárnyalások
Bár a pilóták között a mai napig több férfit találunk, mint nőt, a hölgyek sikere elvitathatatlan, főleg, ha hozzátesszük, hogy a 19. század elején bizonyító férfiak mellett sok esetben a feleségük is jelen volt. Példa erre a Garnerin házaspár, ahol a feleség, Élisa csaknem olyan ügyes ejtőernyős ugrásokat hajtott végre, mint a férje. Sikerük Európa-szerte mérhető volt. Jean-Pierre Blanchard, aki először szelte át a La Manche csatornát hőlégballonnal, szintén többször repült a felesége kíséretében. Halála után Sophie folytatta a ballonos repüléseket, ám 1819-ben lezuhant: halálával a repülés első mártírnőjét gyászolták. A motoros repülőgépek sem tartották vissza a bátor női pilótákat, az angol Edith Maud Cook 1910-ben egyedül vállalkozott a Blériot-monoplán irányítására.
A 20. század innovációi
Magyarországot sem kerülte el a repülés láza: 1910-ben elsőként Csermely Károly vitte el repülni a feleségét. Az első női pilótát Steinschneider Lilly személyében ünnepelhette a hazai közönség, és szenvedélye ragadósnak bizonyult, mert egyre több hölgy vállalkozott a cseppet sem veszélytelen szakma kitanulására.
Az I. világháború sem riasztotta el a vállalkozó kedvűeket, így az első katonai hölgypilóta, Elfriede Riote már a német légiflotta tagjaként hasította a kék eget. Az 1920-as és '30-as évek legismertebb női pilótája az amerikai Amelia Earhart lett, aki a nők közül elsőként repülte át az Atlanti-óceánt. Amikor a Csendes-óceánt is át akarta repülni, nyomtalanul eltűnt (erről lásd cikkünket a 16. oldalon). Az első színes bőrű pilótanőre sem kellett sokáig várni: 1921-ben az amerikai Bessie Coleman Franciaországban tette le sikeres vizsgáját. Karrierje nem bizonyult hosszú életűnek, öt évvel később tragikus véget ért.
Még a II. világháború előtt megszületett a távolsági repülés új világrekordja. A cím Valentyina Grizodubova, Polina Oszipenko pilóták és Marina Raszkova navigátor nevéhez fűződik, akik 6500 kilométert megtéve váltak világhírűvé.
Az orosz pilótanők a II. világháborúban nagy elismertséget szereztek, mert azon túlmenően, hogy önálló női ezredet képeztek, számos légi győzelmet arattak. A háborúban a német pilótanők is szépen teljesítettek, ám érdekes tény, hogy az amerikai hadsereg nem szívesen engedte női pilótáit a frontra, helyette más munkákkal bízták meg őket. A háborút követően az orosz légierőnél szolgáló női pilóták alakulatait felszámolták, ám lehetőséget kaptak rá, hogy az Aeroflot belföldi járatain utasszállító gépeket vezessenek.
A férfiuralom vége
A polgári légiközlekedés első hivatásos női pilótáját, Helen Richey-t 1934-ben alkalmazta az amerikai General Airlines. A polgári légiközlekedésben betöltött férfihegemóniát azonban csak az 1970-es évek környékén tudták áttörni a hölgyek. Az első női kapitány, Emily Warner 1976-ban ült a Boeing B-737 kormánya mögé. Példáját 1984-ben a holland Mariette Braspenning követte, aki a KLM kötelékében repült.
A '80-as évek áttörést jelentettek: az amerikai és orosz légitársaságok után Svájc is szorgalmazta a női pilóták jelenlétét. Ennek eredményeképpen a Luzerni Aero Club pilótaiskolájába 1400 férfi mellett 93 női tanulót is felvettek. 1986-ban a Lufthansa elnöke bejelentette, hogy vége a férfiuralomnak, és a német pilótaiskolába jelentkező 6000 nő közül 2 fő számára bizalmat szavazott. Egy évvel később a brit légiközlekedésben is feltúntek az első női pilóták. Az igazi szenzáció mégis az volt, amikor 1987-ben Sydney-ben leszállt a Continental Airlines DC10-es óriásgépe, amelynek a teljes személyzete egytől egyig nő volt.
Egyre több női pilóta kapta meg a kapitányi rangot világszerte, és míg Amerikában majd' 3000 főt tartottak nyilván, más légitársaságoknál a női pilóták száma nem haladta meg az 50-100 főt. Az amerikai hölgyek számára csupán egyetlen gép maradt tiltott: a légierő egészen 1992-ig nem engedte a nőket vadászgépet vezetni.
Még nincs hozzászólás