Nők a nagyvilágban
Sokan bátran nekivágnak az ismeretlennek, még akkor is, ha a választott ország nyelvével csak a repülőúton kezdenek el mélyebben ismerkedni. Cikkünkben egy-egy Angliában, Írországban és Amerikában élő fiatal nőt kérdeztünk arról, hogyan élik új hazájukban a hétköznapjaikat.
Aki úgy dönt, hogy részben vagy egészében felszámolja az itthoni életét, azt többnyire a jobb megélhetés, a tanulás, a kalandvágy, a tapasztalatszerzés, új kultúrák és emberek megismerése motiválja, de olyan is akad, aki egy komolyabb magánéleti krízis – például haláleset, válás – után dönt úgy, hogy külföldön folytatja tovább az életét.
Az utóbbi évek kutatásai alapján kiderült, hogy munkavállalás szempontjából a legvonzóbb úti cél a magyarok körében továbbra is az Egyesült Királyság, Németország és Ausztria, óvatos becslések szerint pedig 500 ezernél is több lehet azoknak a bejelentett magyar dolgozóknak a száma, akik külföldön élnek. Cikkünk szereplői ugyan több okból kifolyólag nem szerettek volna fotóval és teljes névvel szerepelni, de a történüket megosztották velünk.
Felfedezőúton önmagunk felé
„Szerintem két évig kell egy országban élni ahhoz, hogy valaki pontosan tudja, hogyan kell például kenyeret venni vagy útbaigazítást kérni – magyarázza Kinga, aki számos honfitársával ellentétben igen jó angol nyelvtudással kezdett új életet ír származású férjével Írországban. – Az a legnehezebb, amikor az egyirányú jeggyel felszállsz a repülőre, magad mögött hagyod mindazt, amit addig elértél az életben, és kinn új egzisztenciát kell teremteni a semmiből.
A külföldi tartózkodás mégis megerősíti az embert, mert a jól megszokott közegtől távol kell túlélni a hétköznapokat, és az így szerzett tapasztalatok új utakat nyithatnak önmagunk megismerése felé. Fel kell készülni arra, hogy semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte. A honvágy pedig nagyon tud fájni, és élhetsz akármilyen jó körülmények között, sosem múlik el teljesen.”
Amikor eltűnik a stressz
„Először húszévesen jártam Amerikában, akkor bébiszitterként vállaltam munkát néhány hónapig, majd hazatértem. New York szerelem volt első látásra, és már akkor tudtam, hogy ide még vissza fogok jönni – idézi fel az emlékeit Zsófi. – Így is történt. Tizennégy évvel később úgy éreztem, hogy nem találom a helyem otthon, és eldöntöttem, hogy újra nekivágok a kontinensnek.
New York helyett Los Angelesben nyílt munkalehetőség számomra, itt élő magyar gyerekeket tanítok az anyanyelvükre. Kaliforniában nagyon könnyen megy a kapcsolatépítés, a mai napig csodálom azt is, hogy itt rengeteg nemzet él békésen egymás mellett, az amerikaiak toleránsak, tiszteletben tartják, hogy máshonnan származol, érdekli őket, milyen Magyarország, én pedig büszkén szoktam mesélni a hazámról.
Ha jó ember vagy, elfogadnak úgy, ahogy vagy. A közvélekedéssel ellentétben a magyarok segítenek egymásnak, azt viszont a legelején eldöntöttem, hogy csakis pozitívan gondolkodó és számomra elfogadható értékrendű embereket engedek be az új életembe.
Hetente 5-6 napot dolgozom, de sokszor csak délután vállalok munkát, ilyenkor van egy szabad délelőttöm. Eljárok futni vagy jógázni, hétvégén pedig találkozom a magyar és amerikai barátaimmal. Grillezünk, jókat beszélgetünk, vagy az óceán partján röplabdázunk órákon át. A stressz szinte teljesen eltűnt az életemből.
"A külföldön élés egyik nagy előnye, hogy a fiatalok esetében segítheti a felnőtté válást és a szülőkről való leszakadást. Az intuitivitás, a rugalmasság és a spontaneitás is a megváltozott életkörülményekhez való könnyebb alkalmazkodás irányába hat - sorolja Gazdag Enikő pszichológus.
A szakember úgy véli, egy nagyobb magánéleti krízis után kimondottan jót tehet, ha valaki a külföldre költözés mellett dönt, főként abban az esetben, ha önmaga újraépítése a cél.
Ha valaki kint találja meg a párját, vagy egy új kapcsolat reményében távozik külföldre, akkor fontos, hogy tudja: ez az ő döntése, a felelősséget nem szabad a másik félre hárítania. Amennyiben pedig külföldön talál rá az új szerelem, figyelembe kell venni azt is, hogy az együttélés során a kulturális különbségek okozhatnak nehézségeket.
Különösen ünnepnapokon fáj a családom és az otthoni barátaim távolléte, de ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy el fog jönni az idő, amikor gyakrabban tudok hazalátogatni. Büszke vagyok a magyarságomra, de egyre inkább itt érzem magam otthon. Amikor két éve megragadtam a lehetőséget, csupán néhány hétre terveztem a kinn tartózkodást, de annyira jól érzem magam, hogy úgy döntöttem, hosszú távon Amerika lesz az új otthonom.”
Nem minden kapcsolat bírja ki a távolságot
„A párom munkaajánlatot kapott Angliában, majd az első három hónapot egyedül töltötte kint, hogy felmérje a lehetőségeit. Végül olyan jól alakult a helyzete, hogy a maradás mellett döntött, én pedig utánajöttem – meséli Bori a történetüket. – Így kerültünk abba az észak-angliai kisvárosba, ahol harmadik éve élünk. Szeretünk itt lenni, az emberek barátságosak, segítőkészek.
Eddig a lakásbérlés ment a legnehezebben, az angolok ugyanis alaposan utánanéznek az anyagi háttérnek, de a bürokrácia nem keseríti meg az ember életét. Ha valaki elfogadhatóan beszéli a nyelvet, a helyiek szívesen segítenek bármiben. Jó példa erre az NI-szám (társadalombiztosítási szám) megszerzése, amihez telefonon kell időpontot kérni.
Én – hála az internetnek – továbbra is megtartottam a magyarországi munkámat, de önkéntesként tagja vagyok egy nemzetközi művészeti és kézműves közösségnek, ahol rengeteget tanulok az országról, az elfogadásról, a sokszínűség és a nyitottság fontosságáról. A nyelv elsajátítása mellett folyamatosan ismerkedünk a helyi szokásokkal, és új baráti kapcsolatokat alakítunk ki.
Persze, nagyon hiányoznak az otthoniak, és hiába van internet, telefon, a személyes találkozást semmi sem pótolja. Voltak olyan kapcsolataim, amelyek nem bírták ki a távolságot, és lassan elhaltak, ezt tudomásul kellett vennem. Én az eddigi tapasztalataim alapján mindenkinek azt tanácsolnám, hogy csak komoly tőkével és jó nyelvtudással vágjon bele a külföldi kalandba, mert ezek hiányában nagyon nehéz Angliában boldogulni.”
Még nincs hozzászólás