Nógrád igazi gazdagsága
Nógrádról a legtöbb magyarnak Bánk és Hollókő jut eszébe, és kevesen vannak, akik ne fordultak volna meg e két ragyogó községben. Mindkettőben annyi az izgalmas lehetőség, látványosság, hogy egy egész napra leköti a gyerekekkel érkező látogatókat is. De Nógrád sokkal több ennél, egészen különleges élmény utazgatni benne, és nem lehet, nem is érdemes megúszni rövidke egynapos kiruccanással.
Kevés magyar megyéről mondanánk ilyet, de Nógrádra indulás előtt fel kell készülni. Még az autónak is. Mert, aki a 2-es és a 22-es úton igyekszik Bánk felé, az Vác fölött az ország legtechnikásabb kanyarjaiban találja magát.
Itt aztán újra vizsgázik vezető és autó is, mindez a nemzetközi teherforgalom türelmetlen sofőrjeinek sietős nyomása közben. Nem baj, annál jobban értékeljük majd Nógrád paradicsomi nyugalmát, amikor Mohora felé tartunk, a megye földrajzi és lelki középpontjába.
Két-három nappal előtte
Legeslegjobb úgy elindulni, hogy előtte, mindenféle konyhai és háztartási munkánk között meghallgatunk néhány Mikszáth-novellát – léteznek ilyen hangoskönyvek, de tele van velük a videómegosztó is.
Két-három elbeszélés után, még krumplipucolás közben is át tudunk lebbenni a palócok sajátos érzelemvilágába. És semmiképpen se hagyjuk ki Mikszáth feleségének, Mauks Ilonának döbbenetesen szép hangoskönyvét.
A Két különös házasság című írást Tolnay Klári olvassa fel, aki ugyanúgy Mohoráról származik, mint Mikszáthné. És most már indulhatunk is, a lelki alapozás megtörtént!
Mit vigyünk? És mit ne?
A nógrádi táj kellemesen dimbes-dombos, de azért a mátrai Piszkés-tető 946, a Börzsönyben lévő Csóványos 938 méter magas: a túracipő tehát alapfelszerelés. A hegyeken várromok.
És, mivel a dombok között tavacskák húzódnak meg, a fürdőruha sem árt (inkább nyáron). Amit viszont őrültség, sőt bűn vinni, az az étel.
Mert a felkészülés nem elhanyagolható pontja még az előzetes koplalás, hogy legyen hely a palóc finomságoknak. Például az itteni tárkonyos ragulevest – nagyon laktató! – kihagyni nagy veszteség.
A lelki felkészülés része még, hogy gyakoroljuk a türelmet. Amikor a Mátra nógrádi oldalán autózunk, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy életünk leglassúbb métereit koptatjuk a széttöredezett aszfalton.
De innen mélyen belátni a felvidéki tájra, és ez az oldal magasabbnak, szédítőbbnek, vadabbnak hat, mint a hegység felkapottabb vidékei. Végül a dombok között beáll, megmarad a párás, borzongtató hideg. Kell valami, amit ilyenkor még magunkra vehetünk.
Alapvető döntések
Nógrádnak nem csak volt, hanem jelenleg is csodálatos a falusi élete. A helyiekkel a legkisebb találkozás, beszélgetés is elbűvöli a nagyvárosi látogatót.
A csak itt hallható szavak, a palóc tájszólás, az érzelmesség, a világlátás csak akkor lesz élményünk, ha igyekszünk alkalmat találni egy kis trécselésre. Tehát erre időt kell szánni. A másik, hogy érdemes Nógrád mindhárom városi arcát megismerni, amelyek alapvetően eltérnek egymástól.
Balassagyarmat, az úri világ egykori közigazgatási központja egyre szebb, egyre többet ad vissza abból az időből, amikor itt ügyeket intézni, bevásárolni, bálba járni, vagy csak sétálgatni eseménynek számított.
Salgótarján, mely az 50-es évektől a megyeszékhely, itt-ott még őrzi és mutatja bányász múltját – Bányamúzeumának föld alatti részei is vannak.
Salgótarján minden ízében szocialista munkásváros: a hatvanas-hetvenes években épült központja mára már a fiataloknak lassan ugyanolyan történelmi látványosság, mint egy barokk kisváros főtere.
Ezért lesz érdekes utána átmenni Losoncra (Lučenec) is, mely Nógrád polgári és üzleti központja volt. (Az egyetlen város, ahol a szerző egy hétköznap délután, csúcsforgalom idején, Chopint és jazzt hallott játszani a város közepén álló kávéházban.)
A városban járva – vagy egy cukrászdában ücsörögve – kezdjük majd átérezni, mennyi arca-értéke is van ennek a megyének, amely olyan alábecsült a magyar közgondolkodásban.
Szlovákiába?!
Igen, át kell menni, nem kérdés. Nógrád területe folyamatosan változott, itt-ott lecsíptek belőle, átszabták, aztán hozzácsatoltak részeket, melyeket megint elveszített.
A felvidéki oldal – ha Tarján felől érkezünk – rögtön a somoskői várral indul (Hrad Šomoška), nagy a csábítás felmenni, mert ritka szép látvány fogad odafent. Kicsivel tovább újra tétován megremeg az ember lába, a gáz- vagy a fékpedálra lépjen-e Fülek (Fiµakovo) várát meglátva.
Ha a fékre lépnénk, nem fogunk csalódni a kisvárosban, de ne felejtsük, Losoncon kívül még vár Madách Imre gyönyörűen rendbe hozott kastélya Alsósztregován (Dolná Strehová). Parkjától nehéz lesz elszakadni, itt már erősen hat Nógrád ősnyugalma.
És vár a Mikszáth család egykori háza Szklabonyán (Sklabiná), amelynek újabb magyar neve Mikszáthfalva. Ez a múzeumház is példásan szép, kiállítása még a nyűgös kamaszt is leköti.
Egyszóval, a szlovák részek kihagyhatatlanok. Szerencsére az itteni utak gyorsak és jók, a teljes nógrádi kép megszerzése inkább tanulságos, mint fárasztó, és egy jól elvégzett munka megelégedettségét hozhatja.
A nemesi Nógrád
Várak, várromok és kastélyok földjén járunk, lépten-nyomon bele-beleütközünk egy-egy kastélyba a dombok között. Egyesek mintaszerűen felújítva, mások romosan a megmentőjükre várnak.
Nehéz szavakat találni a sziráki Teleki–Degenfeld kastélyra, mely már túlságosan is fényűző lett a felújítás után. Disneylandbe illően mesés volna, ha nem szólna csak a pénzről. Jelenleg kastélyszálló, de van múzeumi része is.
Ennél visszafogottságában is szebb a barokk szécsényi Forgách-kastély, amelyben a Kubinyi Ferenc Múzeum órákra le tudja kötni az egész családot. Erre mondják, hogy „kötelező darab” Nógrád megismerésében.
A már többször említett Mohora is tartogat egy szokatlan formájú, érdekes kastélyt, ez egykor a Zichy–Vay családé volt. Bemenni sajnos nem lehet, de körbejárni is kellemes, ha már voltunk Tolnay Klári emlékházában, és láttuk a Mauks-házat is.
Hasonlóan eredeti a bátonyterenyei-kisterenyei Gyürky–Solymossy-kastély, mely múzeum lévén megtekinthető. A berceli Kállay-kastély jelenleg kastélyszállóként működik: elegánsabb és csendesebb a szirákinál.
Ha valaki megteheti, hogy két-három napot töltsön Nógrádban, és ennyi kell is, ha csak a legszebb helyeket akarja látni, akkor itt jó szállást foglalni, a megye közepében.
Nógrád nevezetes kastélyainak sora sokkal hosszabb, mint azt gondolnánk, nehéz véget vetni a felsorolásnak, de még meg kell említenünk a most szanatórium és szálloda funkciójú, Csitár-Nógrádgárdonyban található Majláth-kastélyt. Kihagytuk a Prónay-kastélyt? Melyiket? A megye tele van a család szebbnél szebb palotáival.
Magyarok, palócok, németek, szlovákok, romák
A megye lakossága változatos kultúrájú, és ez izgalmassá teszi a vidéket. Az első kilométereknél kiderül, hogy ugyan lehet általánosságban beszélni Nógrádról, csak nem érdemes. Aki nyomort és szegénységet vár, az csalódni fog, mert a főutak jók, és jobbra-balra új üzemek, lakóparkok, építkezések.
Ráadásul egy-egy patikatiszta tót községet egy még tisztább sváb követi, és már-már ujjonganánk, de akkor, látva az ott élő romák nyomorát, valóban beüt a reménytelenség egy kis falu határában. Bízzunk abban, hogy a felpörgő gazdaság ezeknek az embereknek a munkaerejére is igényt tart hamarosan.
A palóc nyelvjárást mindenütt hallani, és ez kíváncsivá teszi az embert, kik is ők. Történetük legalább olyan rejtélyes és érdekes, mint a székelyeké, és nincs rá végleges válasz, honnan, mikor jöttek.
Vagy itt voltak-e már, amikor mi érkeztünk? A Palóc Múzeum Balassagyarmaton van, és kiállítási anyaga roppant gazdag. Átsüt rajta, hogy a palócok büszkék a múltjukra, és ezzel kicsit a máshonnan jövőket is kiegyenesítik.
Végül az ászok!
Hollókő és Bánk. Külön-külön is el lehet bennük tölteni egy napot. Csak azt a napot körültekintően kell kiválasztani. Hacsak nem kifejezetten egy országos eseményre igyekszünk oda, válasszunk csendesebb pillanatot, ha találunk ilyet főidényben.
Hollókő gyönyörű falu, akkor is emlékezetes, ha csak kószálunk és nézelődünk benne, de erre nem sok esély van, mert minden házban múzeum és kiállítás található, abból pedig egy-kettő biztosan megragadja a képzeletünket.
Bemegyünk, és nem fogunk csalódni. Arra vigyázzunk, hogy hagyjunk időt a vár megtekintésére, és arra is, hogy ha már fent vagyunk, legyen pár nyugodt pillanatunk beszívni a panoráma végtelen romantikáját, nyugalmát.
A ragyogó tisztaságú és emberi léptékű Bánkon pedig ott a tó: ilyen szép dombok közt pancsolni ritka élvezet! A tó körül szállodák, jó kis vendéglők, a parttól egy méterre már a sűrű erdő, a dombokról meg remek a kilátás.
Ha idáig nem derült volna ki, Nógrád csábítóan szerethető, és lehet, hogy e sorok írója már el is vesztette a szívét-eszét.
Még nincs hozzászólás