New York - Kettő az egyben: megunhatatlan város és megbánhatatlan utazás
Hey buddy! - szól ki a taxis az ablakon, miközben Andris a járda széléről Manhattan felhőkarcolóit fotózza. - Milyen lencsét használsz?
- Nikon 18-55-öst - válaszolja a fiam, mire a fickó benyúl a kesztyűtartóba, egy kis fekete tokot nyújt ki az ablakon, aztán integetve eltűnik a Times Square forgatagában. Tátott szájjal bámulunk utána: a tokban két polaroid szűrő, épp Andris gépéhez való, és nem is a legolcsóbbak. New Yorkban tényleg bármi megtörténhet?
A legjobb arcát mutatja nektek a város – nevetett este a történeten házigazdánk Elif, a török lány, aki akkor érzi jól magát, ha brooklyni házának összes szobája tele van vendégekkel, lehetőleg a világ minden tájáról. Nobel-békedíjat érdemelne, aki a kanapészörföt feltalálta, és valami lovagkeresztet is, hisz a New York-i szállodai szobák ára a csillagos eget veri – így viszont még nekünk is megfizethető.
(A kanapészörf lényege, hogy az utazó nem szállodában száll meg, hanem valakinek a lakásában, aki szívesen fogad vendégeket – akár teljesen ingyen, hogy aztán majd ő is lakhasson nála, ha arra jár. A kanapészörfösök a neten megtalálják egymást, a coachsurfing.com csak az egyik ilyen oldal közülük.)
Amit ők érdekes módon egészen máshogyan látnak, de tegyük a szívünkre a kezünket, számít az egy New York-i teraszon borozgatva, hogy kinek az ükapja verte rabláncra a másikét ötszáz évvel ezelőtt? Amikor itt, ezen a helyen még az algonkin indiánok vadászták a bölényeket? Na ugye.
És ha már megpróbáljuk egy viszonylag kisebb vagyonból megúszni egy hetet New Yorkban, felejtsük el a szervezett városnéző túrákat. Minket ugyan minden sarkon megállítottak a túraszervezők – na persze, aki hátizsákkal és térképpel a kezében járkál, és minden felhőkarcolóra külön rácsodálkozik, az biztosan turista – de mi nem ugrottunk be.
Azt a hetven dollárt inkább elköltöttük két metrókártyára, amellyel egész héten utazhattunk, és mindent láttunk, amit csak akartunk. De már értem a Krokodil Dundee utolsó jelenetét: a New York-i metró, amit itt Subway-nek hívnak, budapesti szemmel meglehetősen szűk peronjai elég veszélyesnek tűnnek, amikor zsúfoltak – sokszor még a biztonsági sávban is áll a tömeg.
Mi nem szerveztük ennyire jól, de miután az első másfél napot végigizgultuk azon, mennyire megy az idő, rájöttünk: ebben a városban az is élmény, ha lekéssük a kompot, és fél órát kell ülni egy brooklyni kikötőben, amit, esküszöm, úgy hívnak, hogy Dumbo. Hisz szemben bámulhatjuk a felhőkarcolókat, kérhetünk mézes mustárt a hot dogra, és a körülöttünk nyüzsgő embertömeg csak egy kicsit homogénebb, mint a Mos Eisley-i űrkikötő jövő-menő közönsége.
De azért nem hagytuk ki az Empire State Buildinget – a 86. emeleti kilátóteraszra 30 dollárért fölmehetünk, és a lift plafonjára vetített filmnek köszönhetően úgy érzi az ember, mintha most épülne velünk együtt a torony – már ez is lélegzetelállító élmény. A helyszínen épp ugyanannyiba kerül a jegy, mintha online, előre vennénk meg, csak hosszabb a sor.
A komp miatt épp sötétedéskor értünk oda, ami a legnagyobb szerencsének bizonyult: még láttuk a tornyokat napsütésben, de lassan kigyúltak a fények a környező épületeken, és kibontakozott az az éjszakai skyline, ami annyi embertársunk szobájának falán ott van poszter képében...
A híd másik oldalán már Lower Manhattan, vagyis a Central Parktól délre eső felhőkarcoló-csapat, köztük a Freedom Tower, amely az összeomlott ikertornyok helyén áll, a két óriási fémmedencével, amelyekbe zuhog a víz, és az Oculussal, a közlekedési csomópont felszálló madarat szimbolizáló épületével, amelyet Santiago Calatrava álmodott betonba és üvegbe.
De ha a másik irányba, délre indulnánk, elhajózhatunk a Szabadság-szoborig. A Liberty Islandre szervezett kirándulóhajók indulnak 25 dollárért, 28,50-ért akár a hölgy koronájába is felsétálhatunk – 377 lépcsőfok, gondolják meg jól – 60 dollárért pedig még Ellis Islandre is átvisz minket a komp, ahol a Bevándorlási Múzeumban rácsodálkozhatunk, hogyan népesült így be Amerika.
Ám ha felszállunk az ingyenes Staten Island-i kompra, épp ott megyünk el mindkétszer a szigorú arcú fáklyás leány mellett – élménynek ez is épp olyan emlékezetes.
Szóval szerezzünk be egy metrótérképet, egy útikönyvet, jussunk dűlőre utazótársainkkal, hogy a sok látnivaló közül mi mindent tuszkoljunk bele abba a néhány napba, vegyünk egy nagy levegőt meg repülőjegyet, és irány New York! Nem fogjuk megbánni!
Még nincs hozzászólás