Nevess, ha tudsz!
Tudjuk, hogy a jókedv egészséges, aki derűvel éli az életét, könnyebben veszi az akadályokat, és sokan a hosszú házasság titkát is a nagy, közös nevetésekben látják. Igen, a hahotajógának is lehet értelme, mint ahogy annak is, ha tudunk mosolyogni másokra. De azért a humor a párkapcsolatokban nem mindig hóka-móka-kacagás. Bántó is tud lenni.
Ha máshonnan nem, akkor a Ridikülből biztosan megtanultuk, hogy a nevetés gyógyít, és a humor a legjobb konfliktusoldó eszköz, ha épp nincs kéznél, teszem azt, egy moderátor. Aki, persze, nincs kéznél, vagy ha mégis, jobb ha nem moderál, ha anyós, vagy az egyik féllel elfogult barát az illető. Ilyenkor elhangozhatna a huszadik századi családregényekbe illő mondat: moderáld magad, fiam! De félre a tréfával, most a humorról lesz szó.
Humorérzék-deficit
Sajnos nem általános csodaszer a humor sem. Élnek köztünk humorérzékmentes emberek. Nem olyanok, mint mondjuk a bohócdoktorok, akiket messziről ki lehet szúrni a piros orruk miatt, és rögtön tudjuk: itt valami jópofaság van.
A humorérzékben gyengék pont úgy néznek ki, mint bárki más, néha még nevetni is látjuk őket, így sokáig fel sem fogjuk, hogy valamiben hendikepesek. De ha lepróbáljuk rajtuk a klasszikus mondást: „humorban nem ismerek tréfát”, és erre azt találják mondani: miiiii?, akkor biztosan nem vagyunk egy hullámhosszon.
Ha az illető történetesen főszereplő az életünkben, mégiscsak az lenne az ideális, ha értene egy veszekedést oldó poént. De aki nem ismeri a tréfát, az könnyen félreérti, mit is akartunk mondani vele, megsértődik vagy felháborodik, a konfliktus pedig nemhogy feloldódna – elmélyül. Nem jó tipp ilyenkor azzal lezárni a vitát, hogy „bocsáss meg, elfelejtettem, hogy nincs humorérzéked”, mert ez valamiért az egyik legnagyobb sértésnek számít. Nekem? Már hogy ne lenne?!
Viselkedéskutatók megfigyelték, hogy feszült helyzetben sokszor még azok is elveszítik a humorérzéküket, akik egyébként nemcsak befogadóak egy-egy jó poénra, de maguk is élnek vele. Tanácstalanul néznek, mit is akart mondani a másik, aki épp egy tréfával oldotta volna a szorongásukat, idegességüket.
Szó szerint értelmeznek ilyenkor minden mondatot, az asszociációs képességük megszűnik működni. És ha azt mondjuk nekik: vicc volt!, nem értik, miért. A legrosszabb, ha azt kérik, magyarázzuk el. Mert a vicc már nem vicc, ha értelmezik. Jókedvű családokban megoldás, hogy megállapodnak: ha valaki felteszi a bal kezét, az viccelt.
Férfi és női nevetés
A humorérzék mindenesetre fontos kritérium a párválasztásnál, nem véletlenül szerepel oly sokszor a párkereső honlapokon, és fontos később az együttélés során is. Kicsi probléma, hogy férfiak és nők nem ugyanazt értik rajta. A nők számára a humor az intelligencia, a kiváló személyiség egyik jele, ok arra, hogy büszkék legyenek okos, szellemes párjukra. A férfiak szerint viszont annak a nőnek jó a humorérzéke, aki nevet a vicceiken.
A nő párválasztáskor a minőséget keresi, a legjobbat akarja megtalálni – megfigyel és befogad… Akkor is, ha a másik humorérzékét teszteli. Az evolúciós pszichológia szerint a férfi stratégia a párválasztáskor az aktív keresés, a becserkészés, ezért figyelnek minden olyan jelre, ami kedvező fogadtatásra utal. A nő nevetése számukra érdeklődést és szexuális fogadókészséget jelez.
S ha manapság egy okos, szép, intelligens nő azon morfondírozik, miért van még mindig egyedül, nem biztos, hogy a megváltozott nemi szerepeket kell elemeznie – a válasz talán csak annyi, hogy az első randin nem kellett volna olyan szellemesen riposztoznia, csak nőiessége minden eszközét bevetve nevetni az ígéretesnek mutatkozó férfi viccein. Kell néhány hónap együttlét ahhoz, hogy a szópárbajban bajnok nő szellemességét a társa elbűvölőnek találja.
Kényszeres viccmesélők
És eljutunk végre ahhoz, hogy a párkapcsolatok éltető eleme a humor? Nem olyan biztos ez. Nem könnyű minden esetben felhőtlenül örülni például annak, ha humort szül otthon a tesztoszteron, ha a párunknak mindig mindenről eszébe jut egy vicc.
A kényszeres viccmesélők valamiért mind férfiak, a férfiagy ugyanis hihetetlen mennyiségű viccet és humoros idézetet képes tárolni. Nagy szerelem kell ahhoz, hogy egy feleség évtizedeken át jól viselje a férje kiapadhatatlan viccmesélő kedvét, ami persze mindig akkor támad fel, ha van közönség hozzá. Vagyis társaságban.
És a téma legtöbbször a szex, a malac, sőt, obszcén történetekkel mintha a mesélő állandóan provokálni akarná a körülötte lévő nőket. Ugyanakkor a társaság hímnemű tagjai önfeledten röhögnek a már ezerszer hallott „altesti” poénokon is. A nők pedig fejben felsorolják a „vicces fiú” minden valódi jó tulajdonságát, hogy megbocsáthassák a „derű” fagyos perceit.
A női lélek nem szereti a durva poénokat, a fekete humort, a másokat bántó élceket. Ha azt akarjuk, hogy a humor valóban energiaforrás legyen a párkapcsolatunkban, illő tekintettel lenni a másik érzékenységére, és kiismerni, mi az, ami valóban megnevetteti. Egymásra lehet találni a szellemes, finoman ironikus, játékos humorban.
És egy-egy valóban jó poénnal el lehet űzni a rosszkedvet, de még egy hisztirohamból is ki lehet hozni egy nőt. Elég, ha a raplis szóáradat közben a ruhafogassal együtt adjuk rá a kabátot, majd egy könnyed mozdulattal visszahelyezzük az előszobafal akasztójára. Kabátnál fogva függő helyzetben nem lehet mást tenni, csak jót nevetni magunkon. És az önirónia a humorérzék legfőbb forrása.
Még nincs hozzászólás