Nemsokára itt az igazi tavasz!
Bár márciusban az időjárás okozhat kellemetlen meglepetéseket, a napnak már ereje van, a hó, ha esik is, már nem marad meg sokáig, a hófoltok tócsákká válnak. Az élet elindul a földben és a föld felett is. Itt az idő, hogy foglalkozzunk cserepes növényeinkkel.
Bálint gazdától tudjuk, hogy a cserepes növényeket is át kell ültetni, földjüket fel kell javítani, hiszen télen elhasználták a tápanyagokat.
A terebélyes angyaltrombita
Az angyaltrombita látványos és hálás növény, A legismertebb fajtája az illatos angyaltrombita, amelynek hosszú, fehér virágai nyárutón és ősszel jelennek meg.
A Kolumbiából származó aranyló angyaltrombita júliustól szeptemberig virágzik. Ha mindkét fajtából ültetünk, nyár közepétől ősz végéig virágba borítják erkélyünket, kertünket. Bármely fajtáját választjuk, jellemzőjük, hogy tölcsérszerű virágaik lecsüngenek, csúcsuk széthajlik, és főként esténként kellemes illatot árasztanak.
Mivel télen öt és tíz fok között, világos helyen kell tartani őket, éppen úgy, mint a leandert, célszerű dézsába vagy nagy méretű cserépbe ültetni. Ha az angyaltrombitát világos, hűvös helyen, kevés öntözéssel és tápoldat adása nélkül sikeresen átteleltettük, akkor tavasszal tehetünk valamit a következő virágzás érdekében.
Először ültessük át, illetve az idősebb példányok esetében, amelyeket csak 2-3 évente ültetünk át, cseréljük ki a legfelső talajréteget. Használjunk jó minőségű, laza, tápanyagokban gazdag földet. Ha ezt megtettük, akkor hagyjuk békén a növényt. Majd csak áprilisban kell ágait visszametszeni.
A jó idő beköszöntése után sok tápanyagot is kíván, hetente egyszer műtrágyaoldattal kell öntözni. Ha a rendszeres és bőséges öntözést akár csak néhányszor is elmulasztjuk, levelei először lelógnak, majd elsárgulnak és lehullanak.
Az illatos leander
Nagyon sok háznál Magyarországon is feltűnik a nálunk dézsában tartott növény, a leander, mely – megfelelő gondozás mellett – szinte egész nyáron folyamatosan nyitja rózsaszín, piros, sárga vagy fehér virágait.
Mivel a leander mediterrán dísznövény, így a magyar teleket nem biztos, hogy kibírja a kertben, bár egyes változatai mérsékelten fagyállóak. Gyorsan nő, akár a háromméteres magasságot is elérheti, és sokszor éppen ez a probléma vele, hiszen a fagyok beálltával teleltetni szükséges.
A téli elhelyezésre nem mindig van mód. Bár nem szükséges hozzá üvegház, bármely 2–10 Celsius-fok közötti világos helyiség megfelel, amely lehet akár lépcsőház, ablakos pince, fűtetlen szoba is. A növény öntözését ebben az időszakban ritkítsuk, heti egyszer elegendő pótolni a nedvességet.
Március végén bátran ki lehet tenni olyan napfényes, fagytól védett kertbe vagy erkélyre, hogy hozzászokjon a levegőhöz, hiszen ő ott jobban érzi magát, és a kisebb fagyokat minden károsodás nélkül átvészeli. Kiültetés előtt, tehát március közepén, a bokrot alaposan vissza kell metszeni, hogy sok új hajtása legyen, hiszen a virágok a friss hajtások csúcsán fejlődnek ki. A visszametszés különösen szükséges az idős példányoknál, mert a metszés hatására az idősebb fás részekből is új hajtások törnek elő, tehát a növény sűrűbb, tömöttebb, szebb lesz.
Mivel megfelelő földben nagyon gyorsan fejlődik, érdemes 2-3 évente átültetni, különösen akkor, ha a gyökerek teljesen átszőtték a dézsa földjét. Megyeri Szabolcs, az egyik leghíresebb magyar kertész azt ajánlja, hogy az átültetés során a gyökérzetét akár 10-20%-kal is megnyeshetjük, de ebben az esetben az ágrendszerét is ilyen mértékben fiatalítsuk meg.
Nem kell feltétlenül mindig eggyel nagyobb cserépbe tenni. Átültetésnél vagy fiatalításánál használjunk minőségi kertészeti földkeveréket. A cserép aljára tegyünk mosott kavicsot. A korona alakításánál jó, ha tudjuk, hogy az erőteljesen visszametszett ág csak a következő évben fog virágozni. Így metszését érdemes fokozatosan végezni. Április közepétől 14 naponta, május közepétől 7 naponta vízben oldódó, virágzást segítő tápoldattal öntözzük.
A minirózsa érzékeny
Egyre divatosabb díszei a lakásnak a minirózsák. Sajnos azonban kizárólag lakásban elég nehéz életben tartani. Ezeknek az apró, 25-30 cm-es növényeknek az öntözésére nagyon figyelni kell, mert sem a szárazságot, sem a túlöntözést nem viselik el. Nem elégszenek meg az alkalmankénti tápanyagpótlással, ezért gyakran elpusztulnak a lakásban, és a kukában végzik.
Azonban megfelelő gondozással és kiültetés után szépen megerősödnek a szabadban. Ezért, akinek nincs módja, kertje kiültetni, inkább ne is vásároljon minirózsát, vagy ha mégis, szenteljen nagy figyelmet a gondozására. Mivel az apró rózsa vízre nagyon érzékeny, amíg cserépben van, nem szabad túlöntözni. Azt sem szereti, ha a cserép alatti edényben áll a víz, mert onnan felszívja, és ezért a gyökerei mindig nedvesek.
Fontos, hogy minden elnyílt virágot azonnal vágjunk le és szárait is folyamatosan metsszük. Sokan hajlamosak kidobni a növénykét, amikor a bokrocskák lehullatják leveleiket. Pedig ez nem a betegség jele, hanem természetes jelenség, hiszen a rózsabokroknak pihenésre van szükségük.
Amikor bimbói elnyíltak, két öntözés között rövid ideig maradhat száraz a föld, hogy a gyökerek biztosan kiszáradjanak. Az is megoldás lehet, ha olyan tálcára helyezzük ezt a cserepes növényt, amelyre kavicsot teszünk, a meglocsolt kavicsról párolgó vizet nagyon szereti.
A lényeg, hogy gyökere soha ne álljon vízben. Nagyon fontos, hogy olyan helyre tegyük, ahol naponta több órán át is éri a nap. A kártevők ellen időnként érdemes leveleit vízzel vagy növényvédő szerrel lemosni.
Ha ősszel, vásárlás után azonnal kiültetjük, télre elég a tövét betakarni az erősebb fagyok ellen, és kint hagyhatjuk a hideg téli hónapokban is, hiszen ez a növény évelő. Márciusban mindenképpen metsszük vissza a hajtásaikat, kezdjük el öntözni és műtrágyaoldattal táplálni őket; ennek hatására új hajtásokat növesztenek, majd azok csúcsán csinos virágbimbók jelennek meg.
Még nincs hozzászólás