Nem árulok zsákbamacskát!

2014. március 20. | Írta: Szabó G.László

Elvei vannak, nem titkos kártyái. Tenki Réka rögtön az elején közli velem, miről ne kérdezzem. Tiszta játék. Maradnak a tények. Igen, Csányi Sándor felesége. Igen, babát vár. Igen, most ez a legfontosabb feladat az életében. Téma lezárva. Kezdhetünk.

RIDIKÜL MAGAZIN – Eddig szerepekre készült. Öt évig a Katonában, majd átszerződött a Nemzetibe, plusz a filmek: Poligamy, Isztambul, Égi madár, Szabadesés. Most a szó szoros értelmében egy egészen másfajta premierre készül.

TENKI RÉKA – Ez így van.

RM Értem. A hangsúlyt is. Eddig és ne tovább. A „van”-ból, persze „volt” lesz. Már ami a színpadi szerepeit illeti.

TR Így alakult. A Nemzetiben a Vitéz lélekben vagyok még egy ideig. A Mephistóban, ami átkerült a Vígszínházba, havonta egyszer játszom. De már nem sokáig. Volt a Mizantróp a Katonában. Lement. A Római vakációban, a Belvárosi Színházban Balla Eszter már átvette a szerepemet. Remélem, neki is annyi öröme lesz benne, mint nekem.

RM Mennyi volt az „annyi”?

TR Én nagyon bírom az ilyen szerelmes történeteket. Nem rossz a darab. Vicces, kedves, szórakoztató. Van benne tánc is, ének is. Ez így együtt nekem most volt meg először. Nagyon pontosnak kellett lenni a szerepben, fizikailag le is fárasztott.

RM Fekete Ernővel ideális párt alkottak. Gondolom, a Katonában eltöltött évek is segítették ebben.

TR Igen, játszottunk együtt ott is, de ez volt az a darab, amely alatt igazán jó barátok lettünk. Összehozott bennünket. Attól, hogy két színész egy színpadon játszik, még nem biztos, hogy találkoznak. Legfeljebb vannak bizonyos élményeik. Itt viszont végig együtt voltunk, és tényleg mély összhangban.

Érzelmek nélkül nem menne
 

RM A partnereit illetően eddig filmben is, színpadon is szerencsés helyzetben volt. Csupa jó kiállású férfival játszhatott.

TR Igen, jutott belőlük bőven. Nagyon jó érzés olyan partnerrel bejönni, aki igazi férfiként van jelen a színpadon. Aki mellett csinálhatok bármit, nő vagyok. Néha viszont egy egészen furcsa alkatú, nem igazán helyes férfi is lehet vonzó. Olyan energiát sugároz, amivel lehet menni, repülni.

RM Romantikus lélek?

TR Szeretem, ha egy férfi férfias.

RM Máshogy kérdezem: a nagy érzelmek embere?

TR Másképpen nem is menne.

RM Tehát semmi takarékláng, felesleges óvatoskodás.

TR Ahhoz én nem vagyok elég okos. Nem árulok zsákbamacskát. Szeretem, ha a másik tudja, mire számíthat. Hogy ebben a helyzetben így reagálok, abban úgy. Ha ezzel együtt kellek, jó, ha nem, akkor sincs baj, megyünk tovább, csak mindketten a magunk útján.

Ránézek, és ott marad a szemem
 

RM Lehet, hogy inkább Cate Blanchettről kellene kérdeznem, hiszen ott látok hasonlóságot, én mégis inkább Audrey Hepburnre terelem a szót. Biztosan látta a filmjét, a Római vakációt.

TR Majdnem minden filmjét láttam. Utánozhatatlan jelenség. Nem is akartam hasonlítani rá, hiszen én Tenki Réka vagyok, és magamból játszom.

RM Ez így van rendjén, csak azért álltam meg nála, mert nemcsak színésznő volt, hanem a női divat ikonikus alakja is. Sőt, még ma is az: örökre az is marad. A finomságával, az egyszerűségével, az eleganciájával. Persze, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ki állt mögötte. Coco Chanel.

TR Én is örömmel venném fel a telefont, ha egy divattervező azzal keresne, hogy: „Réka, én rád szeretnék kitalálni egy olyan stílust, ami te és én vagyunk együtt.” Odáig lennék meg vissza, ha ezt ki tudnánk alakítani. Nagyon imádnám, ha ez a stílus sugározná az én lényemet és az ő elképzeléseit, s ha így valami újat, izgalmasat tudnánk teremteni. Imádom a szép, egyedi ruhákat. Vagy ha valaki megfog valami érdekessel. Ránézek, és ott marad a szemem.

RM A mai filmszínésznők között van valaki, akire nagyon odafigyel?

TR Jennifer Lawrence. Huszonhárom éves, és már Oscar-díjas. Olyan bátor és olyan természetes! Lenyűgöző.

RM Tenki Rékát mi gátolja abban, hogy hasonlóan bátor, hasonlóan természetes legyen?

TR Nem, nem! Nem erről van szó. Én azt gondolom magamról, hogy természetes vagyok, sőt, bátor is, csak érzem, hogy mi gátol bizonyos helyzetekben. Azt, persze, nem tudhatom, hogy benne milyen gátak vannak, vagy vannak-e egyáltalán, tart-e valamitől. Csak azt tudom, hogy ő olyan pofátlanul jó. Zseniális.

RM Meryl Streep is az.

TR Igen, csak Jennifer Lawrence korban közelebb áll hozzám. Huszonévesen már olyan lehetőségeket kap, hogy én csak ámulok és bámulok. Ezt még Amerikában is nagyon kevesen mondhatják el magukról. De olyan az egyénisége és a tehetsége is, ami ugyancsak kevés embernek adatik meg. Lehengerlő személyiség. Nem érdekli semmi, csak ő maga. Pofátlanul őszinte, na!

RM És olyan nehéz pofátlanul őszintének lenni?

TR Én ahhoz túlságosan jólnevelt vagyok, úgy érzem.

RM Mit kellene elveszítenie magából, hogy eljusson az őszinteségnek erre a fokára?

TR Játék közben én is őszinte vagyok. Ott nem tudok hazudni. Mindig azt adom, ami belőlem jön. Szerencsére még mindig nem tanultam meg, milyen az, amikor ott legbelül irányítom az egészet. A próbákon tudatosan építek fel mindent, de én is ott vagyok a szerepben. Épp azt nem tudom, hogyan kell egy feladatot úgy megoldani profi módon, hogy közben kívül maradjak a figurán. De hogy még világosabb legyen Jennifer Lawrence példája: ő most lehet, hogy azt mondaná: fáradt vagyok, hagyjuk ezt az egészet, húzzunk inkább el a francba! Mert ilyen. De ha én érezném ezt, akkor is végigcsinálnám, legfeljebb feszengenék. Nem árulnám el, mi jár a fejemben. Érthető, ugye? Bírom benne, hogy kimondja, amire gondol.

RM Én mégis inkább Tenki Rékára szavaznék. Nekem ne mondja ki. Legyen profi, és viselkedjen normálisan.

TR Köszönöm, ide akartam kilyukadni.

Mindenből, ami jólesik!
 

RM És most, hogy fokozatosan kivonja magát a színházi forgalomból, mivel telnek a napjai?

TR Tornázni járok. Sétálgatok. Színházba járok, nézem a kollégáimat. Mivel próbáim már nincsenek, nyolckor-kilenckor teljesen felszabadultan kelek. Nyugodtan reggelizem. Soha nem gondoltam volna, hogy ez is ki tudja tölteni a napjaimat. Nagyon szeretek játszani, a színháztól nem tudnék véglegesen elszakadni, de ezt az állapotot is imádom, ami most van. Hazajárok a szüleimhez Debrecenbe, segítek itt, ott, amott. Mindenből azt csinálom, ami jólesik. Oda megyek, ahová akarok, azt eszem, amit megkívánok, kiélvezek minden pillanatot. Mindent megadok magamnak, amit lehet.

RM Ne úgy képzeljem el akkor, hogy délutánonként otthon ül és kötöget?

TR Pedig kötögetek néha. Horgolni is tudok. Volt egy évad a Katonában, amikor kevesebbet játszottam. Nagyon unatkoztam. Névnapi ajándékként kötőtanfolyamot kaptam a férjemtől. Mondtam neki, hogy szeretnék már valamit kezdeni magammal. Kitalálta, hogy akkor kezdjek el kötni. Engem ez is megnyugtat. A kétfejű fenevad próbái alatt sokat ültem a büfében, képernyőn követtem, hol tartanak a többiek, s közben kötögettem. Az a kilencméteres sál, ami bekerült az előadásba, az én munkám volt. Amúgy meg most szeretném befejezni mindazt, amit az elmúlt pár év alatt elkezdtem és félretettem. Az esküvői gyűrűpárnánkat is én csináltam. Két hónapig horgoltam rá a csipkét.

RM A lakás is érzi, hogy már többet van otthon? Tesz-vesz, rakodik?

TR Túlzásba azért nem viszem.

RM Megy a tévé, közben vasalgat?

TR Gyűlölök vasalni. Főleg ingeket.

RM Jobb egy blúz?

TR Azt sem. Nem tudok vasalni. Mindenben a tökéletesre törekszem, és nem megy. Hiába lógatom le az ing vasalt felét, összegyűrődik. Nem tudom, hogyan. Valamit elrontok. Lehet, hogy nincs hozzá türelmem. A kötéssel más a viszonyom. Ott az sem idegesít, ha újra kell kezdenem.

RM Észrevett már magán némi változást, amióta…?

TR …észre! Sok minden mellékessé vált. Már nem lényeges, amit korábban nagyon fontosnak gondoltam. Már nem zavar, ha felfedezek egy pecsétet a nadrágomon. Már nem idegesít, ha semmi érdemlegeset nem tudok felmutatni a nap végén. Így is jól érzem magam.

Címkék: interjú, színház, terhesség, csányi sándor, jennifer lawrence, kötés