'Nekem az a komfortos, ha sokan vagyunk'
Ő az egyik legszebben beszélő képernyős. A hangja is megvan hozzá, bár arról nem tehet - ám azért, ahogy használja, megdolgozott. Előbb a szentesi drámatagozatos gimnáziumban, később a rendszeres beszédtechnika-órákon. Varga Edit, a Játék határok nélkül és a Virtuózok műsorvezetője az ikerfiaival is sokat foglalkozik: mondókákon, verseken csiszolta a kifejezőkészségüket. És a harmadik, ma még bentlakó kisfiú is hallgatózik már. Sőt, jelezte a mamának: tessék velem többet beszélgetni!
Már az ötödik hónapban van, mégsem tippelnék arra, hogy terhes. Egy karcsú kamaszlány könnyű lépteivel érkezik meg a kávézóba. De ahogy leül, minden idők várandós anyukáinak önkéntelen mozdulatával teszi a kezét óvón – amúgy alig látható – pocakja elé.
RIDIKÜL MAGAZIN A babán kívül semmi pluszsúly?
VARGA EDIT Nem nagyon. Az előző terhességnél, amikor két gyereket hordtam, a szülés után még kevesebb is voltam három kilóval az eredeti súlyomhoz képest. Az a terhesség nagyon igénybe vette a szervezetemet. Ezért is óvtak annyira.
RM A család, a mamád, a lánytestvéreid, akikkel legendásan szoros a kapcsolatod?
VE Az anyukám sokkal kevésbé aggódott, mint a gyerekek apukája, az orvosommal karöltve. Úgy tartják, hogy az ikerterhesség nem normál állapot, a Jóisten a nőt egy gyerek kihordására teremtette. Nagyon sokat fektettek, már az életemet is eluntam az ágyban…
A Duna Televíziónál dolgoztam akkor, s bár tele voltam energiával, kisebb munkákat sem vállalhattam el. Pedig műsorvezető lehettem volna az Anna bálon, szép lehettem volna… Szerintem fontos, hogy egy nő terhesen is szépnek érezhesse magát. Ehelyett otthon feküdtem pizsamában, meg köntösben… Olykor dühös voltam, hogy miért tudja mindenki nálam jobban, hogy érzem magam, de amikor megszületett a két gyerekünk, én voltam a legboldogabb a világon.
RM És a mostani terhességed? Kiélvezed, milyen az, amikor nem a miheztartás, hanem a természet és a természeted diktál?
VE Így van, de nem találtam meg a középutat, mert most meg annyira szabadjára vagyok engedve… De hát egy nőnek semmi nem jó. Féltsék és óvják, de közben ne korlátozzák? Nem tudom, hogy lehet a kettőt egyensúlyba hozni. A lényeg, hogy alapvetően nagyon jól érzem magam, azt csinálok, amit akarok, de persze a családhoz igazítva.
A két fiam nagyon sok időt és energiát igényel, pontosan tudják, hogy a mama mennyire terhelhető – és el is mennek a határig. Nem titok, hogy elváltam, s az édesapjukkal felváltva neveljük őket, ezt is össze kell hangolni.
Sőt, abban a mozaikcsaládban, amit az új társammal most próbálunk felépíteni, más gyerekek is vannak: egy nagy, és egy ötéves pici lány. De nekem ez nem idegen. Otthon mindig sokan voltunk, a nagymamám, az anyukám, a nővérem, a húgom és én, mind erős nők, és amikor a nagyobb család összejött, még többen vettek körül. Nekem az a komfortos, ha sokan vagyunk. Megtanultam, hogy mindenféle helyzetet lehet úgy adaptálni, hogy abban még jól is érezzem magam.
RM A mozaikcsalád visszatérő téma a Ridikülben is, hisz egyre többen élnek ilyen sokfelé ágazó kapcsolatokban. A két kisfiad elfogadta, hogy újabb felnőttekhez, gyerekekhez lett közük?
VE Mi hárman nagyon szoros szimbiózisban élünk, a válás után sokáig csak hárman laktunk együtt, adtam nekik időt ahhoz, hogy megszokják: van még valaki mellettünk, és elfogadják egymást Jánossal – hiszen neki is meg kellett szoknia a két energikus, állandóan nyüzsgő, figyeleméhes fiút. Csak akkor költöztünk össze, amikor már a gyerekeim is ezt tartották természetesnek. De az igaz, hogy a családmodell, amit most próbálunk kialakítani, mindenkitől nagy alkalmazkodóképességet igényel. Szerintem ez a kisfiú, a közös gyerek lesz majd az igazi családegyesítő.
RM Az ikrek mit szóltak hozzá, hogy érkezik az újabb versenytárs?
VE Már az elején lelepleztek. Nyaraltunk, s amikor Gellért meglátott fürdőruhában, azt mondta: mama, neked olyan nagy a cicid, hogy biztosan tej van benne. Leesett az állam: nem lehetnek emlékei a saját csecsemőkorából! Vagy mégis? Mindenesetre nekem csak le kellett ütni a labdát: igen, a mama pocakjában kisbaba nő. Egy picit sem döbbentek meg, viszont nagyon kíváncsiak lettek, kérdezősködnek, legutóbb elkísértek az ultrahangra is, mert érdekelte őket, hogy a baba fiú vagy lány…
RM Nem lesz könnyű a helyzete a két szövetséges mellett!
VE Az ikrek kifelé szövetségesek, de egyébként mindenben versenyeznek egymással, a kiflievéstől kezdve addig, hogy ki emel nagyobb súlyt, és kinek esik ki előbb a tejfoga. Nagyon helyesek, de ha úgy adódik, velem szemben is összeállnak, megmakacsolják magukat, vitatkoznak, meglepően jól érvelnek, és minden döntésemre, kérésemre magyarázatot várnak. Meghökkentő ez az érettségi szint.
Néha elnézem őket, és azt kérdezem: biztos hogy csak hat és fél évesek? Természetes, hogy elfogult vagyok velük, de tényleg kivételes gyerekeknek tartom őket. Érdekes, hogy a kép, amit melléjük társítok, már csecsemőkorukban sem volt babás. Nekem sosem voltak olyan klasszikus kis puttók, mindig kisfiúknak láttam őket.
RM Pasik?
VE Pasik, és tombol bennük a tesztoszteron.
RM Hat és fél élvesen?
VE Ha látnád őket, el tudnád képzelni. Mindkettő domináns alkat. Igaz, nem egyformán. Levente, aki egy perccel előbb jött a világra, okosan, intelligensen, puhán próbálja kicsikarni azt, amit akar, ő a bölcsebb, a magabiztosabb. Gellért viszont fejjel a falnak… a végletek embere. Nagyon tud szeretni, ha jó, akkor nagyon jó, ha meg ellenáll, akkor elképesztő erővel nekifeszül. Ő érkezett másodikként, de folyamatosan küzd azért, hogy első legyen.
RM A hatgyerekes papa, a költő Lackfi János mesélte, hogy a felesége mindegyik terhességénél tudta: ki az, milyen egyéniség, aki odabent növekszik. Te mit gondolsz az új kisfiadról?
VE Ezzel most egy kicsit megijesztettél, mert ha így van, akkor nem lesz könnyű dolgom vele sem. Egyébként többször megfogalmaztam a kérdést, hogy létezik-e anyai megérzés, de soha senkitől nem kaptam rá biztos választ. Pedig én is úgy vélem, hogy már ismerem őt. És ha jók a megérzéseim, karakteres kis fickó lesz. Hihetetlenül energikus. Sokkal korábban megmozdult, mint vártam, éjjel-nappal aktív.
Ma reggel, amikor arra ébredtem, hogy rugdos, arra gondoltam, talán azért jelez, mert szeretné, ha most már rá koncentrálnék. Eddig nem volt elég idő, előbb a munka, aztán két elsőssel az iskolakezdés, s neki még a nevét sem találtuk ki. Szerintem is itt az ideje, hogy befelé figyeljek, gondoljak rá, beszélgessek vele. Ahogy a testvéreivel annak idején.
RM Elindult a Játék határok nélkül adássorozata, te pedig hamarosan elköveted azt a bravúrt, hogy a képernyőn leszel, s közben szülsz egy gyereket. De ugye ezt nem úgy kell elképzelni, hogy két felvétel között beugrasz egy kicsit a szülőszobára?
VE Nem, persze. A Játék határok nélkül őszi évadjának adásait előre felvettük még nyáron, amikor nekem még csak sejtéseim voltak arról, hogy várandós vagyok. Júniusban kint töltöttünk majd’ egy hónapot Kínában, Hajnan szigetén, 13 adást leforgattunk – itthon, szeptemberben már csak utómunkák voltak, amiben még boldogan részt tudtam venni –, októbertől kerülnek hétről hétre adásba, és ahogy mondod, már a szülőszobán leszek, mikor a képernyőn, a döntőben még nagyban drukkolok a magyaroknak.
RM A forgatás díszletek között, művi környezetben zajlott. Érzékeltetek valamit is abból, hogy a világ másik felén, Kínában vagytok?
VE Például a 80 százalékos páratartalmat és a közel negyvenfokos hőséget, amikor kint, a városban forgattunk, vagy a stúdióban leállt a klíma. Egyébként az ilyen nemzetközi csapatban épp az a különleges, hogy egy idő után eltűnnek a nemzeti különbségek. Kellett persze idő, hogy összecsiszolódjunk, hisz különböző kulturális hátterű emberek találkoztak.
Eleinte még voltak villongások, megmutatkozott a nemzeti jelleg. A kazahok például olyan harcos vehemenciával vetették bele magukat a játékba, hogy kicsit még ijesztő is volt, az algériaiak meg olyan forradalmi tűzzel ünnepeltek, hogy nem tudtuk, örülnek-e, vagy fel vannak háborodva… A kínaiak számára mást jelentenek a számunkra egyértelmű arckifejezések, gesztusok…
De az valóban átütő erejű volt, mikor a második héten mindez eltűnt, annyira ráéreztünk egymásra. Amikor mindenki ugyanolyan játékos volt már, mint a mieink, ugyanolyan televíziós kolléga, mint mi. Amikor reggel összepacsiztunk, és már egy-egy villanásból is értettük egymást.
RM Mekkorácska lesz a harmadik kisfiad, amikor te már újra képernyőn leszel, a Virtuózokkal?
VA A műsor indulásának pontos időpontját még nem tudom, de talán úgy két-három hónapos lesz. Ha ismét felkérnek erre a munkára, örömmel vállalom. Nem mondom, hogy egy ilyen pici mellől könnyű elszakadni, de ha ebben partner lesz a párom, akár be is hozhatja a kisfiunkat egy-egy felvételi napon… Nem az első gyerekemet várom, pontosan tudom, minek nézek elébe, biztos vagyok benne, hogy megfelelően el tudom majd látni, és törődni tudok vele.
RM Az előző adássorozatban nem egyszer megölelted a kissrácokat, megsimogattad a versenyzőket… Voltak kedvenceid?
VE Egy ilyen műsor vezetéséhez érzékenység kell, kíváncsiság, nyitottság a gyerekekre, ami egyébként is könnyen előhozható egy anyából. Persze, hogy voltak kedvenceim, nagyon sok szerethető egyéniség van köztük. És nem is szakadtam el tőlük, tavasszal megjelent velük az interjúkötetem, és most indul a Virtuózok koncertsorozat a Várkert bazárban, aminek én leszek a műsorvezetője.
RM Szóval nem a tévéstúdióból, hanem a koncertpódiumról sétálsz majd be a szülőszobába?
VE Ez azért csak havonta egy koncert! Nem akkora igénybevétel.
RM És megalapozza a készülődő kisfiú zenei ízlését?
VE Azt mondják, amikor majd megszületik, megismeri azoknak a hangját, akiket magzatként sokat hallott, és amilyen zenei ingerek érik, később azt érzi majd barátságosnak. Mi sok zenét hallgatunk, és valóban a Virtuózok segítségével barátkozik a komolyzenével. Szerintem nem rossz kezdés!
Még nincs hozzászólás