Neked mi fáj karácsonykor?
Már a kérdés is borzasztó, vérlázító, felháborító, mert mi is fájna bárkinek is karácsonykor, amikor ez az ünnep pont arra való, hogy örüljünk, boldogok, békések, nyugodtak és szerető szívűek legyünk.
Hát pont ez. Ez fáj, hogy boldognak KELL lenni, de az nem mindig megy csettintésre. Ahányan vagyunk, annyiféle fájdalmat, emléket hurcolunk, annyiféle elvárással küzdünk, annyiféle belső konfliktussal harcolunk.
Hogy is lehetne valóságos az, hogy most hirtelen, erre a három napra mindezt eldobjuk, és önfeledten, mint egy gyerek, ugrándozzunk a gyertyafényes, varázsgömbös fa alatt?
MI FÁJ A FELESÉGNEK?
Annamari (37) története
„Jaj, annyi minden! Elsősorban az, hogy annyira szeretném, hogy minden tökéletes legyen, de mindig történik valami, akár csak egy apróság, ami elrontja az ünnepet. Ennek általában az anyósom a kirobbantója, aki bár a legbűbájosabb arcát ölti fel az ünnepekre, mégis mérgezett nyilakat lődöz.
Nézi a gyönyörűen megterített asztalt, majd ártatlan arccal megjegyzi, hogy miért nem szóltam, segített volna kikeményíteni a damasztot, aztán tanácsokat ad, mitől lett volna ropogósabb a panír, végül odateszi az én bejglim mellé az övét aranyszalaggal átkötve, ami persze úgy néz ki, mintha egy mestercukrász készítette volna.
Ha a férjem magához ölel jobbról, ő rögtön ott terem balról, és elkezdi, hogy emlékszel, kicsi fiam, milyen szép karácsonyaink voltak régen, amikor apád még élt…
És véget nem érnek a történetek a férjem régi szerelmeiről, meg az ő nagyságáról, hisz nála tökéletesebb anya, feleség és szakácsnő még nem született e földtekén. Mikor végre elmegy, nézem az ünnep maradványait, és sírni tudnék. A férjem vigasztal, hogy ugyan már, ne vegyem komolyan, de nekem akkor is nagyon fáj.”
Tamara (41) története
„Úgy szeretnék gyönyörű lenni, hogy újra rám csodálkozzon a férjem, mint kilenc évvel ezelőtt, amikor összeházasodtunk. De évről évre jobban feszül rajtam a ruha, egyre fáradtabb és kimerültebb vagyok, a tekintete meg csak átsiklik rajtam, mintha a távolba bámulna, amikor már nem lesz velem.
Az első karácsonyi ajándéka még egy gyönyörű kis igazgyöngy fülbevaló volt, de ahogy telnek az évek, egyre praktikusabb dolgokat kapok, hajvasalót, epilátort, de ami a legjobban elkeserített, hogy tavaly egy házi robotgépet vett nekem, pedig többször is elvonszoltam a kirakat elé, ahol az a szép kis csizma volt.
Régen értett volna a célzásokból, ma már rám sem figyel, az egész karácsonyt úgy csinálja végig, mint egy zombi, teszi a dolgát, faragja a fát, cipeli a csomagokat, porszívózik, csomagol, ide-oda hurcolja a rokonokat, meggyújtja a csillagszórókat, szó nélkül eszik, majd kidől.
Fáj, hogy bármennyire is igyekszem, lassan elszivárog az életünkből a meghittség.”
MI FÁJ A FÉRJNEK?
Péter (35) története
„Nem mondhatnám, hogy bármi fájna, inkább bosszant. Bosszant ez a kötelező elgyengülés, előírt megilletődés. Hogy negyvenhétszer is meg kell dicsérnem az átrendezett, kicsicsázott szobát, az agyondíszített fát, amit persze nekem kellett megvenni, felcipelni és felállítani.
Utálom, hogy könnybe kell lábadnom, milyen isteni lett a halászlé, hogy ötpercenként el kell mondanom az asszonynak, hogy még mindig mennyire szeretem, hogy már zsibbad az arcom, annyit kell vigyorognom, hogy tényleg irtóra örülök a sokadik kapucnis pulcsinak.”
Zsigmond (43) története
„Az fáj, hogy az asszony nem érti meg, nekem épp olyan melós egy karácsony, mint neki.
Már december elejétől tiszta ideg, másról sem beszél, csak hogy neki mennyi dolga van, meg hogy bele fog őrülni, hogy tökéletes ünnepet rendezzen nekünk, de észre sem veszi, hogy minden vásárlásnál ott vagyok vele, én cipelem haza a sok holmit, én pucolom a halat, a krumplit, segítek a takarításban is, nekiállok fagyban ablakot pucolni, mert ő úgy kívánja, faragom a fát, ő meg mellém, áll és magyarázza, hogy nem úgy kell, és ezt az egészet olyan stresszhangulatban csinálja, hogy legszívesebben otthagynám a francba, aztán ünnepeljen egyedül.
A három nap végül mindig tökéletesre sikerül, hála neki.”
Albert (43) története
„Az fáj, hogy bárhogy is szeretnék, nem tudok megfelelni, sosem elég jó, amit csinálok.
Ha az anyámnál töltjük a szentestét, akkor anyuci fiacskája vagyok, ha az anyósomnál, akkor papucs vagyok, ha otthon maradunk, akkor lusta vagyok, ha parfümöt veszek, az büdös, ha hálóinget, az öreges, ha áthozom a két kölykömet az extől, akkor minek hoztam át, ha nem hozom át, akkor szemét apa vagyok, ha az exnek is veszek valami apróságot, akkor sunyi vagyok, ha nem veszek, smucig vagyok, ha mindezt titokban hozom össze, akkor hazug szemétláda vagyok.”
MI FÁJ AZ ANYÓSNAK, APÓSNAK?
Erzsike (73) története
„Egyedül neveltem fel a fiamat. Mindig arra tanítottam, hogy a nőket tisztelni és szeretni kell, gyengéden kell bánni velük. Azt reméltem, ha majd egyszer megnősül, a felesége lesz az én kislányom, és együtt leszünk mind szeretetben, békében.
Ehelyett elvett egy jóval fiatalabb nőt, akinek nem fontosak a hagyományok, a tisztelet, nem ismeri azt a szót, hogy köszönöm. Az a nő az ujja köré csavarta a fiamat, és egyre jobban elmarja tőlem. Hat éve házasok, van két kicsi gyerekük, együtt kellene lennünk a szent ünnepen, de hozzám csak a harmadik napon jönnek, de abban sincs köszönet.
A menyem folyton pofákat vág, a gyerekek fáradtak és nyűgösek, nem örülnek a szép fának, hisz már láttak kettőt. Az ajándékaimnak sem örül senki, mert nekem nincs pénzem drága holmikra. Jönnek, esznek és rohannak el, pedig a szívem-lelkem kiteszem nekik. ”
Zsuzsa (61) és János (69) története
„Fáj, hogy a vejünk tavaly elhagyta a lányunkat és az unokánkat. Szokványos eset, a fiatalúr beleszeretett a titkárnőjébe, és két hónap alatt véget vetett a házasságának. A kislányunk azóta folyton csak sír, értéktelennek érzi magát, megcsúnyult, meg is hízott, az unokánk pedig lerontotta a jegyeit az iskolában.
A fiatalúr már azzal a másik nővel él, és követeli, hogy karácsonykor elvihesse a fiát az új otthonába ahhoz az idegen nőhöz, mi persze nem adjuk oda, hiába rendelte úgy a bíróság, hogy oda kell adni, hisz náthás a gyerek most is, köhög és taknyos, betegen pedig nem kötelezhetnek rá, hogy odaadjuk.
Ez a kis buta gyerek még mindig ragaszkodik az apjához, nem akarja felfogni, milyen csúnyán elhagyta őt is, az anyját is. Igen, fáj nekünk minden ünnep, minden születésnap, húsvét és karácsony, mert ilyenkor jó kedvűnek kellene lenni, de a mi lányunk magányos és szomorú.”
MI FÁJ A GYEREKNEK?
Zolika (7 éves) története
„Nagyon szeretem a karácsonyt, mert sok ajándékot kapok, és egész nap játszhatok velük. De valamit el kell mondanom, bár lehet, hogy ezzel megsértem az embereket és a gyerekeket. A Jézuska nem létezik.
Tudom, ez elég félelmetes, mert eddig mindenki azt hitte, hogy létezik, meg a Mikulás is, és hogy ők hozzák az ajándékokat, de anyu új barátja egyik nap elárult nekem egy titkot, hogy nem is létezik.
És azt is mondta, hogy csak a buta kisgyerekek hisznek a Jézuskában, akik még ovisok, és megmutatta az erkélyen, hogy ott a karácsonyfa összekötözve, amit ő vett meg, és majd ő is fogja bevinni a szobába a karácsony előtti este, amikor már alszom, és ő is fogja feldíszíteni, nem pedig az angyalok.”
Vivi (8 éves) története
„Egy kicsit fáj, hogy karácsonykor anya és apa mindig veszekednek, pedig olyankor örülniük kellene és szeretni egymást. Szépen felöltözünk mind, odaállunk a karácsonyfa köré énekelni meg imádkozni, ott a két nagyim is, meg a nagypapám, minden olyan, mintha jó lenne, de én már előre tudom, hogy nemsokára veszekedni kezdenek, meg kiabálni, tudom, hogy így lesz, mert mindig, minden évben így van.”
Bettina (15) története
„Utálom, hogy karácsonykor úgy kell tennem, mintha minden tökéletes lenne, mintha mind imádnánk egymást, csókolgatni kell a rokonokat, akiket amúgy sose látok, jópofát kell vágni a hülye ajándékokhoz, el kell játszani, hogy egy nagy, szerető család vagyunk, végig kell nézni, ahogy anyám és apám ölelgetik egymást az őseik előtt, pedig tudom jól, hogy anyámnak szeretője van, apám pedig masszívan piálgat, és alig várják, hogy beadhassák a válást.”
MIÉRT FÁJ, HA FÁJ?
Eckhart Tolle, korunk egyik legnagyobb spirituális tanítója „Új föld” című könyvében így vélekedik a fájdalomról:
„Amíg nem tudsz hozzáférni a „MOST” erejéhez, addig minden érzelmi fájdalmad, amit csak átélsz, részben tovább él benned. Egybeolvad a múltban fölgyülemlett, már benned lévő fájdalommal, s betelepszik elmédbe és testedbe.
Ez az úgynevezett érzelmi fájdalomtest, ami lehet szunnyadó és aktív. A fájdalomtest aktiválódását bármi kiválthatja, különösen, ha az esemény összecseng a múltban már átélt fájdalommintáddal. Ha készen áll arra, hogy szunnyadó állapotából fölébredjen, akkor még egy gondolat, vagy akár egy hozzád közel álló ember ártatlan megjegyzése is képes aktiválni.
Némely fájdalomtest kellemetlen, de viszonylag ártalmatlan, mások gonosz, romboló szörnyetegek, igazi démonok. Akadnak fizikailag erőszakos fájdalomtestek, és még több az érzelmileg erőszakos. Vannak olyanok is, amelyek a körülötted lévő vagy a hozzád közel álló embereket támadják meg, mások esetleg házigazdájukat, tehát téged, magadat.
Utóbbi esetben az életeddel kapcsolatos gondolataid és érzéseid mélységesen negatívvá és önrombolóvá válnak. Gyakran így jönnek létre betegségek és balesetek. Akadnak olyan fájdalomtestek is, amelyek gazdájukat öngyilkosságba kergetik.
Figyeld meg magadban a boldogtalanság legcsekélyebb jelét is, mert az fájdalomtested ébredéséről árulkodhat! Ez megjelenhet ingerültség, türelmetlenség, komor hangulat, sérteni vágyás, harag, düh, depresszió formájában. Kapd el fájdalomtestedet szunnyadó állapotából való fölébredése pillanatában!
A fájdalomtest életben akar maradni, mint minden létező lény, és csak úgy képes erre, ha rávesz, hogy tudattalanul azonosulj vele. Ha egyszer átvette fölötted a hatalmat, akkor egyre több fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz.
Fájdalmat akarsz okozni, vagy fájdalmat akarsz elszenvedni, vagy egyszerre mindkettőt. A fájdalomtest, amely az egó vetette sötét árnyék, valójában retteg tudatod fényétől. Azt akarja, hogy ne láss át a szitáján. Ha viszont észreveszed, megfigyeled, többé már nem tud használni téged.”
Még nincs hozzászólás