A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Neked mi fáj karácsonykor?

Már a kérdés is borzasztó, vérlázító, felháborító, mert mi is fájna bárkinek is karácsonykor, amikor ez az ünnep pont arra való, hogy örüljünk, boldogok, békések, nyugodtak és szerető szívűek legyünk.

Fotó: Shutterstock.com

Hát pont ez. Ez fáj, hogy boldognak KELL lenni, de az nem mindig megy csettintésre. Ahányan vagyunk, annyiféle fájdalmat, emléket hurcolunk, annyiféle elvárással küzdünk, annyiféle belső konfliktussal harcolunk.

Hogy is lehetne valóságos az, hogy most hirtelen, erre a három napra mindezt eldobjuk, és önfeledten, mint egy gyerek, ugrándozzunk a gyertyafényes, varázsgömbös fa alatt?

MI FÁJ A FELESÉGNEK?

Annamari (37) története
„Jaj, annyi minden! Elsősorban az, hogy annyira szeretném, hogy minden tökéletes legyen, de mindig történik valami, akár csak egy apróság, ami elrontja az ünnepet. Ennek általában az anyósom a kirobbantója, aki bár a legbűbájosabb arcát ölti fel az ünnepekre, mégis mérgezett nyilakat lődöz.

Nézi a gyönyörűen megterített asztalt, majd ártatlan arccal megjegyzi, hogy miért nem szóltam, segített volna kikeményíteni a damasztot, aztán tanácsokat ad, mitől lett volna ropogósabb a panír, végül odateszi az én bejglim mellé az övét aranyszalaggal átkötve, ami persze úgy néz ki, mintha egy mestercukrász készítette volna.

Ha a férjem magához ölel jobbról, ő rögtön ott terem balról, és elkezdi, hogy emlékszel, kicsi fiam, milyen szép karácsonyaink voltak régen, amikor apád még élt…

És véget nem érnek a történetek a férjem régi szerelmeiről, meg az ő nagyságáról, hisz nála tökéletesebb anya, feleség és szakácsnő még nem született e földtekén. Mikor végre elmegy, nézem az ünnep maradványait, és sírni tudnék. A férjem vigasztal, hogy ugyan már, ne vegyem komolyan, de nekem akkor is nagyon fáj.”

Tamara (41) története
„Úgy szeretnék gyönyörű lenni, hogy újra rám csodálkozzon a férjem, mint kilenc évvel ezelőtt, amikor összeházasodtunk. De évről évre jobban feszül rajtam a ruha, egyre fáradtabb és kimerültebb vagyok, a tekintete meg csak átsiklik rajtam, mintha a távolba bámulna, amikor már nem lesz velem.

Az első karácsonyi ajándéka még egy gyönyörű kis igazgyöngy fülbevaló volt, de ahogy telnek az évek, egyre praktikusabb dolgokat kapok, hajvasalót, epilátort, de ami a legjobban elkeserített, hogy tavaly egy házi robotgépet vett nekem, pedig többször is elvonszoltam a kirakat elé, ahol az a szép kis csizma volt.

Régen értett volna a célzásokból, ma már rám sem figyel, az egész karácsonyt úgy csinálja végig, mint egy zombi, teszi a dolgát, faragja a fát, cipeli a csomagokat, porszívózik, csomagol, ide-oda hurcolja a rokonokat, meggyújtja a csillagszórókat, szó nélkül eszik, majd kidől.

Fáj, hogy bármennyire is igyekszem, lassan elszivárog az életünkből a meghittség.”

MI FÁJ A FÉRJNEK?

Péter (35) története
„Nem mondhatnám, hogy bármi fájna, inkább bosszant. Bosszant ez a kötelező elgyengülés, előírt megilletődés. Hogy negyvenhétszer is meg kell dicsérnem az átrendezett, kicsicsázott szobát, az agyondíszített fát, amit persze nekem kellett megvenni, felcipelni és felállítani.

Utálom, hogy könnybe kell lábadnom, milyen isteni lett a halászlé, hogy ötpercenként el kell mondanom az asszonynak, hogy még mindig mennyire szeretem, hogy már zsibbad az arcom, annyit kell vigyorognom, hogy tényleg irtóra örülök a sokadik kapucnis pulcsinak.”

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2017. évfolyama 31. számának 27. oldalán!)

Címkék: család, harmónia, fájdalom, ünnep, karácsony, béke, magányos ünnep, elváltan ünnepelni

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!