Na és, ha bepisil? De hát kamasz!
Kevés olyan téma van, amelyről a szülők ennyire nehezen beszélnek. Ha egy hároméves bepisil, legfeljebb legyintünk. Ha egy hétéves, már aggódunk. De mi történik akkor, amikor egy tíz-tizenkét éves, esetleg már felső tagozatos gyerek reggel szégyenkezve húzza le az ágyneműt? Sok családban ez valóság, mégis tabunak számít.
Pedig a kiskamaszkori ágybavizelés jóval gyakoribb, mint hinnénk. A szakemberek szerint az ötéves kor után is fennálló éjszakai bevizelést kivizsgálni szükséges, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyermek lusta, akaratos vagy ’nem nőtt fel’. A legtöbb esetben olyan testi vagy idegrendszeri folyamatok állnak a háttérben, amelyekről ő maga sem tehet.
Nem ébred fel, ha pisilnie kell
A legfontosabb, amit minden szülőnek tudnia kell, hogy a gyermek nem önhibájából pisil be. Nem azért történik, mert nem figyel eléggé, vagy mert túl mélyen alszik, bár utóbbi valóban szerepet játszhat. Sok érintett gyerek egyszerűen nem ébred fel arra az ingerre, amely másokat felébreszt. Mások szervezete éjszaka túl sok vizeletet termel, vagy a húgyhólyag kapacitása kisebb az átlagosnál.
Léteznek hormonális eltérések is, például amikor az éjszakai vizeletképződést szabályozó hormon nem termelődik megfelelő mennyiségben. Az sem ritka, hogy öröklött hajlam áll a háttérben. Sok szülő csak akkor vallja be, amikor már a saját gyermekével is megtörténik, hogy ő maga is sokáig bepisilt gyerekkorában. Ez nem szégyen, hanem fontos információ az orvos számára.
Ne mondd el senkinek!
A kiskamasz számára azonban nem az ok a legfájdalmasabb, hanem a következmény. Egy osztálykirándulás gondolata rettegést válthat ki. Ott alvós születésnapi buliba inkább el sem megy. Táborba nem szeretne jelentkezni. Attól fél, hogy valaki észreveszi, kineveti, megalázza.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 8. számának 46. oldalán!)
Még nincs hozzászólás