Művészet, cigaretta, mámor és a nyugatosok
A költői alkotás, a feszült élettempó, az alkotó ember érzékenysége gyakran ad a művészember kezébe feszültségoldóként cigarettát, alkoholt vagy ajzószereket. Nem kivételek ezek közül a Nyugat költői sem: hármuk küzdelmes és fájdalmas sorsát mutatjuk be.
Bár vannak, akik sosem dohányoznak, mégis megbetegszenek, tehát más tényezők is befolyásolhatják a szájüregi daganatok, a gégerák kialakulását, a szakértők szerint a dohányzás a legnagyobb kockázati tényező. Ezt csak növeli, ha a cigarettához tömény italt is fogyasztanak.
A Nyugat első nemzedékébe tartozó költő, Kosztolányi Dezső erős dohányos volt. „…Izgatta szívem negyven cigarettám./Meg más egyéb is. A fekete. Minden…” – ahogy maga is írja Hajnali részegség című versében. Az élet minden szépségét élvezni tudó, atlétatermetű költő nem kímélte sem kivételes tehetségét, sem a fizikumát: írt verseket, novellákat, regényeket, tárcákat, kritikákat, műfordításokat, de foglalkoztatta a nyelvművelés, és lételeme volt a színes társadalmi élet is.
„…Ehhez a felfokozott bioritmushoz szüksége volt vélt és valódi serkentőkre, így számolatlanul szívta a cigarettákat, vedelte a feketét, minél koncentráltabb koffeintartalommal, és (sajnos) korán megkóstolta a kokain mámorát...” (Szállási Árpád: Kosztolányi Dezső (1885–1936), az orvosok és a betegsége – részlet) 1933 nyarán vett észre egy kisebb daganatot az ínyén, ami később rákká fejlődött. Hosszú szenvedés után, ötvenegy évesen halt meg.
A szintén erős dohányos Babits Mihály már 1932-ben nehéz légzésre panaszkodott. 1937-ben diagnosztizáltak nála gégeszűkületet, melynek az oka daganat volt. Még ez év nyarán – a gégemetszése előtt – írta az idézett sorokat. Mivel a műtét után már nem tudott megszólalni, beszélgetőfüzeteken keresztül tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Az orvosok a mai napig vitatkoznak azon, hogy gégedaganata, vagy fej-nyaki daganata volt a költőnek (forrás: kanizsaujsag.hu), de ez a tragikus végkifejlet szempontjából lényegtelen. Az egész életében gyenge fizikumú Babits élete utolsó kilenc évében hősies küzdelmet vívott egy, a mai napig rejtélyes, rosszindulatú daganattal, mellyel szemben ötvennyolc évesen vesztette el a csatát.
Ady Endre az utolsó csepp élvezetet is felhörpintette az élet kelyhéből alkohol, nők, kalandok és erős dohányzás formájában. Már tizenévesen szorgalmasan járta a borospincéket. Kedvenc itala a konyak és a bor volt. Önpusztító életét gyógykezelései ideje alatt is folytatta: barátaival bort csempésztetett a szanatóriumi szobájába.
Kezdetben magánügyként kezelte többféle betegségét, majd újságíróként nyilvánossá tette a vérbaját, mámoros életmódjával együtt. Orvosi adatok szerint Ady a függőség korai stádiumában napi fél gramm Veronált szedett altatóként, és 50-60 szál cigarettát szívott. Idővel az adagok nőttek, a végső stádiumban napi 120-140 szál cigarettát szívott, 4-5 liter bort és egy üveg konyakot ivott. Negyvenkét évesen halt meg.
Még nincs hozzászólás