Múltba néző kirándulás
Kora ősszel, amikor még szép az idő, de nem feltétlenül a vízhez és a napozáshoz van kedvünk, érdemes a szomszédos országokat felfedezni. Közelségük és a szabad mozgás érdekében válasszuk utazásunkhoz az autót. Akármikor indulhatunk, nem vagyunk időhöz kötve, útközben bárhol megállhatunk, ahol szeretnénk, és továbbindulhatunk, ha úgy tetszik. Így négy nap alatt kényelmesen végiglátogathatunk három várost, az UNESCO három világörökségét.
Bár elsőre soknak tűnhet, megéri levezetni Dubrovnikig. Megállás nélküli utat tervezve ez nagyjából 11 óra (766 km). Hajnali indulással délutánra meg is érkezünk, és még pont lesz időnk megcsodálni a naplementét a szállás elfoglalása után. Splittől a parti országút rengeteg szép kisvároson vezet keresztül, ahol egy-egy rövid megálló közben kinyújtóztathatjuk a lábunkat egy kávé mellett.
Dubrovnikot, a városfalon belüli részt az UNESCO 1979-ben a kulturális világörökség részévé nyilvánította. A város fő látnivalója a szűk utcácskákban gazdag óváros és az azt körülvevő mintegy 2 kilométer hosszú várfal, amin mindenképp érdemes tenni egy sétát, hogy gyönyörködhessünk a jellegzetes háztetők sokaságában. De előzzük meg a tömeget és a napszúrást, és menjünk oda korán!
Az óvárosnak különleges a hangulata, rengeteg lépcső, keskeny utcák, márvány utcaburkolat. Mintha csak egy film díszletei közt sétálnánk. Egyáltalán nem nehéz megérteni, miért itt forgattak olyan sok jelenetet a híres Trónok harca című sorozathoz. Ha kikacskaringóztuk magunkat, és elég fényképet készítettünk az ikonikus háztetőkről és a szabadban száradó ruhákról, keressük meg a várfal oldalában a gyönyörű tengeri panorámát kínáló Buza Bart.
A régi dubrovniki dialektus szerint a buza szó jelentése lyuk, és tényleg egy lyukon át jutunk a várfal túloldalán, a sziklák tetején található bárba. A libegő is kihagyhatatlan program. A 415 méter magas Srd-dombról igazi képeslapszerű látványban lehet részünk. Egy kis erőd, ajándékbolt és egy étterem gazdagítja a fenti panorámát. Ha szeretünk sétálni, vagy csak ledolgoznánk az étteremben fogyasztottakat, ballagjunk egy ösvényen vissza az óvárosba.
Dubrovniktól alig 2 órányira fekszik Montenegró egyik legszebb, műemlékekkel büszkélkedő városa, Kotor. Ezt a kis gyöngyszemet – több idő birtokában az egész kotori öblöt – kár lenne kihagyni, ha már ennyit autóztunk. Az óváros, szűk utcáival és apró tereivel megőrizte tipikus 12–14. századi mediterrán építészeti stílusát, ezért 1979 óta az UNESCO ezt is világörökségként tartja számon. A várost középkori fal fogja körül, amely egészen magasra, a Sveti Ivan erődítményig tart.
A meredek lépcsőket és ösvényt megmászók jutalma a csodálatos kilátás, nemcsak a városra, hanem az egész öbölre is. Európa legdélebben lévő fjordjánál – a tenger 20 km-nyi hosszúságban nyúlik be Montenegró belsejébe, miközben partjait magas hegyoldalak szegélyezik – rengeteg kirándulási lehetőség vár minket; ha megéheznénk, a kotori várfalakon kívül fantasztikus hal-, zöldség- és gyümölcspiacot találunk, több falatozóval.
Kotor óvárosától mindössze 10 kilométerre található Porto Montenegro. A magyar és kanadai üzletemberek által megálmodott luxus pihenőhelyre szabad a bejárás. UNESCO-s kirándulásunk alatt érdekes lehet ide is ellátogatni, hiszen a kis kaszinóváros a luxuskikötővel igazi kontraszt az eddig látott, középkori hagyományokat őrző településekkel szemben.
Milliárdos jachtoktól a kisebb vitorlásig rengeteg hajó áll a pálmafás öbölben. A luxusszállodák és üzletek mellett találunk meglepően jó árú éttermeket is, így miközben fejben elköltjük az álomlottónk ötös nyereményét, ehetünk is egyet.
Hazafelé tartva álljunk meg Bosznia-Hercegovina talán leghíresebb városában, a Neretva-parti Mostarban. A város és az ország egyik szimbóluma a Stari most (Öreg híd), az oszmán középkori jelleget megtartó belvárossal együtt szintén a világörökség része. Magyarországi ismertségéhez Csontváry festményei segítették. A parti sziklára épült dzsámi teraszáról remek kilátás nyílik a különleges építményre.
Sajnos a háború a szép kis falut sem kímélte, 1993-ban a boszniai horvát alakulatok egy parancsnoka szétlövette a római kori hidat. A háború lezárása után nemzetközi összefogás szerveződött az újjáépítésre, így ma már ismét régi pompájában csodálhatjuk meg. A folyó jobb oldalán hangulatos éttermek mellett sétálhatunk le a partra, hogy alulról is szemügyre vegyük a hidat.
És persze a hídugrást, mivel a hagyomány szerint az igazi mostarinak legalább egyszer illik fejest ugrania onnan a Neretvába. Hajdan a török vezéreket szórakoztatták ezzel a mutatvánnyal, mára maradtak a türelmes és bőkezű turisták. Ugyanis az ugrásért adományt gyűjtenek, amelynek összegét az ugró határozza meg.
Mostarból könnyed, nyolcórás autózással érhetünk vissza Budapestre. Ha két-három nappal meg tudjuk toldani ezt az autós kirándulást, természetesen több helyen is megszakíthatjuk a vezetést, s akkor már a gépkocsival való száguldást kevésbé kedvelők is maradéktalanul élvezhetik az utat.
Még nincs hozzászólás