Muci, Lujzi, Fülű meg a többiek
Volt egyszer, hol nem volt egy nagyon messzi országban, Palesztinában egy kis város, melyet úgy hívtak, hogy Betlehem. Ma is így hívják, egyébként. Ebben a városban volt jó pár istálló, hogy az állatok ne ázzanak meg, ha esik az eső, vagy ne borzolódjanak össze, ha fúj a szél. Azt nem mondom, hogy meg ne fagyjanak, mert arrafelé nincsenek túlságosan nagy hidegek. A legtöbb istálló a sziklafalba volt tákolva, mert arrafelé sziklafal is volt bőven, így nem kellett fából farigcsálni.
Egy ilyen sziklaistállóban, nem is olyan régen, talán úgy 2021 évvel ezelőtt volt egy tehénke. Tudom, elég messzire járunk innen, ahol mi lakunk, de azért tehénke ott is van, ahogy itt is van, sőt, még Indiában is van. Szóval ez a tehénke, akinek nagy, tejeskávé színű foltok díszítették a fehér hátát, egyik nap így szólt a többi istállólakóhoz:
– Mú.
Fel is pattant a bodros bárány, mert bár elég messze járunk innen, ahol mi lakunk, de bárány azért ott is van, ahogy itt is van.
– Mi történt? – nézett riadtan a bodros bárány a tehénkére, akit egyébként Lujzinak hívtak.
– Én kérdezem, hogy mi történt, mert úgy felugrottál, mintha bolha csípne – felelte Lujzi, a tehénke.
– Igaz – felelte Muci bárány, majd hozzátette: – Azért ugrottam fel, mert azt mondtad, hogy múúú.
Lujzi elgondolkodott, és beleharapott egy nagy darab szénába.
– Ja, igen! – szólalt meg néhány óra múlva. – Igazad van, tényleg azt mondtam, hogy mú. És most már azt is tudom, hogy miért. Hát azért, mert eszembe jutott valami.
– Értem. Így már mindjárt más – felelte Muci bárány, és visszadőlt ejtőzni.
– Na, de vajon mi? – vihogott egy bődületeset Sanyi, a szamár.
– Honnan tudjam, hogy Lujzinak mi jutott eszébe? Nem nekem jutott eszembe! – válaszolta Muci bárány.
– Igaz – felelte Sanyi, a szamár. – Csakhogy nem is téged kérdeztelek.
– Hanem kit? – kérdezte csodálkozva Muci bárány.
– Hanem engem? – kérdezte meglepetten Lujzi, a tehénke.
– Mindegy, nem érdekes! – legyintett Sanyi, a szamár, és visszadőlt aludni.
Így telt el a nyár. Aztán az ősz meg a tél, és hát a tavasz és a nyár… Nem nagyon lehetett tudni, mennyi idő telt el, mert arrafelé sosincs jég meg hó, ami jelezné, hogy vége az évnek. Csakhogy egyik késő délután, amikor erősen kezdett már sötétedni, a csonkafülű denevér felsóhajtott.
– Jó lenne már játszani valamit.
Merthogy csonkafülű denevér is volt ám az istállóban. De a csonkafülű denevért nem azért hívták így az állatok, mert utálatosak voltak, és csúfolták szegényt, hanem azért, mert ez volt a rendszertani neve, mivel evolúciós okokból tényleg csonka fülű volt. De hogy ne kelljen olyan hosszan beszélni, elnevezték Fülűnek.
– Mú! – vágott közbe Lujzi. – Pont ezt akartam mondani a múltkor!
– Tényleg? – kérdezte elképedve Muci bárány. – Pont ezt?
– Nézd, lehet, hogy nem egészen ezekkel a szavakkal fogalmaztam volna, de ez lett volna a mondandóm lényege, ha eszembe jutott volna, hogy mit akarok mondani.
– Aha! – bólintott Sanyi, a szamár. – Értem már.
– És? Akkor játszunk? – vágott közbe Fülű, a denevér.
– Játsszunk! Játsszunk! – ugrándozott Breke, a palesztin korongnyelvű béka. De nem nagyon látszott az ugrálásából semmi, mert egyrészt kicsi volt, másrészt fekete.
– De mit játsszunk? – pislogott Muci bárány.
– Hát például… – vakargatta a fülét Sanyi, a csacsi. – Van egy ötletem.
– De jó neked! – sóhajtott Muci bárány. – Olyan jó érzés lehet, amikor ötlete van valakinek.
– Szóval játsszunk olyat, hogy erre jönnek a vándorok, és mi beengedjük őket. Aztán megszületik a kisbabájuk, beleteszik a jászolba, mert az jó puha. Aztán jönnek a háromkirályok, hoznak kolbászt, aranyat, ilyesmit.
– De jó érzés lehet, hogy ilyen izgalmasakat tudsz kitalálni! – bégetett lelkendezve Muci.
– Bizony, elég jó érzés – mosolygott Sanyi, és már megint ledőlt egy szénakupacra.
– Elaludt – állapította meg Fülű, a csonkafülű denevér. – Ami nem csoda, mert este lett. A szamarak ilyenkor már alszanak. A denevérek viszont éjjeli vadászatra mennek. Megyek is! – És el is indult portyázni.
Lassan a többiek szemére is álom nehezedett, így nem vették észre, hogy az istálló ajtaján beragyog egy gyönyörű csillag, amit soha nem láttak még arrafelé azelőtt.
Még nincs hozzászólás