Mr. Ferenc

2016. június 6. | Írta: Medvedt Yvette

A 2014-es brazil veterán világbajnokság pólójában fogad vecsési otthonában, rögtön jelezvén, hogy szó sincs itt semmiféle vetítésről, és hogy egyáltalán nincs igaza Winston Churchillnek, miszerint a hosszú élet titka az, hogy No sport!

Hiszek nekik, ugyanis Igrényi Ferenc tizennyolc éves kora óta fut, és nyolcvanhat évesen sem hagyja abba. 1949-ben kezdett el atletizálni, miközben papíron a Goldberger gyárban tartották számon, ott volt „állásban” az Aranycsapat „öregje” is, Hidegkuti Nándi! – meséli.

Közben előkerül egy régi fénykép az első versenyéről, az Előre pályán. A célban a jóképű sprinter természetesen Feri bácsi, aki még ma is úgy indul állórajtból, mint egy puskagolyó. A futópad mellett pedig ott hever a válogatott 1950-es, elnyűhetetlen melegítője, amibe gyorsan bele is bújik.

„Tessék csak megnézni, semmit sem változtam!” Amikor juniorként kiöregedett a versenyekből, jött egy kis szünet, aztán megtudta, hogy léteznek szenior versenyek is, és újrakezdte. Később összehozta a veterán sportolók egyesületét, és 1990-ben Európa-bajnokságot rendeztek Budapesten. Közben pedig azon morfondírozott, hogy hol vannak a nagynevű, kiöregedett szovjet sportolók.

„Írtam egy levelet Gorbacsovnak, hogy létezik az, hogy tele vannak világ- és Európa-bajnokokkal, és nincsenek sehol sem a veteránsportban. Ráadásként küldtem neki egy videokazettát a világbajnokságról.

Eltelt egy kis idő, és a legközelebbi amerikai világversenyen egyszer csak megszólalt a hangosbemondó, hogy Mr. Ferencet keresik az információnál. Nagy meglepetésemre bemutattak nekem három szovjet atlétát, akiket azért küldtek ki, hogy megnézzék, hogyan működik a veteránsport. Aztán meghívtak Moszkvába az alakuló ülésükre, és ott találkoztam Gorbacsovval is.”

A vecsésiek is kapnak Feri bácsi mozgásfilozófiájából, miszerint ha valaki hosszú életet szeretne, elég naponta 10 percet mozognia vagy sétálnia, és máris nyert ügye van.

„Amikor idősekkel találkozom az utcán, és látom, hogy vonszolják magukat, szoktam kérdezni tőlük, hogy ne haragudjál, de te hány éves vagy? Hetvenöt, mondja az egyik. De hát alig tudsz menni! Úgy járjál, hogy emeld a térdedet, mert különben lelassulsz, és olyan leszel, mint egy lépegető exkavátor!”

Feri bácsinál hol egy szobabiciklibe, hol egy futópadba, hol pedig súlyzókba botlom, kész konditerem a ház.

„A szuterén helyiségben szoktam a rántott húst sütni, és amikor fordítok egyet rajta, a fekvőpadon kinyomom a 20 kilót. Ami pedig a futást illeti, elég hosszú az utca, ahol lakom, el lehet futni egészen Monorig!”

A veterán rövidtávfutó vérbeli „kamaszként” tolja a netet a tabletjén, és laza félmosollyal foglal magának repülőjegyet a legközelebbi világversenyre, Ausztráliába.

„Az interneten minden fent van, hogy milyen versenyszámok lesznek, hogy hol lesz a szállás, és hogy milyen doppingvizsgálat lesz. Nekem csak ikszelgetni kell.”

Lassan hatvanhat éve, hogy a Népligetben együtt futották a több kilométeres köröket Iharos Sándorral, ahol mindig megállította őket egy cigányasszony, hogy jósolna nekik 5 forintért.

„Azt mondta, hogy egyszer fogok nősülni, és egy gyerekem lesz, hát ez stimmel. Aztán hogy az életem felénél életveszélyes balesetet fogok szenvedni, ez is megtörtént velem ötvenkét évesen, ezek szerint, ahogy mondta, száznégy éves koromig fogok élni!

Azt is megjósolta, hogy sokat fogok utazni, hát ez is bejött, hiszen bejártam a világot veterán sportolóként. A végére meg azt hagyta, hogy nagy szerencse fog érni. No, ezt még kivárom! De addig is szeretnék ott lenni Dél-Koreában, a 2017-es fedettpályás világbajnokságon!” 

Címkék: veterán sport, 86 éves futóbajnok, veterán rövidtávfutó, veteránsportolók egyesülete