Modern gasztrotanodák
A gasztronómia sokszínű világa mindenki számára kinyílt, és egyre többen jönnek rá, hogy főzni nemcsak hasznos, hanem óriási élmény is lehet.
A főzős műsorokon is egyértelműen látszik: valami nagyon megváltozott. Hol vannak már azok az idők, amikor egy szakács kiállt, és megfőzött valamit, kizárólag az ételre koncentrálva? Jamie Oliver, Gordon Ramsay vagy Nigella Lawson egészen új megközelítést hoztak a gasztronómiai műsorok világába. Ma már a szórakoztatás, az élményszerzés, a főzés megszerettetése legalább olyan fontos, mint a fogások szakszerű elkészítése. Ezerféle csatornáról érnek minket ingerek a gasztronómia világából – tényleg csak rajtunk múlik, hogy mire vagyunk nyitottak, és kitől szeretnénk tanulni.
A YouTube-tól a gasztroblogokig
Bittner Bettina akkor ásta bele magát a főzés tudományába, amikor az egyetem után elköltözött otthonról. Nagyjából ezzel egy időben lett vegán, így kettős kihívást jelentett neki a főzéstanulás: egyrészt el kellett sajátítania az alapokat, másrészt állati eredetű anyagoktól mentes recepteket kellett felkutatnia. Teljesen kezdőként eleinte netes videókból tanult. „Kivittem a telefonomat a konyhába, és a videót követve főztem. Ha kellett, megállítottam, visszatekertem, újra megnéztem az egyes lépéseket. A YouTube-on rengeteg profi és amatőr felvétel található.” Bettina közben a gasztroblogokat is folyamatosan böngészte, és ezekből is rengeteget tanult. „A blogok is részletesen leírják a recepteket, úgy, hogy egy teljesen kezdő is elkészíthesse őket. Ami nagyon jó bennük, hogy interaktívak. Ha megfőzöl egy ételt, és nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, lehet kommentelni, kérdezni. A blog olvasói pedig megosztják a tapasztalataikat: leírják, ők hogyan csinálták. Lehet, hogy csak más márkájú alapanyagot használtak, és ettől sikerült nekik jobban az étel. Az ilyen kérdéseket egy szakácskönyv szerzőjének nem lehet feltenni, pedig ezek is fontosak.”
A legtöbb gasztrobloggernek Facebook-oldala is van, ahol komplett kis közösségek szerveződnek köréjük. Itt aztán non-stop működik a receptmegosztás, az ötletelés, a tapasztalatcsere. „A vegán csoportokban az is előfordul, hogy valaki megírja, mije van otthon, a többiek pedig tippeket adnak, hogy mit lehetne készíteni belőle” – mondja Bettina, aki mára – a netes videókból, gasztroblogokból tanulva – egészen magas szintre fejlesztette a főzőtudományát.
Főzni trendi!
A gombamód szaporodó főzőiskolák sem csak a főzésről szólnak, sokkal inkább szabadidős programokként hirdetik magukat. Van, ahol párkereséssel, csapatépítéssel köthető össze a tanulás, máshol különféle étrendekre specializálódnak, és van, ahová azért érdemes menni, hogy egyáltalában kedvet kapjunk a főzéshez.
Szulágyi-Oó Gábornak, a Cousine Cuisine főzőiskola tulajdonosának legfőbb célkitűzése, hogy iskolájával komplex látásmódot adjon át a vendégeinek, amelyben éppúgy szerepelnek a modern főzéstechnikai eljárások, mint az, hogyan szabadítsuk fel a kreatív energiáinkat a konyhában. „Határokat feszegetünk, ugyanakkor tudást, élményt adunk, és megmutatjuk a fejlődési irányokat” – mondja Gábor. A főzőiskolában nagyon baráti a légkör, bőven van lehetőség az ismerkedésre, beszélgetésre két fogás elkészítése között.
Csillik Gábor, a Salt’n Pepper főzőiskola tulajdonos-séfe szerint a főzőiskoláknak abban van jelentős szerepük, hogy megszerettessék az emberekkel az ételek elkészítését. „Olyan kezdőlöketet próbálunk adni a vendégeinknek, amitől ráéreznek a főzés ízére. Megmutatjuk, hogy egy számukra ismert alapanyagnak számtalan felhasználási módja létezik. Például van olyan alkalom, amikor egész nap az eperrel foglalkozunk. Készítünk belőle szusit, vagy balzsamos salátát füstölt libamellel. Célunk, hogy arra bátorítsuk a főzni vágyókat: merjenek kreatívak lenni, hagyják szárnyalni a fantáziájukat!”
Tematikus főzőtudomány
Nagy Enikő már gyakorló háziasszony volt, amikor életében először részt vett egy főzőiskola francia estjén. „Egy gyönyörű budai villában voltunk, és az este közel sem csak a főzésről szólt. Inkább társasági összejövetel volt: mindenki a francia zászló színeibe öltözött, a közös főzés mellett játszottunk, borozgattunk. A chef nagyon nyitott volt, sokat kérdezhettünk tőle.”
Enikő egyből beleszeretett a tematikus főzős estek hangulatába, és amikor hall valamilyen érdekes programról, gyakran ellátogat egy-egy alkalomra. „Néhány nemzet konyhája kifejezetten érdekel, mert nagyon eltér a magyartól. Ilyen volt a francia is. A tematikus esten megtanultam saját kezűleg elkészíteni a Szent Jakab-kagylót. Ezeket a különleges ételeket alkalmanként már otthon is megcsinálom, nyaranta pedig a baráti társaságot kápráztatom el velük.”
Még nincs hozzászólás