Mitől szőrös az orra egy csupaszorrúnak?
Egyébként a csupasz orrú vombatnak, mert most róla lesz szó, nem szőrös az orra, épp ezért hívják csupaszorrúnak, szemben a szőrös orrú vombattal. Talán a kedves olvasó most azt mondja majd, minek ír a vombatról olyan, aki soha életében nem hallott róla. Aki olyan tájékozatlan, hogy azt hiszi, erszényesből is csak egyféle van, a kenguruféle, az összes többi csak a mesekönyvek találmánya. Pedig igenis van másik erszényes is, például a vombat.
Tessék, már az állat neve is vicc, mert mi az, hogy vombat? Nem, nem, biztos, hogy nem szombat, nem is vonat, hanem vombat. Aztán, hogy csak az egyik fajtának szőrös az orra, a másik fajtának csupasz. Ez miért lényeges? Az ember fajtájúaknak is hol szőrös, hol meg leborotválják, mégsem küldik őket genetikai vizsgálatra.
Ezeket a vombatféléket viszont küldik. De hiába. Mert bár a vombatokat összehasonlították az erszényescsaládokkal, hiszen azt egyértelműen megállapították, hogy erszényesek, mégsem érti senki sem, melyik kitől származik.
Álljunk csak meg! Milyen erszényesekről beszélünk? Van a kenguru, és kész. Vagy nem? Na, ha már az erszényeseknél tartunk, utánanéztem, milyen bukszás állat van még a kengurun kívül. Olyan állatot kell keresni, amelyik elég nagy, elég szőrös, és van elöl egy zsebe.
Hát, ez őrület! Annyi erszényes állat van, mint égen a csillag! Az erszényesfarkas, az erszényesvakond, az erszényesnyest, az erszényesnyuszi, az erszényesmókus, és ha ez még mind nem elég, akkor most lehet megdöbbenni. Erszényesoroszlán és a tollfarkú erszényesek!
Elképzelem, ahogy vágtat az erszényesoroszlán bődületesen üvöltözve csak úgy, kivagyiságból, és egyszer csak rászáll a (szőrös vagy szőrtelen) orrára egy helyes kis tollasfarkú erszényes. Az erszényesoroszlán úgy megdöbben, hogy még röhögni is elfelejt, aztán hamm, bekapja az erszényescickányt. Mert olyan is van. Nem beszélve a mézrabló erszényesről, aki a mackók véres konkurenciája, na de hogy a kedélyeket elsimítsam, elárulom, hogy van erszényeskuszkusz is. Jó étvágyat!
Akkor most rokon vagy nem rokon?
Szóval, visszatérve a vombathoz, elvégeztek egy sor genetikai vizsgálatot, és az eredményeket összehasonlították a többi erszényessel. Kiderült, hogy egyáltalán nincsenek közeli rokonságban. A vombatcsalád a többi ausztráliai erszényestől körülbelül 20-40 millió évvel ezelőtt vált le. Habár korábban úgy vélték, hogy a vombatok a ma már kihalt óriásméretű Diprotodontidae család miniatűr rokonai, az újabb genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy ez téves elképzelés. Micsoda családfa!
Vombat barátunk külsőre a medvefélékre emlékeztet: robusztus felépítésű, csökevényes farkú, dús szőrzetű, széles talpú, erős karmú állat, úgy 80 centi hosszú és 30 kiló. E leírás alapján (bár nyilván fotókat is talál majd az oldalon a kedves olvasó) megállapítható, hogy a vombat, bizony, cuki. Mert minél rusnyább és dagibb és szőrös- vagy csupaszorrúbb egy állat, annál cukibb. Hát még ha erszénye is van az elején!
Fordított erszényű
A napjait kényelmesen tölti az üregekben, amiket kiás, és csak éjjel hempergőzik elő, amikor megéhezik. Mozgása lassú, nehézkes, amolyan álmoskásan cammogós. Viszont igen makacs és állhatatos, ha akar valamit, akkor akar. Ha akadály gördül eléje, azon akkor is átvergődi magát, ha közben felkél a nap.
Egyébként növényevő, a kemény, szívós levelű fűféléket szereti, de a kiásott gyökereket is szívesen megeszi. Fogai és karmai alkalmasak védekezésre is, de erre ritkán használja. A kölyköt úgy három hétig hordja a testében, aztán átpakolja az erszényébe, és három hónapig ott marad. A vombatmama erszénye egyébként fordítva van, mert hátrafelé nyílik.
Sajnos a vombat nagyon ritkán látható állatkertben. Ausztrálián, a vombatok őshazáján kívül az egész világon mindössze 12 olyan állatkert van, ahol összefuthatunk vele. Például Budapesten. Molly és Wally 2011-ben érkeztek Ausztráliából, pontosabban Tasmánia szigetéről. Azóta már hat vombatkölyök is született, ami csodával határos, mert fogságban nemigen hajlandóak szaporodni. Élettartamuk 10-12 év.
Még nincs hozzászólás