Mint a borsó meg a héja
Milyen emberekhez vonzódunk? A hasonlókhoz vagy a különbözőkhöz? Ellentétek vonzzák egymást, szól a mondás, de állítólag a hasonló a hasonlónak örül.
A keleti társadalmakban sok helyütt még ma is a szülők boronálják össze a fiatalokat, azok még csak nem is láthatják egymást az esküvőig. Állítólag ezek a házasságok tartósabbak, mint amelyeket szerelemből kötnek, mert egyrészt itt a tapasztalt, józan szülői ész választ, nem pedig a vak szerelem.
A szerelem majd megjön magától, ha megjön, egy életre tartó frigyhez fontosabb, hogy hasonlóak legyenek a gyökerek, a szokások, az anyagi helyzet, az iskolázottság. Másrészt pedig az utóbb érkező szerelem sokkal biztosabb, erősebb, mint ami csak úgy fellobban.
Két házasság, egy válás
A mi kultúránkban az érzelmek diktálnak, még mindig hiszünk a szerelem erejében, holott minden második házasság válással végződik. A pszichológusok szerint ez azért van, mert egy nagy szenvedéllyel induló kapcsolatban a kezdeti érzelmek elcsitulását mindkét fél kudarcnak, csalódásnak éli meg, tehát nem érzelmi növekedést, hanem veszteséget tapasztalnak. Úgy vélik, kedvezőbb, ha fokozatosan épül fel az érzelem, és valódi megismerésen alapszik.
Az igazi vonzalom nem leírható
Akármilyen modernek is vagyunk, a szerelemben mégis visszacsöppenünk a mesék és a varázslás világába. Mágiát alkalmazunk, gyertya mellett becses tulajdonságokra koncentrálunk, kártyát vetünk. Aztán jön valaki, aki pont az ellentétje a megidézett Nagy Ő-nek, sem sármja, sem izma, sem szőke haja, és beleszédülünk a karjaiba.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 10. számának 46. oldalán!)
Még nincs hozzászólás