Mindig összeáll a kép!
Vagy azt mondjuk, hogy rendszer van a világban, és semmi nincs véletlenül, vagy azt, hogy minden véletlenül történik, teljesen kiszámíthatatlanul. Vajon min múlik, hogy melyik útra, milyen megoldásra vagyunk nyitottak?
Fiatal felnőttként, trendi barátnőkkel, túlterhelten és karrieristán a multis munkák után rendszeresen vásárlással és plázákban vacsorázgatva töltöttem az időmet. Úgy gondoltam, hogy semmi nincs azon kívül, amit meg lehet vásárolni vagy enni. Aztán tizenkét évvel ezelőtt teljesen váratlanul kórházba kerültem, és a kivizsgálás végére egy mozgáskorlátozott élet veszélye körvonalazódott: sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nálam.
Kereső üzemmódban
Egy pillanat törtrésze alatt átértékelődött minden. Alternatív szakemberek támogatásával elindultam az életmódváltással egybekötött tudatos gondolkodás útján, ami eleinte egy kisebb lakás árát emésztette fel, de másfél év után tünetmentesnek mondhattam magam.
A rendszeres mozgás, a könnyű ételek és a sok pihenés mellett a napi 12 órás munkán is változtatnom kellett. Az első naptól kezdve kereső üzemmódra kapcsoltam, ami rengeteg tanulást, képzést hozott magával, míg végül életvezetési tréner lettem.
Öt évig rendszeresen jártam a neurológiára, míg az utolsó felülvizsgálaton kimondtam az orvosomnak, hogy a lehető legjobb dolognak tekintem a betegség formájában megjelenő sorskanyart. Azt a nehézséget, amely látszólag megakasztott, de valójában gyökeres fordulatot hozott, és egy teljesen új élettel ajándékozott meg.
A tökéletes egész
Egy válás, egy komolyabb betegség, a szerettünk elvesztése, egy baleset vagy a munkahely megszűnése számtalan formában hozhat jeleket, hogy lassítsunk, álljunk meg, nézzünk körül, és akár módosított útvonalon folytassuk a történetünket. Ha szánunk rá időt, energiát, és nyitottan figyeljük az eseményeket, akkor minden egyes darabka tökéletes egésszé áll össze a tervünk szempontjából.
Egyre inkább hiszem, hogy mindannyian tervekkel érkeztünk, bár eltérő tempót vállaltunk, és nagyon eltérő tanulási folyamatokat. Az életünk során folyamatosan érnek minket kihívások, nehézségek, örömteli vagy épp szomorúságra okot adó helyzetek, amelyekbe beleállva tapasztalunk, tanulunk, sőt, megerősödve tovább is haladunk.
Nem vagyunk egyformák. Megfigyelhető, hogy az 'ide nekem az oroszlánt is' típusú ember a változásokkal könnyen megbirkózik, és a talpára esik, míg másnál ugyanez a probléma hatalmas szenvedést, megoldhatatlan konfliktust generál, és meghaladja az erejét a továbblépéshez - mondja Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus. - A változások hozzátartoznak az életünkhöz, elkerülhetetlenek. A krízis egy olyan fájdalmas, feszült állapot, amelyben a személy egy helyben topog, magában hordozza a pozitív és a negatív irányba történő változás esélyét is. A kilátástalan élethelyzetek sikeres megoldása lehetőséget teremt, érettebbé, differenciáltabbá teszi a személyiséget, gazdagítja a problémamegoldó repertoárt, minőségi változásokat hoz, a korábbinál fejlettebb egyensúlyi állapotot. Amikor valaki krízisben van, szélsőségesen értelmezi a helyzeteket, kialakul a fekete-fehér gondolkodás. Mintha két part között vergődne a vízben, már nincs itt, de még ott sem. Le kell bukni időnként a víz alá, és meg kell tapasztalni, hogy ha nem fulladunk bele, megerősödve fogunk kiérni a partra. Az új tapasztalás hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a hasonló jövőbeni helyzetekkel is sikeresen küzdjünk meg.
Munkám során, amikor szóba kerül a megérzés, a sugallat témája, a legtöbb kérdés azzal kapcsolatban érkezik, honnan lehet tudni, hogy pontosan jól fordítjuk-e le azt, amit a „felsőbb énünk” üzenni akar nekünk.
Vannak, akiknek nagyon jól működik a belső jelzőberendezésük, mások hadilábon állnak az intuíciójukkal. Kellő tudatossággal bárki fejlesztheti azt a képességét, hogy meglássa a terveit támogató történeteket, és azokat is, amelyek ezer módon igyekeznek lebeszélni a téves irányról.
Ilyen helyzetekben ragaszkodhatunk a szemellenzős viselkedéshez, mikor a bajt a külvilág felelősségével magyarázzuk, de dönthetünk úgy is, hogy az összes tapasztalásunkat feldolgozzuk, és megerősödve továbbhaladunk. Csodálatosnak tartom, hogy ha az adott pillanatban nem is látjuk az összefüggéseket, utólag visszatekintve mindig összeáll a kép: minden okkal történik a világban.
Még nincs hozzászólás