Minden esés után felállok
Sikeres fitneszedző és jógaoktató. Ránézésre senki nem mondaná meg róla, hogy mozgás- és agysérült. Amikor tizenkilenc évesen stroke-ot kapott, egyik pillanatról a másikra teljesen lebénult. Nemcsak a járást kellett újratanulnia, hanem az egész életét új alapokra kellett helyeznie. Soha nem adja fel. Hatalmas erővel és elszántsággal küzd az egészségéért, az életéért, és saját tapasztalataival segít másoknak a gyógyulásban.
Harminchat éves, gyönyörű, tökéletes alakú nő Zsemlye Zsanette. Az egyik kezén kesztyűt visel. Ma már csak ennyi külső jele van a tizenhét évvel ezelőtti stroke-jának – a bal keze mozgásképtelen. A kesztyű azért kell, mert ebben könnyebben mozog a bénult kéz – avat be. Persze, ő mást is érez: folyamatosan kontrollálnia kell a bal oldalát, mert ha nem figyel oda, könnyen elbotlik .
Verseny a gyógyulásért
Zsanette egy januári hajnalon arra ébredt, hogy leesett az ágyról, és mozdulni sem bír. Igazi arculcsapás volt ez a tizenkilenc éves lánynak, akit egész addigi életében a sport vitt előre. Hároméves korától kilencéves koráig balettozott, később karatézott, ritmikus sportgimnasztikázott, és több egyéb sportágban is kipróbálta magát.
Tizenhárom éves korában kezdett atletizálni, versenyszerűen. Az volt az álma, hogy egyszer kijut az olimpiára, és megdönti a magyar csúcsot 800 méteren, a stroke viszont minden addigi számítását keresztülhúzta.
„Amikor kinyílt a szemem a kórházban, és megláttam az edzőmet, azonnal mondtam neki, hogy vegye elő a stoppert, és készüljünk a szombati versenyre. Akkor még nem realizálódott bennem, hogy teljesen lebénultam. Minél előbb vissza akartam térni az atlétikai pályára, ezért nagyon siettem a felépüléssel.
Amikor mondták az orvosaim, hogy mások mennyi idő után tudtak lemenni a lépcsőn egy stroke-ot követően, elhatároztam, hogy mindenkit megelőzök, és én leszek, aki a leggyorsabban felépül. A versenyszellem hajtott előre. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy újra futhassak. Május végén már a pályán voltam” – meséli.
Újratervezés
Nagyon szeretett volna újra versenyszerűen sportolni, de az orvosok ettől eltiltották. De futott, úszott, biciklizett, és régi álma is megvalósult, amikor felvették a Testnevelési Egyetemre. Előbb fitneszedző, majd jógaoktató lett, és a sérülésével együtt is próbált úgy élni, mint az ép, egészséges emberek.
A béna bal kezét eleinte szégyellte, rejtegette. „Ha rákérdeztek, miért van bekötve, ráripakodtam az emberekre, hogy miért kérdezősködnek, semmi közük hozzá. Általában azt mondtam, hogy leestem a fáról” – emlékszik vissza.
Volt egy pont, amikor hirtelen minden átértékelődött benne, és elkezdett más szemmel nézni az állapotára. Tíz évvel a stroke után az orvosok közölték vele, hogy nem lehet saját gyereke.
„Akkor hazamentem, és megbeszéltem magammal, hogy teljesen más életet kell élnem, mint a többi embernek, más célokat kell kitűznöm. Tudomásul kell vennem, hogy mi történt velem, és annak megfelelően kell továbbmennem.
Elkezdtem elmondani a boltosnak, a zöldségesnek, a munkatársaimnak, hogy béna a kezem. Miután másképp kezdtem el viselkedni, azt tapasztaltam, hogy nagyon segítőkészek az emberek. Úgy törődnek velem, mint egy családtaggal. Most már jólesik a támogatásuk” – mondja.
Humor nélkül nem menne
A mai napig számtalanszor kerül olyan helyzetekbe, amiket akár zokon is vehetne, elkeseredhetne és padlót foghatna, ő mégsem így tesz. „Volt, hogy egy kedves kliensem a fitneszteremben rám szólt, miért bénázok annyit, miért nem cserélem ki gyorsabban a rudat, amit emelgetett.
A beszólása után megnéztem az Életrevalók című filmet, amiben egy teljesen béna embert ápol egy fekete ápoló, és poénra veszi a férfi mozgássérültségét. Ebből a filmből nagyon sokat tanultam. A kliensem később majdnem sírva jött oda hozzám, hogy ne haragudjak, nem úgy értette. Én meg csak mosolyogtam, mert nekem pont ez a beszólás segített abban, hogy megváltozzon a hozzáállásom a betegségemhez.”
A mindennapi nehézségekben is sokat segít neki, ha nem veszi véresen komolyan az állapotát.
„Ezen a héten három balesetem is volt. Vasárnap elbotlottam a lábamban, és elestem, miközben mentem át a zebrán. Hétfőn elütött egy autó, amikor bicikliztem, szerdán pedig futás közben estem el. Mindig van valamilyen cél előttem, ami miatt felállok.
Amikor elütött az autó, azért pattantam fel, mert tudtam, hogy jön hozzám egy lány edzésre. Nem is törődtem azzal, mennyire fáj. Csak másnap reggel jöttem rá, hogy akár komolyabb bajom is lehetett volna. Amikor futás közben elhasaltam, már nevettem magamon, mert a harmadik napja estem-keltem. Annyira viccesnek találtam ezt, hogy röhögve futottam végig a 10 kilométert” – meséli.
Zsanette tele van tervekkel. Az is lehet, hogy hamarosan karriert vált, és a fitneszedzőséget felcseréli valamilyen olyan munkára, ahol a nőiességét ki tudja bontakoztatni. Egy pillanatra sem fél a jövőtől, mert tudja, hogy bármi jön, ahhoz alkalmazkodik, és akárhányszor elbukik, mindig képes lesz felállni.
Még nincs hozzászólás