Mik vannak!
Hogy "mik vannak", nem holmi felháborodott szófordulat, sem nem egy vicces felkiáltás, hanem egy pontos megállapítás arról, hogy vannak ám valamik, de a fene se tudja, hogy mik!
Mert hogy az az izé, amiről beszélek, tényleg ott volt azon a forró, augusztusi koradélután a kapu előtt, Nógrád megye egy kis falujában, a zöld fűben, és tényleg fogalmam se volt, hogy mi az. Nem macska, mert a macskákat felismerem, se nem mókus, mert őket is felismerem, sem kutya, mert annál sokkal kisebb volt, sem kígyó, mert volt neki vagy négy lába, se nem bogár, mert csak négy lába volt, más állatot viszont még nem azonosítottam arrafelé.
A hőség tombolt, ő pedig leheveredett a vaskapu előtt a fűbe, fejét igyekezett befúrni a mellső lába alá, és elaludt. Én pedig locsoltam, mert a nap már nem tűzte a virágokat, és miközben locsoltam, el is felejtettem, hogy locsolok, olyan izgalomba jöttem az aprócska ismeretlentől. Leginkább azért, mert az jutott eszembe, hogy bármi is legyen ő, ha a kutyám észreveszi, és odaszalad hozzá, és ez a kis fetrengő megharapja, és talán veszett, vagy agysorvadása van, akkor a kutyámnak annyi, pedig róla pontosan tudom, hogy kicsoda.
Életmentő ötletem támadt. Ha ez az izé azért dőlt le aludni a flaszteren, mert épp hőgutája van, akkor így tudom megmenteni, és a kutyától is csak így tudom távol tartani, hogy meg ne legyen harapva egy veszett micsoda által. Leslagoztam. Jó alaposan.
A kis álomszuszék erre felpattant, ácsorgott pár másodpercig, hogy mindenhol érje a víz, aztán hipp-hopp, elszaladt. (Nem azért írtam, hogy hipp-hopp, mert róka volt, mint a hipp, hopp kis Vuk, mert nem az volt.) Megmenekültek. Ő is, és a kutya is. Ám mielőtt leslagoztam, le is fényképeztem, hogy később beazonosíthassam.
És kiderült, hogy nyest. Nem nyuszt, mert eddig bár fogalmam se volt, hogy létezik olyan, hogy nyuszt, ami igencsak hasonlít a nyestre, csak sötétebb. És nem is nyuszi, ami igencsak hasonlít a nyusztra, de csak névleg, és nem is nyeszi, ami meg hasonlít a nyestre névleg, csakhogy olyan nincs. És nem is menyét.
Pedig menyét igazán lehetett volna, mert a menyét és a nyest tényleg hasonlítanak, csak a menyét sokkal kisebb, olyasmi, mint egy törpenyest. De nincs olyan, hogy törpenyest, csak menyét van. Meg görény. Görény is lehetne, az is ragadozó, és nyurga, mint a nyest, de ha mondom, hogy nem görény, akkor nem görény, legfeljebb nyérc. De a nyérc a folyópartot szereti, és nem is ilyen kis kedves, aluszka-maluszka, hanem egy vad ragadozó, és akkor is öl, ha nem is éhes. Lehetne még szőrösorrú vidra, de nem lehet, mert a vidra folyton vizes, ez meg csak a slagozás után lett az, és az orra se volt szőrös.
Itt egy nyest, tudsz visszaadni?
A középkori Horvátország egyes területein a nyestbőr volt az adózás fizetőeszköze. Ezért fut Szlavónia címerében a középkor óta nyest, és ennek okán lett 1993-ban a független Horvátország hivatalos fizetőeszköze a kuna, vagyis „nyest”.
(Forrás:wikipédia)
Városi vagányok
A biztos élelem kedvéért a nyest gyakran költözik be lakott területre. Megtalál minden lyukat, üreget, ahol meghúzza magát. Amitől fél, az a kutya, őket elkerüli, de szívesen költözik autók motorházteteje alá, megrágcsálja az autógumikat, és összekarmolja, amit lehet. Sajnos nehéz elzavarni, mert ragaszkodik a megszokott helyéhez, amit vizeletével meg is jelöl. Leghatásosabban a kutyaszag üldözi el, egy-két zacskónyi kutyaszőrrel el tudjuk kergetni.
Nem egy társfüggő típus
Csakis a párzási időszakban élnek együtt a szerelmesek, amúgy külön territóriumon időznek. A megtermékenyült peték csak hónapokkal később húzódnak be az anyaméhbe. A vemhesség teljes ideje 230-275 nap, míg a valódi terhesség mindössze egy hónap, és tavasszal születnek meg a kölykök. Az alom általában 3-4 vak, szőrtelen egyedből áll, de esetenként 8 is előfordulhat. A kölykök két hónaposan már vadásznak. Átlagos élettartamuk 3 év, de fogságban 18 évig is kihúzzák olykor.
Személyleírása
Európában és Ázsiában honos kisragadozó. Testhossza 45-50 cm, farkhossza 20-30 cm, tömege 1-2 kg. Szőrzete barna, fehér mellfolttal, ez különbözteti meg a nyuszttól, melynek a mellkasa narancs színű.
Lelőhelye
A természetben a sziklás területeket szereti, de a városokban, épületekben is fellelhető. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog. Ügyes vadász, tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból áll, de szereti a gyümölcsöt is. Imádja a tojást.
Még nincs hozzászólás