Miért vonzódunk rossz emberekhez újra és újra?
Szinte mindenkinek van az életében legalább egy olyan kapcsolata, amelyről utólag nehéz megérteni, miért vállalta el egyáltalán. A kezdetben szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem lassan fájdalommá, kiszolgáltatottsággá vagy állandó hiányérzetté válik. Mégis sokan nemcsak egyszer futnak bele ilyen történetbe, hanem újra és újra megtörténik velük ugyanez. Mintha a lélek makacsul ugyanahhoz az embertípushoz vonzódna még akkor is, amikor az ész már rég tiltakozik.
A visszatérő, ismétlődő kapcsolatok nem véletlenek. A lélek nem kronológiai időben gondolkodik, hanem tanulási folyamatokban. Egy kapcsolat tudat alatti célja nem feltétlenül a boldogság, hanem a felismerés. Ilyenkor a másik ember tükröt tart: megmutatja a saját határainkat, félelmeinket, sebeinket és azokat a hiedelmeket, amelyeket talán gyerekkorunk óta hordozunk.
A lelked szabadulni szeretne
Gyakran épp azokhoz vonzódunk, akik nem tudnak igazán szeretni, mert bennünk is ott él a hit, hogy a szeretetért küzdeni kell. Mások olyan partnereket választanak, akik elérhetetlenek, mert a lélek már korán megtanulta, hogy a közelség veszélyes vagy feltételekhez kötött. Ezek a minták nem tudatos döntések, hanem mélyen beágyazott lelki lenyomatok.
Az ilyen kapcsolatok egyik legjellemzőbb ismertetőjele az erős, szinte megmagyarázhatatlan vonzalom. Mintha már ismernénk a másikat, mintha „hazatalálnánk” hozzá még akkor is, ha rövid időn belül fájdalmat okoz. Ez az érzés gyakran nem a jelenhez, hanem a múlthoz kötődik. Fontos azonban megérteni, hogy nem azért találkozunk újra és újra „rossz” emberekkel, mert ezt érdemeljük, hanem mert személyiségünk fejlődni szeretne.
Egy ponton azonban elérkezik az a határ, amikor a tanulás már nem a kapcsolat fenntartásában, hanem az elengedésben rejlik. Amikor ugyanaz a fájdalom ismétlődik, ugyanazok a mondatok hangzanak el, és ugyanaz a belső szorítás jelenik meg, akkor a lélek már nem új tapasztalatra vágyik, hanem szabadságra.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 2. számának 37. oldalán!)
Még nincs hozzászólás