Csillagporból lettünk
Tudományos tény, amely egyszerre meghökkentő és mélyen vigasztaló: a testünk atomjai nem a Földön születtek, hanem ősi csillagok robbanásaiból. Minden kalcium a csontjainkban, minden vas a vérünkben, minden szén a bőrünkben egy valaha élt csillag szívéből származik. Ebben az elképesztő felismerésben benne van a világegyetem teljes költészete. Nem vagyunk kívülállók az univerzumban, hanem a szó legszorosabb értelmében belőle lettünk.
És talán épp ezért van az, hogy amikor az ember elcsendesedik, és csak figyel, néha megmagyarázhatatlanul érzi, valami sokkal nagyobb része is, mint amit a tükör mutat. Te bizonyára ismersz olyan pillanatot, amikor nem tudod, miért, de hirtelen ráfonódsz valamire, egy városra, egy emberre, egy hivatásra, mintha régről ismernéd. Mintha a tested tudná az igazságot, mielőtt az eszed utolérné. A csillagpor nagyon jó emlékező. Őrzi mindazt, amit a létezés valaha megtapasztalt.
Látod, én is túléltem
A fizika szerint az univerzum kevéske anyag és temérdek információ. Az atomok, amelyekből állunk, mintha magukban hordoznák a múlt nyomait: ősrobbanások lökéshullámait, kihűlő csillagok ritmusát, galaxisok születésének kavargását. És bár nem emlékszünk rá tudatosan, mégis hat ránk.
Van, hogy egy nehéz időszakban hirtelen megmagyarázhatatlan erő ébred bennünk. Mintha az a csillag, amelynek szíve egykor összeomlott, most azt suttogná: látod, én is túléltem. Máskor pedig olyan erős vágy támad bennünk, hogy új életet kezdjünk, hogy magunk is meglepődünk rajta. Talán az univerzum bennünk mozgatja tovább a történetét.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 49. oldalán!)
Még nincs hozzászólás