Miért beteg folyton ez a gyerek?
Beteges. Gyakran mondták rá, és ezzel a szerető családtagok mélyen belevésték a tudatába, hogy a hiba benne van. Ha valamit sokszor elmondunk egy gyereknek, azt előbb-utóbb elhiszi. Kénytelen elfogadni, mert a szülő a minta, aki a lelki okokra ezúttal nem gondol. Lehet, hogy azért beteges a gyerek, mert úgy érzi, elhanyagolják?
Ismerek olyan házaspárt, akik mellett „csak úgy” felnőtt a gyermek, és sikeres üzletember lett; mások vért izzadva mindent beleadnak gyermekük testi-lelki fejlődésébe, és semmirevaló felnőtté alakul. Talán elég lett volna egy kicsivel több szeretet, elfogadás, ölelés? Sok gyerek azért olyan „beteges”, sőt szeret beteg lenni, mert akkor érzi az odafigyelést.
„Pontosítanám – mondja dr. Boros Veronika gyermekorvos –, nem szeretik elég jól. Ha túlszeretik, vagy túlságosan védik, attól ugyanúgy beteggé válik. Nem kap elég figyelmet, mert a rohanó világban könnyű bekerülni a mókuskerékbe: reggel óvoda, rohanás, vásárlás, épp csak a vacsorára van idő, már a játékra sem futja.”
Az iskolásnál még este a leckére is rá kell nézni, az apró sérelmek megbeszélésére nincs idő. Ha azt várom, hogy megnyíljon a gyermekem, nekem is el kell mondanom pár dolgot. Szülőként be kell vonnom a saját életembe, hogy velem mi történt napközben. Így alakul ki egy olyan időszaka az estének vagy a hétvégének, amikor bensőségesen együtt lehetünk.
Az orvos már csak a rohanó élettempó eredményét látja.
„Sok gyerek kerül hozzám, akinek rendszeresen fáj a feje, a gyomra, majd kiderül, hogy semmi szervi betegsége nincs. Ha elkezdjük simogatni a hasát, vagy vizes borogatást teszünk a homlokára, ez csodát tesz, és elmúlik minden fájdalom. »Meggyógyul«, mert így megkapta azt a figyelmet, ami nem fér bele a mindennapokba. Ez a legjellemzőbb a gyerekkori visszatérő fájdalmakra.
Sokszor nem azt jelenti mindez, hogy nem törődnek velük, de ők még többet és még többet szeretnének, ami természetes igény.”
A különböző élethelyzetek pedig új bajokat szülnek.
„Amikor egy kisgyerek elkezd bölcsődébe járni, gyakran látjuk azt, hogy sűrűn megbetegszik. Mi törjük a fejünket, miért ilyen rossz az ellenálló képessége. Teletömjük vitaminokkal, kollégákhoz küldjük, és nem jövünk rá, mi baja lehet. Az ok pedig az, hogy nem elég érett a közösségre.
Akinek még nem kellene leválnia az anyjáról, az egyik betegségből a másikba esik. Majd eltelik egy év, már azt hisszük, hogy megszokta, pedig csak arról van szó, hogy szociálisan érettebb lett, és boldogan vesz részt a gyerekközösségben.”
A doktornő által elmondottakból arra lehet következtetni, hogy a mostanában mind gyakoribb allergiás tünetek mögött is pszichés komponens áll. Ezt igazolja az is, hogy a gyerekek zöme nyáron, amikor nincs annyi feszültség rajtuk, kevésbé betegek. Nyomás alatt allergiás tüneteket produkálnak, amit a stresszhelyzet csak fokoz. Már a szomszéd és a tanító néni is azt kérdezi: „miért beteg folyton ez a gyerek?”, amivel a kicsik önbizalmát is alááshatja.
„Ha egy szülő mindig azt mondja, hogy a gyerek beteges, ezt sugallja felé, kiépíti benne a betegségtudatot, és ez mindenben visszaveti a gyereket. Például egy ártalmatlan szívzörej, egy asztma vagy egy jól karbantartható betegség attól, hogy a szülő szorong, csak súlyosbodik, és a gyerek is szorongóvá válik. A kicsik a kimondatlan félelmeinket is átveszik. Nagyon nehéz egyensúlyt tartani: egyrészt megvédeni a tényleges veszélytől, másrészt elkerülni a túlféltés csapdáját. Mindentől nem lehet eltiltani a gyereket.”
Például egy csecsemőkori szívműtét után jó lenne, ha a heg csak a gyerek mellkasán maradna meg, a lelkében nem. Ám van olyan eset, mikor a családnak hosszan tartó betegségre kell berendezkednie. Ilyenkor jó, ha szakértővel, pszichológussal is beszél a szülő.
„A testvéreknek is meg kell érteniük a változások okát, tudniuk kell a betegségről. Ilyenkor a beteg gyermek a család középpontjába kerül, és ez bizony feszültséget okozhat. Minden családtagot be kell vonni az ápolásba, de egyensúlyt kell tartani: ha a beteg gyermek nem panaszkodik, és láthatóan jól érzi magát, nem szabad körülugrálni, kiszolgálni. Nem jó a betegségtudatát mélyíteni, a szorongását növelni, mert minden ilyen gyengíti az egészséges testvéreivel és a világgal való kapcsolatát.”
Még nincs hozzászólás