Mi kell a nőnek? Ha nem két lába, hanem négy kereke van
Kezdődött a kicsi, piros Polskival, aztán jött a 200-as kis Peugeot - általában az is pirosban lopta be magát a nők szívébe -, így vagy úgy, de mindig voltak kifejezetten "női autók". A titulust nyilván az erősebbik nem képviselői aggatták rá, ám a szinte közhellyé vált választási szempontok ténye a nők részéről tagadhatatlan.
Egy dolog az, hogy mi dívik leginkább a nők körében autóügyben, a másik pedig az, hogy minek kéne leginkább hódítania… Harmadrészt tegyük hozzá, azért az általánosítás ez esetben is súlyos hiba.
Itt van elsőnek Zsófi, aki például határozottan jól vezet, tökéletes összhangban kezeli a kuplungot, a gázt és a sebességváltót, jól tudja felmérni előzéskor a szembejövő közeledő tempóját és távolságát, így akár egy 50-60 lóerős kocsival is dinamikusan tud közlekedni – mondhatnánk úgy is: férfi módra autózik. Azaz inkább fogalmazzunk úgy: tehetséges a vezetés tekintetében.
Éva ezzel szemben mindentől fél, ami körülvette, az autón belül és az autón kívül is. Merő életveszélyt jelent a forgalom összes résztvevőjére nézve, alárendelt útvonalról főútvonalra kifordulva például rendszeresen vészfékezésre készteti azt, akinek elsőbbséget kellene adnia. Ilyenkor elnézést kérőn pislog a dühödten mellé érkezőre. Hogy neki milyen autó való? Nos, Évának alapvetően nem is autóra lenne szüksége, hanem sofőrre.
Katalin esete egészen más, ő nagyjából meg tudja adni az elsőbbséget, előzéskor sem jelent veszélyt senkire nézve – inkább nem előz. Tisztában van a saját topográfiai korlátaival – a közelekedési és útviszonyokat illetően. Neki más jelentett problémát: a gépészkedés.
Még 20 ezer kilométernyi vezetés után is bakkecske módjára tudott csak elindulni, ezért fél azoktól a kereszteződésektől, amelyeket nem biztosít jelzőlámpa. Utálja a városi tilitolit, a körforgalmat, gyakran lefullad – ezért megy, mint a meszes. Városi vezetéskor gyakran nagyon közel néz maga elé, közvetlenül az előtte haladót stíröli, ezért aztán még akkor is gyorsul, amikor a kocsisor eleje már rég fékezett.
Folytathatnánk a női típuspilóták bemutatását, de már eddig is igazságtalanok voltunk, hisz nyugodtan behelyettesíthetjük a női keresztneveket férfiakéval. Bár kétségtelen, hogy az erősebbik nem típushibái némileg különböznek a gyengébbik nemétől.
Azonban a korszerű személygépkocsik biztonsági és vezetéstámogató rendszerei igyekeznek segíteni azokon a sofőrökön, akik a fenti típushibák valamelyikével bírnak. Lássuk!
Jól jöhet az automata váltó, a sávtartó elektronika
A bátortalanságában határozott Katalinnak tehát jól jönne az automata váltó, a visszagurulást megakadályozó elektronika – megspórolja a lejtőn való kézifékes elindulás kínját –, aztán segítség lehet az úgynevezett adaptív tempomat (megáll, elindul, tartja a követési távolságot).
Este pedig az éjjellátó radar tehet jó szolgálatot. Ez utóbbit szokták cifrázni még hőérzékelővel is, így aztán este vagy rossz látási viszonyok között is meg tudjuk különböztetni az út szélén toporgó embert egy kukától vagy bódétól.
Ezek a rendszerek a tehetséges sofőr Zsófinak is jó szolgálatot tehetnek, bár ő az automata váltót nem szereti, tudja jól, hogy a kocsi erejével-nyomatékával akkor gazdálkodhat kedvére, ha odateszi a fordulatszámot, ahova akarja.
Neki (is) praktikus lehet viszont a keresztirányú forgalomfigyelő – vagyis ha takarásból tolat ki az útra, és a kocsi hátulja előbb ér be a forgalomba, mintsem ő a vezetőülésből látná, hogy jön-e valami. Ilyenkor a rendszer visít, fékez, ha kell – vagy épp mindkettő.
A sávtartó elektronikára Katalinnak és Évának is nagy szüksége lehet – ők azok, akik egyszerre nagyjából egy dologra tudnak figyelni a kocsi vezetése közben. Ez a rendszer biztosítja, hogy ne kavircoljanak összevissza az úton, ha éppen nem a kormányzásra összpontosítanak.
Tolatni, parkolni söfőr nélkül
Vész esetére ott van a vészfékasszisztens, mely képes megállítani az autót szükség esetén akkor is, ha a vezető éppen rosszkor van sms-írással elfoglalva. (Ez utóbbi egyébként is kerülendő!) Nem kimondott újdonság, de nagyon praktikus még a tolatókamera, megkíméljük ezzel a ma már nagyon drága és sérülékeny alkatrésszé züllött lökhárítót, illetve a bevásárlóközpont beton virágtartóját is.
Ám ha valakinek a tolatás-beparkolás valahová még kamerákkal, radarokkal is nehezére esik, azok ma már egy olyan autóra is elkölthetik egy-két lakás árát, amelyik magától ki-be parkol, akár úgy is, hogy nem ül benne senki. Se Katalin, se Éva, se Zsófi…
A babaséma működik
Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus érdekes, a cukiságot mint olyant is magyarázó elméletével, a „babasémával” (Kinderschema) visz közel bennünket annak megválaszolásához, hogy a nők mely autóformákat kedvelik.
Egy erre épülő magyar kutatás kiderítette, hogy a kisbabák jellegzetes arcvonásai – viszonylag nagy fej, nagy szem, pici orr, kerekded test – egyfajta „dédelgetési” ösztönt indít be a nőkben, még akkor is, ha tárgyakról – netán autóról van szó.
A Kiss-Leizer Márton által publikált tanulmányból kiderül, hogy egy teszt során azt állapították meg: a nők számára fontos tényező az autóvásárlás során, hogy az autó megjelenése aranyosnak hasson. A kutató egy másik cikkében kifejti, hogy például a ’bogárhátú’ és a Mini Cooper esetében a fejlesztők különösen nagy figyelmet fordítanak a jármű ’arcára’.
A kocsi fényszórói szemre, az autó rácsozása emberi orra, a szellőzőnyílás szájra emlékeztet. Kimutatták, hogy amikor egy autó fényképét a babaarchoz hasonló módon manipulálták – nagyobb fényszórók, összehúzott rácsozás, vékonyabb szellőzőnyílás –, akkor a vizsgálati személyek aranyosabbnak találták őket.
Még nincs hozzászólás