Mi kell a boldogsághoz?
Hogy mi kell a boldogsághoz? Mindenkinek más. Aki beteg, annak egészség, aki éhes, annak étel. Aki magányos, annak társ, aki szegény, annak pénz. És ha épp megvan, ami hiányzott, akkor már valami más kell.
Mi lenne, ha egy kicsit megállnánk, és átgondolnánk, mi is a valóság. Tényleg annyira hiányzik valami? Tényleg boldogabbak lennénk, ha még valamiben bővelkednénk? Nem lehet, hogy már az is boldoggá tenne, ha megváltozna a hozzáállásunk mindahhoz, amink már megvan?
Érdemes élni
„A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.” – írja Móricz Zsigmond. Hiszen a teljességben élünk. Minden a rendelkezésünkre áll, amire szükségünk van, még ha ez ebben a pillanatban hihetetlennek tűnik is.
Már hogy élnénk a teljességben, mikor már megint elromlott a kocsi, a számlák csak gyülekeznek, és megint indul a fűtésszezon? – kérdezhetjük. Pedig a koldusok és hajléktalanok, akiknek nincs mit fűteni, még azok is életben maradnak, és nem ritkábban boldogok, mint akárki más.
Kínzó sóvárgás
Igen, az ember természete, hogy örökké elégedetlen. Mindent, amije van, lekicsinyel, leértékel, és többre, jobbra, másabbra vágyik. Ám amint megszerezte az áhított dolgot, lekicsinyli azt is, szóval kezdi az egészet elölről… Nem hiába mondta Buddha, hogy minden szenvedés oka a sóvárgás.
Hogy kiléphessünk ebből az ördögi körből, és átélhessük a dolgoktól független, valódi boldogságot, változtatnunk kell a gondolkodásunkon.
Keresd a szépet!
Vegyünk fel másik szemüveget. Egy varázsszemüveget, amely csak a szép dolgokat láttatja velünk. Pontosabban, ami a csúnyaságban is megláttatja a szépet. Nemrég láttam egy kinagyított rovarfotót. A rovaroktól undorodni szoktunk, pláne ha nagyok. De ebben a nagyításban jól látszottak a csíkjai, az apró szőre mintázata, a szeme fénye. Csodaszép volt.
Amilyen könnyű elítélni valamit vagy valakit, éppolyan könnyű megkeresni benne azt, ami jó és szép. Szép a szomszéd néni új frizurája, szép az eső fénye a flaszteron. Szép egy battyogó galamb, egy különleges homlokzatú ház. Keressünk minden pillanatban valamit vagy valakit, ami öröm a szemünknek.
Adj örömmel!
Amikor elkezdtem a középiskolát, apa egy nagyon szép töltőtollal ajándékozott meg. Azt a tollat még ő is az apjától kapta, és úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. Csodálkoztam is, hogy a féltve őrzött toll, melyet addig csak tiszta kézzel foghattam meg és csak pár percre, az most hirtelen az enyém lehet örökre.
Meg is kérdeztem apát, nem fáj-e a szíve, hogy megválik tőle. Apa pedig azt felelte, tudod, az az igazi ajándék, amit egy kicsit fáj odaadni. Aztán örültünk. Én az értékes, szép tollnak, apa pedig annak, hogy valami emlékezeteset adhatott. Közhely, hogy adni jó. Pedig tényleg jó. Amitől megválunk, az könnyít rajtunk, aztán már lehet is lebegni.
Ne félj
A félelem a legnagyobb sötétség. Minden rossz, minden betegség, minden gonoszság, minden kapzsiság, minden háború a félelemből táplálkozik. Méghozzá attól való félelmünktől, hogy nem vagyunk teljességben, biztonságban, hogy nem vagyunk szeretve. Azt képzeljük, ha előre félünk, elkerülhetjük az amúgy is bekövetkező halált. Ha félünk, kicselezhetjük a sorsot, és majd nem történik velünk semmi rossz.
Félünk, hogy ha nem vagyunk elég erősek, hatalmasak, gazdagok és sikeresek, nem fognak szeretni minket, ezért aztán bármire képesek leszünk a hatalomért, pénzért, sikerért. Holott lényünk eredendően tiszta és szerethető, és a teljesség gyönyörűségét élvezi.
Ha az ember képes elfogadni, hogy tudata, lelke halhatatlan, és a feltétlen szeretet övezi, idővel belátja azt is, hogy nincs mitől félnie. És ha ezt napra nap százszor is elismétli magában, az alaptalan félelem hamarosan elszáll.
Márpedig a félelem mindig alaptalan, nem valóságos, a szó is jelzi, csak fél-elem. Az elménk szüleménye, mely a jövőben keresi léte beteljesedését, holott a jövő is csak képzelgés. Nincs más, csak a jelen pillanat teljessége. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” – áll Ézsaiás próféta könyvében.
Nevess sokat
Tényleg minden csak nézőpont kérdése. Szemlélhetjük az életünket tragikus elkeseredettséggel és szorongva, vagy szemlélhetjük humorral és szeretettel. Nincs lélekemelőbb, mint egy jót nevetni önmagunkon, például, hogy milyen butaságokon szoktunk bosszankodni, milyen semmiségeken veszekszünk a párunkkal, gyerekünkkel.
Persze, a nevetés csak akkor igazán boldogító, ha nem mások kárára történik. A káröröm vagy a gúnykacaj legfeljebb csak pillanatokra okozhat felszínes örömöt, végül azonban egyre keserűbbé tesz minket. Aki igazán és szívből nevet, bármin képes nevetni, akár ok nélkül is, csak úgy, mint a gyerekek. És ez a fajta nevetés ragályos. Könnyűvé tesz és felemel, gyógyít és boldogít, ahogy mindenki mást is, aki elkapja tőlünk.
Hogy esetleg a többiek azt hiszik, megbolondultunk? Na és? Inkább bolondok legyünk, mint boldogtalanok.
- Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte! Teréz anya
- Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani. Gabriel García Márquez
- Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel! Böjte Csaba
- Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. Tom Bodett
- Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog. Buddha
- Több ezer gyertyát gyújthatnak meg egyetlen gyertyáról, de a gyertya életét nem fogják megrövidíteni. A boldogság sem csökken soha azáltal, hogy megosztják. Buddha
- Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság. Friedrich Nietzsche
Még nincs hozzászólás