Mi fér bele 30 évbe?
Másnak egy élet is kevés ahhoz, hogy versenyzőként kijusson két olimpiára, vagy két diplomát szerezzen. Gyenesei Leila sífutóként részt vett előbb téli, majd öttusázóként nyári olimpián is, utóbbi sportágban kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok, hamarosan hivatalosan is jogászdoktorrá avatják, felsőfokon beszél angolul, és emellett három éve boldog párkapcsolatban él nem kevésbé ismert vőlegényével. Hogy miként fért bele mindez alig három évtizedbe?
GYENESEI LEILA Amibe belekezdek, azt nagyon komolyan veszem, és félúton sosem hagyom abba, inkább összeszorított foggal küzdök. Örökmozgó gyermekként sok sportágat kipróbáltam, az úszással kezdtem, majd triatlonoztam, és ehhez jött a 3 technikai szám, amivel kerek lett a kör, hogy öttusázó legyek.
Mindig is az öttusa volt az én igazi sportágam. A 2006-os torinói téli olimpia egy nagyobb kirándulás volt a sífutás felé. Az élsport teljes embert kíván, de nem élethosszig tartó pálya, ezért mindig is fontos volt nekem a tanulás. A megfelelő iskolai végzettség, az, hogy beszéljek idegen nyelvet, és amikor véget ér az élsport, tovább tudjak lépni.
RIDIKÜL MAGAZIN Ezt a tudatosságot örökölted?
GYL Az otthonról hozott minta és az ott kapott erkölcsi, lelki támogatás nagyon meghatározó, de maga az öttusa is olyan sport, ami ösztönöz a tanulásra, a más területen való helytállásra. Láttam magam előtt a korábbi kiváló versenyzőket, akik a visszavonulásuk után sikereket értek el a civil pályájukon.
Hasonlóan működik ez a vízilabdában, a vívásban vagy akár a tornászoknál is, ahol szinte hagyomány, hogy a diploma legalább olyan értékmérő, mint a sporteredmények. A kulcs, hogy előre kell gondolkodni. Egy élsportoló harmincéves kora körül visszavonul, és bizony az ezt követő harminc-negyven évre tervezni kell.
RM Tényleg igyekszel mindenre felkészülni, pár hete már megvan a jogi államvizsgád is…
GYL Nekem fontos volt már az első diploma is, amelyet marketing és kommunikáció szakon szereztem a Kaposvári Egyetemen. Még kiemeltebb figyelmet kaptak a Károli Gáspár Református Egyetemen májusban lezárult jogász tanulmányaim.
Egyébként egy multinacionális pénzügyi cégnél helyezkedtem el, amelynek a mobil egészségközpontját koordinálom. Számos rendezvényt szervezünk, ahol elsősorban orvosi szűréseket és fittség-felméréseket végzünk.
RM Akkor egy kicsit ez a munka is olyan, mint az öttusa: mindig valami más területtel kell foglalkozni, de egy cél irányában?
GYL Igen, sohasem tudtam magamról elképzelni, hogy reggel 8-tól este 5-ig egy számítógép előtt üljek. Szerencsére a mostani munka is csak részben ilyen. Naponta tárgyalok, találkozom kiváló munkatársakkal, de például az eszközbeszerzés is sokszor az én feladatom, vagy külföldi ajánlatokat készítek, szerződéseket egyeztetek. Összetett munkakör, és a feladatok megoldása jó adag kreativitást is igényel.
Zsúfolt az életem. Vannak időszakok, amikor zsonglőrködni kell az idővel. Időnként kevesebbet alszom, vagy a családra, barátokra jut ritkábban időm, de igyekszem megtartani az egyensúlyt. A páromnak például hálával tartozom, hogy a jogi államvizsga idején segített a háztartás vezetésében, hogy nekem könnyebb legyen.
RM Mi a különbség a mostani életrended és a sportolói időbeosztás között?
GYL Öttusázóként előre megtervezett napirend szerint éltem. Minden edzésnek megvolt a rögzített feladata, az adott világversenyre történő felkészülésnél jóval kevesebb szerep jutott az improvizációra, mint a mostani munkámban.
Ugyanakkor az élsportolói élet mozgalmasabb, bár a rengeteg utazás és a „mindig teljesíteni kell” érzés kétségkívül nem mindig kellemes. Már vágytam egy olyan életre, ami kiszámíthatóbb. Hiányzott a stabil párkapcsolat, olyasvalaki, aki mellett meg lehet nyugodni, akivel megoszthatom az életemet. Most izgalomban ugyan szegényebbek a napjaim, de ezt egyáltalán nem bánom.
Az államvizsgáknál azért pótolhattam az adrenalinhiányomat is, de ezt mégsem lehet összehasonlítani azzal, mint amikor egy olimpiára készültem, és négy év megfeszített munkáját egyetlen nap teljesítménye minősítette…
RM Talán kevesen tudják, hogy a színész-énekes Feke Pál a párod. Nekem nem tűnik úgy, hogy keresnétek a nyilvánosságot, nem forog a nevetek a sajtóban. Ez nyilván nem véletlen.
GYL Nem, abszolút nem. Tudatosan nem vállalunk együtt sok szereplést. Szerencsére mindketten úgy érezzük, hogy a magánéletünk csak a miénk. Nem gondoljuk, hogy részletekbe menően meg kellene osztanunk másokkal. Mindig nevetni szoktam, amikor megkeresnek minket, hogy milyen volt például a nyaralásunk vagy a karácsony, mondjunk valami sztorit. Pedig ez nálunk is pont olyan, mint bárki másnál. Nem élünk harsány társasági életet, ezt egyikünk sem kívánja.
RM Melyikőtöket ismerik fel inkább?
GYL Pali országosan ismert és elismert színész, az emberek tudják, hogy ki ő, de ez nem jelent pluszterhet, együtt élünk vele. Ő ismertebb, de nekem is kimondottan jólesik, amikor mondjuk a bemutatkozás után visszakérdeznek, hogy én vagyok-e az öttusázó. Ez elismerés az adott embertől, amire nagyon büszke is vagyok.
RM Két éve hagytad abba az öttusát egy porckorongsérv miatt, de azóta is aktívan sportolsz: nem tudsz meglenni mozgás nélkül?
GYL Húsz év élsport nem múlik el nyomtalanul. Nekem fiziológiai szükségletem, hogy mozogjak, de most már szerencsére megtehetem, hogy úgy sportoljak, ahogy jó a testemnek, és csak azt, amihez igazán kedvem van. Járok jógázni, bodyART-ozni, kirándulni és úszni.
RM Van azért olyan dolog, ami korábban a sport miatt nem fért bele, és mindenképpen szeretnéd pótolni?
GYL Persze, sok minden. Ha az ember valamiben a maximumra tör, közben nem lehet minden másban is jó. Szeretek például főzőcskézni, de messze nem tudok annyira, mint kellene. Pali jobban főz. Szoktunk egymás mellett állni a konyhában, és mindig szájtátva hallgatom, hogyan kellene fűszerezni az ételeket.
Sokat alakított rajtam, ő „levegősebb” típus. Amikor én esetleg merevebb keretek közé szorítanám az életünket, akkor ő kilazít ebből, ugyanakkor néha neki is jót tesz, ha rendszert viszek a hétköznapjaiba. Remekül megértjük és ki is egészítjük egymást.
Tavasszal két darabra (Shrek, a musical és A nyomorultak) is gőzerővel próbált, aminek kapcsán tele volt impulzusokkal, érzésekkel. Érdekes, hogy ahogy ő készül egy-egy nagy szerepre, bemutatóra, abban sok hasonlóságot fedezek fel a saját sportolói énemmel, mikor egy-egy világversenyre edzettem a testemet-lelkemet.
Az ő gondolatainak a 98 százaléka is akörül forog, hogyan lehetne a legjobban megcsinálni mind fizikailag, mind szellemileg. Az öttusa is ilyen volt, és remélem, most én is tudok neki segíteni.
RM Életed első harminc évén szinte végigszáguldottál, de mik a tervek a következő harmincra?
GYL Most az a fontos, hogy kicsit jobban megéljem az élményeket, a pillanatokat. Az utolsó jogi államvizsgám napján például, a cum laude eredmény után felhívtam Palit, a családot és a legszűkebb barátokat az autóból, majd fél egykor már bent voltam a cégnél, és végeztem tovább a feladataimat.
Ebből a szempontból van egy kis hiányérzetem, jó lenne megállni, venni egy levegőt, és élvezni azt, hogy megcsináltam. Erre sosem volt eddig időm, hogy az élményeket ténylegesen felfogjam. Jó lenne lassítani, de mindig van egy következő feladat, amire koncentrálni kell.
RM Egykori öttusázó társaid világbajnoki címmel jöttek haza pár hete Moszkvából, Kovács Sarolta és Földházi Zsófia pedig a riói olimpiára készül. Nem fáj a szíved, hogy nem lehetsz ott köztük?
GYL Dehogy fáj. Ez már az ő versenyük, és szívből drukkolok nekik és a fiúknak is. Mindig gondolkoztam azon, hogy mi lenne a megfelelő időpont abbahagyni az élsportot. Aztán a sérülés egyértelművé tette, hogy a derékfájdalmaim miatt már nem tudnék olyan magas szinten teljesíteni, mint korábban. Jó döntés volt huszonnyolc évesen, két és fél évvel az olimpia előtt befejezni.
Ha az olimpiai ciklus utolsó évében lettünk volna, akkor összeszorított fogakkal biztosan csinálom tovább, de így is kerek volt számomra az élsportolói karrierem. Sohasem akartam „csak” öttusázó lenni, sikerekre vágyom a civil életben is, illetve hamarosan családot is szeretnénk. Ezekre időt kell hagyni. Saciék most az olimpiai érmekért küzdenek, én meg a tévé előtt drukkolok nekik minden idegszálammal. Ez így lesz jó!
Ui.: Az interjút végigmosolygó Leilára hamarosan diplomaosztó és doktorrá avatás vár, hogy aztán augusztusban egy olyan dolog is megtörténjen vele, ami (szinte) minden nő álma. Esküvővel kezdődik ugyanis számára a következő „harmincas kaland”…
Még nincs hozzászólás