Mi dolgunk a földön?
Feladattal érkezünk erre az emberi világra, ebben megegyeznek a halottaskönyvek. Azt is leírják, hogy mind önként vállaljuk a munkát, amit majd elvégzünk, ha leszülettünk, nem másért, csak hogy jobbá tegyük önmagunkat és a világot.
A keleti vallások emlegetik a dharmát, amely az örök törvényszerűséget jelenti, és a karmát, amely, ha úgy tetszik, a szabályozórendszer. A dharma indiai hasonlattal a fonal, amelyre a világ dolgai mint gyöngysorra a gyöngyök vannak felfűzve. A karma pedig az ok és okozat láncolata.
A karma, ha megragad, az bizony fáj. Láthatatlan, nem lehet elcsípni, meglesni, felelősségre vonni, sem bosszút állni rajta. Büntet és jutalmaz, kiemel vagy buktat, és bárhogy szenvedünk is néha a tettei miatt, nem tehetünk ellene. Egyedül csak az vigasztalhat, hogy a karma nem ellenünk dolgozik, hanem nagyon is értünk, a mi fejlődésünkért, a világunk jobbulásáért.
A hős útja
Az alapcél tehát, hogy rátaláljunk az útra, amely a feladatunk felé visz. Ha megleltük, összességében könnyebb lesz a továbbhaladás, bár ahogy a mesebeli hős útja is tartalmaz legalább három buktatót, úgy a mi életünk is.
Rátermettségünket, elszántságunkat jelzi, ha legyőzzük ezeket az akadályokat, például megküzdünk a hétfejű sárkánnyal, átkelünk az Óperenciás-tengeren, és amint ezeken túl vagyunk, egyszer a célvonalba érünk. (Majd ha a karma úgy akarja…)
Elgondolkodtató például, mi más lehetett a karmikus feladata Van Goghnak, ha nem az impresszionista műalkotások létrehozása.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 12. számának 42. oldalán!)
Még nincs hozzászólás