Mi az a tabu?
A tabu szó jelentését mindenki ismeri. Legalábbis valamennyiünk számára ugyanazt jelenti: titkot, valami elhallgatni valót.
A fogalmat és magát a szót is James Cook kapitány hozta magával a 18. század végén Európába. A Polinéz-szigetek kultúrájában találkozott a taburendszerrel, amelynek célja az ottani primitív törzseknél a társadalmi szervezet fenntartása volt. Az elsődleges tabuk, mint a vérfertőzés, a halottak érintése vagy a kannibalizmus mind a természeti népektől erednek, és a közösség túlélését hivatottak elősegíteni.
Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, azt tilos folytatni, megtenni. Az ilyen tilalmak megszegését a törvény is bünteti, de a közösség elítélő magatartása miatt a tabu áthágása lélektanilag még a büntetésnél is súlyosabb teher lehet. A tabuk legfőbb érdekessége, hogy létezésük a megszegésükkel válik nyilvánvalóvá – és azonnali elutasító reakciót váltanak ki.
A tabuk valamilyen folyamat, döntés vagy esemény során válnak tilalommá. Gondoljunk csak a vallási, hiedelem- vagy hagyományalapú tabukra, mint amilyen például a zsidóknál a kóser étkezés vagy a muzulmánoknál a disznóhús fogyasztásának a tilalma. Egyéni döntés is lehet, hogy nem beszélünk bizonyos dolgokról: egy családtag betegsége vagy az anyagi gondok- szűk körben- mind tiltólistára kerülhetnek.
A tabuk nagy része átvett viselkedési mintán alapul, ami azt jelenti, hogy utánajárás, kérdésfeltevés nélkül vesszük tudomásul a tiltás tényét. Példának itt vannak az egyes testfunkciókhoz tartozó hangok, illetve azok kibeszélése. Mindenki megtanulja már gyerekként, hogy nem illik hangosan böfögni, és nem tájékoztatunk mindenkit a székletünk minőségéről. Ezekkel kapcsolatban mind elhangzott az 'erről nem beszélünk' vagy az 'ilyet nem illik' mondat, amelyek létjogosultságát nem kérdőjeleztük meg. Nem beszélünk róla, és kész. Tabutéma.
Vannak témák, amelyekre ideiglenes tilalom vonatkozik. Időről időre újra előtérbe kerülnek, többnyire akkor, amikor valamilyen hír nagy társadalmi visszhangot vált ki, de a sajtó inkább kerüli a kérdést. Ilyen témának számít az abortusz, az eutanázia és a halálbüntetés.
Minden kornak és minden rendszernek megvoltak és megvannak a maga tabui, s az aktuális tabuk sorát az adott kor vallási és társadalmi felépítése határozza meg. Tiltott témának számítottak bizonyos vezetők, tárgyak vagy éppen állapotok, például a terhesség vagy a menstruációs időszak.
Magyar vonatkozásban sem kell nagyon messzire visszatekintenünk, hiszen a szocializmus idején a mindennapi élet is tele volt tabutémákkal. A szexualitás például tabu volt, mint a szabados nyugat jelképe, nem jelenhettek meg ilyen témájú írások. A nemiség ábrázolása ma már sem a képernyőn, sem a nyomtatott sajtóban nem tilos, de a hétköznapi beszédben is gyakran megjelenik.
A tabuk létrejötte, fennmaradása és eltűnése nem ad hoc folyamat, hanem számos körülmény hatására áll be. Sokszínű emberek sokrétű gondolkodása alkotja és formálja folyamatosan a társadalmat. Éppen ezért különböző kultúrákban különböző tabuk fordulnak elő, alig akad olyan – talán csak a vérfertőzés és a kannibalizmus kivételével –, amely minden kultúrában azonos formában létezne.
A tabuk kialakulásában a mai napig meghatározó szerepe van a félelemnek. Mostanában nem Isten haragjától félünk, amely villámként sújt majd le ránk, hanem a kitaszítottságtól. Napjaink fiataljaiban a kutatások szerint – és a közösségi oldalak tanúsága alapján – egyre nagyobb a megfelelési kényszer, a tetszeni akarás, így még nagyobb nyomással járhat a közösségtől eltérő vélemény kinyilvánítása.
Még nincs hozzászólás