Mesterek és tanítványok
Gnothi szeauton! - Ismerd magad! - az ókori görög filozófus, Szókratész idézete nem csupán a sportolókra igaz, hanem edzőikre is, akik saját maguknál is jobban ismerik a tanítványukat. Az élsportolók eredményeihez és sikereihez elengedhetetlen a remek edző munkája és jelenléte.
Az edző–versenyző kapcsolatában a mester a kulcsfigura, hiszen övé a legrendszeresebb, legkövetkezetesebb és egyben a legközvetlenebb szerep a tanítvány formálásában. Különleges kapcsolat az övék, ami nem baráti, és nem is atya–fiú viszony.
A mester–tanítvány kapcsolatról rengeteget tud dr. Kárpáti Róbert sportpszichiáter-neurológus, a Magyar Pszichiátriai Társaság Sportlélektani Szekciójának társelnöke, és számos egyéni sportoló mellett a vívóválogatott, a férfi kézilabda-válogatott, a női kosárlabda-válogatott mentális felkészítő szakembere. Ő volt Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó mentális felkészítője is a 2012-es londoni olimpia előtt.
Különleges és érzékeny kapcsolat
A szakember úgy látja, az igazi edző–tanítvány kapcsolat mélysége elérheti a szülő–gyermek viszony szintjét. „Az edző naponta találkozik a tanítványával, mindez akár három-négy órát is jelenthet a hét öt vagy hat napján. Az edző ilyenkor – a szülőkhöz hasonlóan – elvárásokat fogalmaz meg, amiknek a sportoló igyekszik megfelelni.”
Dr. Kárpáti Róbert szerint az edzőtől és a tanítványtól is függ, hogy milyen az ideális kapcsolati távolság kettejük között.
„Vannak sportolók, akik nem igénylik a szoros kapcsolatot, így az edzés csak és kizárólag a sportról szól, de barátinak is nevezhető edző–tanítvány kapcsolatok is léteznek. Hasonlóak ezek a szülő–gyermek viszonyokhoz, hiszen vannak meleg, baráti szülői kapcsolatok, ám olyanok is, amelyek inkább a gyereknevelésre koncentrálnak.”
A sportpszichiáter szerint bármilyen edző–tanítvány viszonyról is legyen szó, az semmiképp sem lehet demokratikus. Ugyanis az edző határozza meg az edzéstervet, és felelősséget vállal a tanítvány edzettségi szintjéért. A siker és a győzelem érdekében pedig a tanítvány sokszor komoly fizikai, és néha lelki szenvedés árán hajtja végre a programot.
Milyen a jó edző?
„Elengedhetetlen hogy karakteres és hiteles személyiség legyen, akiben hisznek a tanítványai, és képes átadni a tudását. Legyen meg benne a változás képessége, tudjon megújulni, ha szükséges. Legyen némi pszichológiai érzéke is, csapatsportoknál tudjon közösséget építeni, legyen tisztában a közösség belső mozgásaival, ismerje fel a csoportban óhatatlanul is felbukkanó feszültségeket, tudjon és merjen kiállni a közösség elé.
Dr. Kárpáti Róbertnek azokról az esetekről is markáns véleménye van, amikor rokonok válnak egymás edzőjévé.
'Nehéz ügynek tartom, mikor az édesapa vagy az édesanya a gyermek edzője. A házastársak esetén is bonyolult a szituáció. Számomra nagyon furcsa, mikor az utolsó leheletéig hajtom a rokonomat, a feleségemet, majd utána este együtt vacsorázunk, a házaspárok esetén ágyba bújunk. Gyerekeknél talán még nehezebb a helyzet. Megtörtént eset: egy kézilabdázó fiú panaszkodott nekem, hogy az édesapja - aki egyben az edzője is volt - leordította a fejét edzésen, a fiú legszívesebben megütötte volna. Majd este, mintha mi sem történt volna, az apa főzte a vacsorát, a fiú viszont már nem tudott köszönetet mondani.' A sportpszichiáter szerint csak akkor működhet jól egy ilyen családi munkakapcsolat, ha mindkét félben megvan a képesség rá, hogy ne vigye haza az edzésen elszenvedett lelki sérüléseket.
A jó edző vállalja a véleményét, még akkor is, ha az a közösség elképzeléseivel ellentétes. Emiatt övé a felelősség, és ennek a terhét tudnia kell viselni. Tudjon veszíteni: ne a bíróban, a pályában, az ellenfélben keresse a hibát, először mindig magába nézzen. Tudja kezelni a sajtót, ne legyen viccportálok örök szereplője” – sorolja a szakember.
Nem tart örökké
„Leginkább akkor van szükség edzőváltásra, ha elmaradnak az eredmények, megszűnt a kölcsönös bizalom, vagy olyan hibák merülnek fel kettejük kommunikációja során, amelyek már nem orvosolhatók.
Előfordul, hogy a tanítvány egyszerűen kinövi az edzőjét, például utánpótláskorban még optimális a kapcsolat, de a fiatal felnőttkorral járó személyiségváltozáshoz már nem tud asszisztálni a régi edző. Ilyenkor váltani kell. Nem kötelező egy ilyen kapcsolatnak haragban megszakadnia, a feleknek meg kell érteniük, hogy az elmúlt évek sikerei nem tarthatnak örökké.
Csak akkor működhet ez a különleges viszony, ha értik egymást, tisztelik a másik erényeit, valamint tisztában vannak a saját és a másik hibáival. Amennyiben működnek a felsoroltak, akkor egy lezárt sportolói karrier után is tisztelettel és hálával fognak egymásra gondolni.”
Még nincs hozzászólás