Mesék a koktélokról

2016. július 25. | Írta: Bánkuti Zita

Bár napjainkban egyre népszerűbb koktélt inni, s nemcsak bárokban, hanem éttermekben is sok helyen kínálják őket, a kevert italokat nem ma találták fel. Az első igazi koktélkönyv is több mint másfélszáz éve, az 1860-as években jelent meg, The Bon Vivant's Guide or How to Mix Drinks (Ínyencek kalauza, avagy hogyan keverjük az italokat) címmel. Fénykorát a koktél az amerikai szesztilalom alatt élte, amikor nehéz volt jó minőségű alkoholhoz jutni, ezért ötletes, ízes hígítással a kevésből is sokat csináltak. Nem véletlen tehát, hogy a különféle italok amerikai leleményről tanúskodnak, ám elnevezésük és összetételük eredete sokszor homályba vész. Vannak történetek, legendák, de ki tudja, mi igaz, mi nem közülük...

Daiquiri – Állítólag 1898-ban találták fel, Daiquirí városában, Kubában, ahol egy amerikai rézbánya igazgatója zavarában alkotta meg: elfogyott otthon a gin, és félve attól, hogy a helyi rum a főnökeinek nem fog ízleni, hozott néhány lime-ot a kertből, s azok levét keverte a rumhoz. Sikere lett: a havannai El Floridita bár minden koktélimádó bakancslistáján szerepel, ahol Hemingway pultra támaszkodó bronzszobra mellett próbálhatjuk ki ezt az örök klasszikust.

Mojito – „Mojito a La Bodegitában, Daiquiri az El Floriditában” – ennek a Hemingway-mondásnak megfelelően a La Bodegita bárban naponta mojitók százait keverik a bártenderek. Neve attól függ, hogy éppen ki meséli: származhat a spanyol „mojar” szóból, ami vizeset jelent, vagy az afrikai „mojo” szóból is, aminek a jelentése varázslás.

Piña Colada – A név egy spanyol kifejezés, jelentése „szűrt ananász”, utalva az ital egyik fő alkotóelemére; feltalálójának a címéért többen is versenyeznek. A legtöbb forrás Ramón „Monchito” Marrero Núñez bártendert említi értelmi szerzőként, aki elvileg 1945. augusztus 15-én a San Juan-i Hilton Caribbean Hotel Beachcomber bárjában alkotta meg az első Piña Coladát.

A valószínűségi listán a második egy bizonyos Ramón Portas, akit állítólag kicsivel később, 1963-ban szállt meg az ihlet, méghozzá a szintén San Juan-i Barrachina étteremben (a hely egyébként még ma is az ital szülőhelyeként definiálja magát, amit a bejárat mellett egy márványtábla is jelez). A szálak minden esetben Puerto Ricóba vezetnek, nem véletlenül számít az ország hivatalos italának 1978 óta.

Long Island Iced Tea – Legénybúcsúk és gimnazisták kedvenc itala. A sok és sokféle alkoholt tartalmazó koktél garancia az emelkedett hangulatra és a másnaposságra. A nem minden valóságalapot nélkülöző legenda szerint a szesztilalom alatt az New York-i polgárság hajókázva próbálta kijátszani a törvényt.

Amíg megkerülték Long Islandet, védve voltak, viszont rövid idő alatt sokat kellett inni, így találták ki az összesen egy deci alkoholt tartalmazó italt, amit az elviselhetőség érdekében kólával ittak, és a gyanú elterelése végett jeges teának neveztek. A száraz tények szerint a mai elfogadott receptúrát valójában Robert Buttnak és egy 1972-ben megrendezett koktélversenynek köszönhetjük.

Margharita – Talán a legnépszerűbb tequilaalapú koktél. Neve alapján sejthető, hogy egy hölgyről kapta a nevét, de a receptúra ihletőjéről megoszlanak a vélemények. A legnépszerűbb változat szerint egy spanyol mixer keverte Marjorie King amerikai színésznőnek 1948-ban, aki allergiás volt minden szeszre, kivéve a tequilát. Az ital nagyon megnyerte a művésznő tetszését, a figyelmes bártender pedig Margharitának nevezte el a koktélt, ami a Majorie spanyol megfelelője.

Sex on the Beach – 1987. Florida. Egy fiatal bártender, Tom a Confetti’s Barból szeretne megnyerni egy értékesítési versenyt, amit barackpálinkára hirdettetek meg. Készít egy egyszerű, színes italt a pálinkával, némi vodkával és narancslével, majd elnevezi a tavaszi szünetre Floridába utazó diákok kedvenc úti céljáról. És bumm. Az ital népszerűsége azóta is töretlen, a legutolsó, városszéli kiskocsmában is ismerik, és el is készítik.

Címkék: ital, ernest hemingway, kevert, margharita, piña colada, mojito, sex on the beach, long island iced tea, daiquiri