Mese az egyetlen sirályról
Egyszer volt, hó nem volt, mert meleg volt. Csak sok-sok víz volt, fodrok, tajtékok meg vízilények, mint a vízibolhák meg a halak, ja, meg a pokoltyúk.
Béka is volt egy-kettő, de nem estek túlzásba. Aztán a sellők. Na, a sellők túlzásba estek, mert nem csak igen elszaporodtak, de éjjel-nappal kornyikáltak, olyan éles vijjogással, ahogy a legborzasztóbb vércse vijjog. Még szerencse, hogy vércse nem volt.
A tavon, merthogy ez itt egy tó volt, volt egy sziget, egészen kicsike, akkora, mint száz darab sirály. Amikor megtelt a sziget, és tényleg száz sirály ült rajta, akkor szörnyen szűkösnek tetszett a hely, pláne amikor fesztivál volt, és háromezer-kétszáz sirály tolongott ott.
De nemrég (az einsteini relativitáselmélet törvénye szerint) hatalmas lett a sziget, kietlen és árva, mondhatni lakatlan. Mivel csak egy sirálygyerek csücsült a kellős közepén, aki szinte nem is látszott, vagyis ott sem volt.
Mármint mintha, mert amúgy ott volt. Csak nem látszott. Mert volt ezen a szigeten egy rakás hepehupa meg hupahepe, ki vett volna észre egy gombóc formájú sirálygyereket?
Hogy a többi sirály hová tűnt el, azt nem tudta senki, csak találgatták, hogy hőgutát kaptak a globális felmelegedéstől, vagy elmentek légkondit venni, vagy gyomorrontásban haltak ki, mert romlott halat ettek a langyos vízből, de ez csak találgatás.
Valószínűbb, hogy felfedeztek egy másik szigetet, ahol épp fesztivál volt, és odarepültek, ahogy a többi sirály is mind iderepült, amikor itt volt fesztivál.
Csakhogy egyetlen kérdés még mindig megválaszolatlan. Ha az összes sirály kihalt vagy lebetegedett vagy elrepült, akkor ez az egy, ez a bolyhos, ábrándos tekintetű, fehér hasú, fekete sapkás, piros csőrű, ez vajon miért nem. Mi késztette arra, hogy itt maradjon árválkodni?
Teltek a napok, a kíváncsi sellők ott tolongtak a sziget körül, és vijjogtak, hogy meg kellett süketülni, míg az egyik csendet intett, és hopp, egy kecses mozdulattal kipottyantotta a popóját a szigetre.
- Na helló – szólította meg a kis sirályt.
A sirálygyerek picit megilletődött, és szipogva válaszolt a csodaszép lánynak. Vagyis lénynek, bocsánat. - Helló.
A sellő elmosolyodott, és még kedvesebben folytatta: – Helló, helló, helló.
A kis sirály erre nagyot sóhajtott, aztán tetőtől talpig megrázta magát, a fenekét egy icipicit még tovább rázta, és így felelt: – Helló, helló, helló.
A szépséges sellő erre potty, bezuttyantotta magát a tóba. A többi sellők körbeállták, és faggatták, mit tudott meg a kis sirályról, mire ő azt felelte, az égvilágon mindent, de mindent, ami lényeges. És mind elúsztak.
Másnap a pokoltyúk csobbant oda a sziget mellé. Ő nem ülhetett ki a partra, hiszen pokoltyúk volt, akinek kopoltyúja van, és nem tüdeje, ezért csak kikönyökölt a buckára, és így szólt. – Na szevasz.
A sirálygyerek egy darabig észre sem vette a pokoltyúkot, olyan pici. Vannak egyébként a világban, akik ma sem tudnak a létezéséről, és nem is fognak soha. De mivel a sirályunk nagyon egyedül volt, minden apró mozzanatot kiszúrt, így a pokoltyúkot is, és így felelt: – Szevasz.
A pokoltyúk elmosolyodott, és még kedvesebben folytatta: – Szevasz, szevasz, szevasz.
A kis sirály erre tetőtől talpig megrázta magát, a fenekét egy icipicit még tovább rázta, és így felelt: – Szevasz, szevasz, szevasz.
A többi vízilény hiába faggatta a pokoltyúk nagy fejét, hogy mit tudott meg a sirálytól, az nem mondott semmit, csak sejtelmesen vigyorgott. Gondolta, az információ hatalom, nem fogja csak úgy szétosztogatni.
Másnap a hal is meglátogatta a madárkát, köszöntötte szépen, hogy üdv, a sirály vissza is válaszolt hasonlóképpen, aztán elbúcsúztak, hogy üdv, üdv. És ugyanez történt a hínárral, a vízibolhával, a vízipókkal, a vízilóval és így tovább. Volt ott jó napot meg szia meg csá meg csavesz, és az udvarias válasz is mindig elhangzott, hasonlóképpen.
Az idő telt és múlt, a gombóc formájú sirályból gyönyörű nagy madár lett, aki egyik reggelre fogta magát, és elrepült. Ki tudja, hova. Eltelt azóta több évtized, évszázad, felmelegedés és jegesedés, de senkire, egyik szigetlakó sirályra sem emlékezett olyan tisztán a tó népe, mint erre a kis sirályra, aki mindenkivel olyan kedvesen elbeszélgetett.
Még nincs hozzászólás