Merán Bálint - Közel az ötvenhez is lehet trendin élni
Adott egy férfi, aki úgy éli a mindennapjait, ahogy sokan csak szeretnék. Imád fotózni, utazni, vitorlázni, búvárkodni, és megmászta a Kilimandzsárót. A Külkereskedelmi Főiskolán közgazdász végzettséget szerzett, irányított reklámügynökséget, és egy újság szerkesztőségét is. A legjobban mégis színpadon szeret lenni: Merán Bálint színész, énekes.
Ha valaki csak kicsit ismer téged, akkor az annyit tud, hogy színész-énekes vagy. Honnan jött a színház iránti szeretet?
Apukám operaénekes volt, én igazából ebben nőttem fel. Láttam, ahogy megy a koncertekre, sőt, egyszer-kétszer magával is vitt, és olyankor én voltam a ráadás szám. Senki nem terelt ebbe az irányba, valahogy megtetszett. Nekem német az anyanyelvem – anyu német, apu magyar –, így gyerekként a kölni kabaréban többször felléphettem Csákányi László vagy Schubert Éva mellett. Bár ezek nem voltak rendszeresek, mégis hatalmas élményt jelentettek.
Aztán kicsit idősebb fejjel azt gondoltam, hogy inkább operaénekes leszek, mint az apukám. Zeneiskolában tanultam, majd felvettek a konzervatóriumba ének szakra, de mellette végeztem a Külkert is. Szerettem volna, ha az operaéneklés jobban alakul, de úgy tűnt, hogy a hangom nem felel meg ennek a műfajnak. Kicsit már kezdtem feladni, amikor megérkezett az életembe a Vámpírok bálja musical.
Talán nyugodtan mondhatjuk, hogy a hazai közönség ’fővámpírként’, azaz Krolock grófként ismert meg a Roman Polanski-musicalben.
Igen, 2008-ban kaptam meg a Vámpírok bálja főszerepét, amely nekem teljesen új világ volt. Tíz próbanap után álltam be a darabba úgy, hogy életemben nem énekeltem musicalt, azt sem tudtam, hogy mi az a mikroport. Óriási kihívás volt, de akkor úgy éreztem, beindult valami. Utána kerültem be a Madách Színházba, a Jézus Krisztus Szupersztárban Péter apostolt játszottam.
Aztán 2010-ben jött az Adagio. Nagy Sándor kiválásával én lettem a harmadik tag Homonnay Zsolt és Balczó Péter mellett. Ugyancsak nagy feladat volt, kezdetben csak azt gyakoroltam, hogy miként bánjak a mikrofonnal, hiszen teljesen más énekléshez voltam szokva. Szerettem azokat a koncerteket. Ekkor már azt hittem, minden sínen van.
De nem így volt?
Egy darabig szépen ment minden, azt hittem, már megtalálnak a felkérések. Sőt, belekezdtem egy vállalkozásba – egy boutique hotelt alakítottam ki gyerekkorom kedvenc helyszínéből –, ami hirtelen minden időmet és energiámat elvitte. Elfogytak az előadások, az Adagióval egyre nehezebb volt összeegyeztetni a három embert, mindenki ezer felé volt. Persze nem ijedtem meg, szeretek több lábon állni. Sőt, fel kellett ismernem, hogy nagyon is szükségem van a megújulásra.
Ez mit jelent?
Mindig az volt bennem, hogy kell valami újat tanulni, vagy a meglévő tudást továbbfejleszteni. A külker után létrehoztam egy reklámügynökséget. Aztán, mivel az extrém sportok szerelmese vagyok, csináltam egy újságot. De 7-8 éves korom óta nagy szenvedélyem – anyukám révén – a fotózás. Később a videózás is az lett, majd jött a drónozás. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kamera másik oldalán állok, és ezt is élvezem. Unatkozni sosem szoktam, mindig vannak új ötleteim.
Kicsit olyan, mintha egyszerre öt ember életét élnéd, érzed ezt te is?
Igen, ezt hallottam már másoktól is (nevet). Igazából annyi mindenben szeretem kipróbálni magam, hogy amikor jön egy új kihívás, azt megpróbálom megoldani. Létrehoztam ezt a helyet (a beszélgetés a hotel tetőteraszán zajlik, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Dunára és a Parlamentre – a szerk.), ami nagyon hosszadalmas munka volt. 2004-ben kezdtem el a papírmunkával és 2016-ban nyitottunk meg.
Én ide születtem, ebbe a házba, és gyerekként itt, a tetőn üldögéltem egy könyvvel, és arra gondoltam, hogy milyen jó lesz majd itt lakni. Ezért is hiszek nagyon a gondolatok teremtő erejében, mert anyagilag semmi realitása nem volt, hogy én ezt meg tudom majd valósítani. Aztán valahogy úgy hozta az élet, hogy sikerült, persze rengeteg nehézség és fájdalom árán.
Azért úgy tűnik, hogy nem csak a kreativitásod, hanem a szabadságvágyad is elég nagy…
Igen, ez utóbbit az utazásokkal ki is élem rendesen, már amikor tehetem. Volt pár különleges helyszín az életemben, így India, Nepál, Indonézia, Botswana, Namíbia, Tanzánia, de egy barátommal megmásztam a Kilimandzsárót is. Ha meg nem hegy, akkor víz. Nagy szerelmem a vitorlázás, a búvárkodás és a wakeboardozás.
A sok szép után van nehézség is az életedben?
Akad… Három éve elváltam, 17 év együttlét után. Nehéz volt elfogadni. Nagyon jó családban nőttem fel, szüleim végig kitartottak egymás mellett, mindig azt láttam, hogy szeretet veszi őket körül. Így nagy fájdalmam volt, hogy én ezt Márknak, a fiamnak nem tudtam megadni. Tényleg megpróbáltam mindent, hogy ezt a családot megmentsem, de nem sikerült. Közel másfél évig próbáltam magam rendbe rakni, és feldolgozni a csalódást.
Nem árulok el azzal nagy titok, hogy én több mint tíz éve ismerlek, és most sok változás látszik rajtad. Ez tudatos volt?
Miután kilábaltam a válásból, jött egy új szerelem. Ez is véget ért ugyan, de nagyon sokat alakított rajtam. Úgy mondanám, hogy férfi lettem, és élvezem azt, aki most vagyok. Persze bennem maradt a kisfiús részem is, jól elvagyok a szakadt cuccokban, de azért inkább már figyelek a részletekre.
Mi hiányzik most?
A színház. Szeretnék játszani, de látom, hogy mennyire fontos, hogy saját magunkat tudjuk menedzselni. Viszont sok színésznek ez nehéz. Például én azért kezdtem el használni az Instagramot, hogy kicsit megmutassam magam ott is. Azt gondolom, hogy most pont abban a korban vagyok, amikor példát tudok mutatni. Talán épp a sportossággal, megújulással, sokszínűséggel, azzal, hogy közel az ötvenhez is lehet trendin élni.
Névjegy
1971-ben született. A zenéhez már gyerekkorában közel került, hiszen édesapja operaékenes volt. 1995-ben végzett a Külkereskedelmi Főiskolán, reklám szakirányon. Konzervatóriumi tanulmányai után viszont a próza került előtérbe az életében: felkérést kapott a Magyarországi Német Színháztól, ahová németül jól beszélő színészt kerestek. 2008 nyarán azonban újabb zenés színpadi lehetősége adódott: a világsikerű Vámpírok Bálja című musicalben játszhatta Krolock, a vámpírgróf szerepét. 2010-ben az Adagio tagja lett. Elvált, egy fia van.
Főbb szerepei:
Budaörsi Passió – Jézus; Jézus Krisztus Szupersztár – Péter apostol; Vámpírok bálja – Krolock gróf; Varázsfuvola – Papageno; Figaro házassága – Gróf; Bob herceg – Lancaster kapitány
Még nincs hozzászólás