Menj innen oda!
"Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." Máté evangéliuma
Ha pedig Jézus szavait szó szerint vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a telekinézis – vagyis a tárgyak, dolgok akarat és hit által történő mozgatása – lehetséges. Remélem, hogy csak keveseknek sikerül, mert hogyan nézne már ki az ország, ha mindenki kedve szerint rámolgatná át a hegyeket, hidakat, plázákat benne.
Pedig a telekinézisről és a pszichokinézisről, ami például a kanálhajlítás, a parakutatók azt állítják, bárki képes rá, mert általános emberi-fizikai adottságainkból következik, de mivel az agyunk teljesítményének alig hét százalékát vagyunk képesek kihasználni, inkább nem hiszünk benne.
Ni, egy boszorkány!
Amikor tízéves voltam, egy messzi faluban töltöttem a nyarat, ahol lakott egy boszorkány. A gyerekekkel lestük meg titokban a sokszoknyás, nagyon ráncos nénikét. Gyünni is, menni is, beszélni is alig tudott már szegény, de még mindig tartott tőle a falu, mert tudták, ha begurul, túlvilági dolgok esnek meg körötte.
Az történt, hogy réges-régen, amikor Manyi néni férje még élt, gyakorta érkezett haza a kocsmából négykézláb. Manyi néni ezt nagyon nem szerette. Kiabált, az öklét rázta Jani bácsira, mígnem egy alkalommal felrepült majd elvágódott mögötte a falnak támasztott seprű. Jani bácsi menten kijózanodott. Hát, ammeg mitűl dűlt föl…? – hetekig ez volt a téma az ivóban, míg meg nem történt a következő csoda is. Manyi néni újfent erősen megmérgesedett Jani bácsira, le is hordta mindennek, erre mi lett? Kitörött az ablaküveg. Ripityára. Magától.
És újra volt miért kortyolgatni a korcsmában. Az ablakot becsináltatták, Manyi nénit boszorkánynak kiáltották, ma is rettegik, ha meg nem halt.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 6. számának 60. oldalán!)
Még nincs hozzászólás