Meghitt ünnepek - akár egyedül is
Alakulhat úgy az élet, hogy kettesben találjuk magunkat a karácsonyfával. Tévhit azonban, hogy az egyedülállók csak szomorúan élhetik meg ezt az időszakot, ahogyan tévhit az is, hogy a családban élők számára mindenképp boldogságot jelent a karácsony. Az ünnep megélése csak rajtunk múlik.
Rohanó világunkban december vége az év legboldogabb időszakát jelentheti. Az ünnep a hétköznapi rutin megtörésére, a lassításra, a befelé fordulásra biztosít lehetőséget. Ám a karácsonyfát díszítő égősor látványa, a szárított narancshéj illata, a mákos bejgli íze csak addig tűnik örömtelinek, amíg szerető család veszi körül az embert. A szeretet ünnepének gondolata felerősítheti az egyedül élők magányérzetét és szomorúságát, pedig az egyedül töltött karácsony is lehet élményteli.
Az ünnep hangulata a legtöbb esetben tudatos döntés eredménye. Az, hogy a külső körülmények, a díszek, az illatok, a látvány mit jelentenek számunkra, és hogy hogyan éljük meg az ünnepi napokat, rajtunk múlik.
Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy vannak nálunk jelentősen rosszabb helyzetben élő emberek, akiknek sokkal súlyosabb problémáik vannak annál, mint hogy vegyenek-e karácsonyfát. Gondoljunk a betegekre, a háború sújtotta területeken élőkre, a szegényekre, az árvákra, a szerencsétlen sorsúakra. Ne pazaroljuk az időt önsajnálatra, inkább próbáljuk meg kihozni a helyzetünkből a legjobbat!
A társas magány sem könnyebb…
Családban vagy párkapcsolatban a magány, a szeretetlenség sokszor még kínzóbb és fájdalmasabb lehet. Sok családban ünnepekkor ráadásul eszkalálódnak a problémák. A mélyen gyökerező konfliktusok a többnapos összezártságban még inkább kiéleződhetnek.
Az egyedüllét érzését nem az aktuális magánéleti státusz határozza meg. Van, aki jelenleg egyedülálló, és esetleg a családjától messze él, de ettől még nem feltétlenül magányos, akkor sem, ha fizikailag épp egyedül tölti az ünnepeket. Idejét kedve szerint fordíthatja magára, a barátaira, közjóra (jótékonykodásra), vagy olyan emberekre, akiknek valóban szükségük van pár jó szóra (pl. idős szomszédok).
De előfordulhat az is, hogy valakit nyüzsgő család vesz körül, mégis magányosnak és boldogtalannak érzi magát. Valószínűleg jobb egyedül karácsonyozni, mint egy olyan családban, ahol a konfliktusokat átmenetileg a szőnyeg alá söpörve, feszültségekkel terhelt, művi ünnepi hangulatban kellene feszengenünk.
Lelki békénk és kiegyensúlyozottságunk az érzelmi életünk tudatos karbantartásán és emberi kapcsolataink minőségén múlik. Ha szeretjük és becsüljük magunkat, akkor szeretünk magunkkal lenni, és képesek vagyunk élvezni a saját társaságunkat – egy ünnepi estén is.
Lepjük meg magunkat!
Semmilyen körülmények között ne fosszuk meg magunkat az ünnepléstől, hiszen az ünnep mindenkinek jár. Megérdemeljük a kényeztetést, a lazítást, a szép és lélekemelő környezetet. Vegyünk magunknak egy kis fát, díszítsük fel, hadd ragyogja be melegségével a nappalit! Ami a szemet gyönyörködteti, a lelket is gyönyörködtetni fogja – sokkal jobban érezzük magunkat tőle.
Süssünk bejglit, ha épp ahhoz van kedvünk, de megteszi a bolti is, ha a konyhában való serénykedés helyett inkább pihenéssel töltenénk az időt. Gyújtsunk meg néhány illatgyertyát, lepjük meg magunkat apró ajándékokkal, virággal, hallgassunk zenét, nézzük meg a kedvenc filmünket, vagy olvasgassunk örömünkre. Az ünnepi vacsora mellé bátran kortyoljunk el egy pohár finom bort.
A karácsony a szeretet ünnepe. Csakhogy a szeretet nem feltétlenül csak családon belül jelenhet meg, a pozitív érzelmek minden emberi kapcsolatunkban fontos szerepet töltenek be. Az ünnep a barátainkról, ismerőseinkről, kollégáinkról is szól. Hívjuk fel telefonon azokat, akikkel jóban vagyunk, de azokat is, akikről tudjuk, hogy jólesne nekik, ha beszélgetnénk velük egy kicsit. Ha van kedvünk, akár egy közös estét is leszervezhetünk a hasonló cipőben járó barátainkkal. Kedves ajándékok, finom vacsora és őszinte beszélgetések tehetik meghitté és ünnepivé az együtt töltött időt.
Persze az is előfordulhat, hogy éppen nem lesz senki, akit vendégül láthatnánk, vagy aki meghívna minket egy forralt boros estére, de még ettől sem muszáj világfájdalmasan begubóznunk.
A legjobb módja annak, hogy megfeledkezzünk a saját gondjainkról, ha figyelmünket olyan emberek felé irányítjuk, akik számára egy kedves szó, egy érintés vagy egy mosoly már önmagában ajándék. Osszunk levest hajléktalanoknak, vállaljunk néhány óra ügyeletet egy gyerekotthonban, egy kórházban vagy idősek otthonában.
Valószínűleg eszünkbe se jut majd azon szomorkodni, hogy épp nincs kivel összebújni a fenyőillatban, ha előtte sikerült örömet szerezni olyanoknak, akik nálunk sokkal inkább rászorulnak a törődésre.
Az igazi ünnep belül zajlik
Minden külsőség és pótcselekvés ellenére a legfontosabb, hogy belül is ünnepeljünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy egyedüllétünk csak átmeneti állapot! Fogadjuk el aktuális élethelyzetünket, de ne hagyjuk, hogy gyötrő gondolatok gyűrjenek maguk alá.
Ha már változtatni nem tudunk a helyzeten, akkor próbáljuk meg a legjobbat kihozni a lehetőségekből, és igyekezzünk megélni az ünnep örömét. Ha sikerül, azzal fontos lépést tettünk önismereti utunkon: rádöbbenhetünk, hogy minden körülmények között képesek vagyunk derűsen, optimistán és reményteli szívvel várni az új esztendőt, amely számos csodát tartogathat számunkra, beleértve akár azt is, hogy jövő ilyenkor még boldogabban készülődhetünk az előttünk álló ünnepekre.
(a szerző viselkedéselemző)
Még nincs hozzászólás