A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Megérzéseink ritkán hazudnak

Életünk tele van különös eseményekkel. Megyünk az utcán, és hirtelen úgy érezzük, át kell mennünk a másik oldalra. Átmegyünk, és ugyanabban a pillanatban leesik egy cserép a tetőről. Emlékszünk rá, hogy amikor meghalt a nagymamánk, megállt az óra a falon. Vagy megálmodunk egy különös találkozást, megérezzük egy ismeretlen emberről, hogy rosszat akar.

Fotó: Shutterstock.com

Mi ez? Megérzés? Véletlen egybeesés? Intuíció? Van rá tudományos magyarázat, vagy inkább valami tudatunkon túli, természetfeletti dolog?

Attól függ, hogy kit kérdezünk.

A tudósok szerint

Az agykutatók szerint a hatodik érzékszervünkkel vagyunk képesek a megérzésekre. A hatodik érzékszervünk pedig nem más, mint a tudatunk. Az intuíció, vagyis a megérzés ugyanis nem valami misztikus dolog. Adatbázisa mélyen az elménkbe van rejtve.

Dr. James D. Watson Nobel-díjas DNS-kutató szerint az intuíció logika, amit bárki elsajátíthat, kifejleszthet. Nem sokadik érzékről van tehát szó, hanem a múlt tapasztalataira épülő „jövőbe látásról”. Vannak tudósok, akik szerint ez a képesség, agyunk legfontosabb funkciója.

Ahhoz, hogy ezt az okfejtést megértsük, tudnunk kell, hogy sokféle memóriánk van. Az explicit emlékezet tartalma előkereshető, előhívható. Hétköznapi értelemben általában ezt értik memória alatt.

Szemantikus memóriánkban tárolunk olyan tudásanyagot, amelyről már nem tudjuk, hol tanultuk. Mondjuk, például, hogy Párizs Franciaország fővárosa. Az eseményekkel kapcsolatos emlékezet neve pedig epizodikus memória.

De van szagmemóriánk, vannak fény- és hangemlékeink is. Amikor megtörténik velünk, hogy megyünk az utcán, és hirtelen úgy érezzük, át kell mennünk a másik oldalra. És egy perccel ezután a háztetőről lecsúszik egy nagytáblányi jég. Ha ott maradunk, biztosan a fejükre esik.

Akkor ez azt jelenti, hogy jók a megérzéseink? Vagy arról van szó, hogy a hangot, mely a jég csúszását megelőzi, már átéltük, láttuk, hallottuk egyszer. Az agykutatók szerint az utóbbiról van szó. Memóriánk mélyén tároltuk, s nem tudatosan, de mégis előhívtuk onnan. A tudatalattink figyelmeztetett.

Fotó: Shutterstock.com

A neurológusok szerint

Megérzéseinket, legalábbis ami a párválasztást illeti, hatodik érzékszervünk irányítja. Ez az érzékszervünk pedig az orrunkban van. Ha nem akarjuk az eszünkkel, vagy pláne szüleink eszével eldönteni, hogy kihez kössük az életünket, ha tehát hallgatunk a megérzéseinkre, tudni fogjuk, hogy ki az a férfi, akivel valószínűleg le tudjuk élni az életünket.

Lehet, hogy nem felel meg a társadalom elvárásainak, lehet, hogy kamaszként nem ilyen férfiról álmodoztunk, mégis, amikor találkozunk vele, azonnal érezzük, ő az igazi, ő az, akitől gyereket szeretnénk. Úgy hívjuk ezt az érzést, hogy szerelem.

Nem más ez, mint különös megérzése annak, hogy a másik jó lesz nekem. Ma már azt is lehet tudni, hogy ez a párválasztás hogyan működik.

Két német tudós egy elektromikroszkóp segítségével talált az emberi orrban egy néhány milliméter hosszúságú és két tizedmilliméter átmérőjű csövecskét. Véleményük szerint ez a támasztósejtekkel körülvett, idegsejtekkel sűrűn behálózott terület lehet az ember hatodik érzékszerve.

A feromonok létezéséről – amelyeket az ember éppen úgy kibocsát magából, mint az állatok – tudtak eddig is. Csupán az észlelésükhöz szükséges emberi képesség meglétét vitatták. A kutatók most azt gondolják, hogy a felfedezett hatodik érzékszerven keresztül ezek az illatok igazítanak el minket arról, hogy ki az a másik ember, akivel érdemes az életünket összekötni.

Az álomfejtők szerint

Abraham Lincoln amerikai elnök állítólag megálmodta a saját halálát. Álmában a Fehér Házban távolról sírást hallott. Felkelt, és elindult a hang irányába, teremről teremre járt, míg egy sötét helyiségbe ért. A szoba közepén egy koporsót talált, rajta az amerikai zászlóval.

Szörnyű érzés kerítette hatalmába, odafordult az egyik őrt álló katonához, és megkérdezte, mi történt. „Meghalt az elnök – válaszolta a katona. – Gyilkos merénylet áldozata lett”. Lincoln tántorogva tért vissza a szobájába, és még másnap sem tudott napirendre térni álma felett. Három nappal később nyilvános szereplése alkalmával bérgyilkos golyója végzett vele.

Van ilyen? Mindannyian tudjuk, hogy igen. Nemegyszer előfordul, hogy ha hiszünk az álmainknak, mutat nekünk valami fontosat. Előfordul, hogy egy problémát este megoldhatatlannak látunk, reggel pedig tudjuk a megoldást.

Ezért tudatosan is készülhetünk arra, hogy álmaink mutassák meg a helyes utat. Előfordulhat, hogy nem fogunk emlékezni a konkrét álomképre, de az álom keltette érzésekre igen. A hangulat, a lelkiállapot, az érzés, amit az álom hátrahagyott, jelzés. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy honnan jön ez az érzés, és mit jelenthet.

Fotó: Shutterstock.com

A pszichológusok szerint

Carl Gustav Jung analitikus pszichológus szerint semmi sem véletlenül történik. Ha eszünkbe jut, milyen szívesen ennénk fagyit, és abban a pillanatban meglátunk egy cukrászdát az utcán. Vagy ha eszünkbe jut egy rég nem látott ismerős, aki ugyanabban a pillanatban felhív.

A Jung által kidolgozott szinkronicitás elmélete szerint nem véletlen egybeesésekről van szó. Elmélete szerint a belső és a külső világ között valamiféle rejtélyes kapcsolatnak kell fennállnia, mely által a külvilág eseményei befolyásolják belső világunk történéseit, és fordítva.

Jung azt gondolta, hogy a tudatalatti nem csupán személyes tárház, hanem kapcsolatban van az emberiség pszichikus tárházával. Ez a „kollektív tudattalan” azoknak a dolgoknak a gyűjteménye, amelyek közösek bennünk a többi emberi lénnyel, és amelyek többnyire rejtve vannak.

Az egybeesések ezeknek a tudatalattiban jelen lévő elemeknek az eredményei. A híres pszichológus meggyőződése volt, hogy a véletlenek értelmesek, továbbviszik az embereket az életútjukon.

Megfigyelte, hogy a szinkronicitás gyakran az élet olyan szakaszaiban fordul elő, amikor az ember érzelmileg erősen érintett. Ezek a jelenségek megfigyelhetők az élet-halál kérdéseinél, a szerelemben, a születésben…

Ilyen esemény lehet, amikor valaki távozik az élők sorából, és lakószobájának órája megáll a halál pillanatában. Vagy az ember megbetegedésével egy időben beteg lesz hűséges kutyája is.

Egyesek úgy vélik, hogy a szinkronicitás akkor működik legjobban, amikor két ember között szoros kötelék alakul ki. Amikor a szerelmesek ugyanazt álmodják, vagy barátok egy pillanatban gondolnak a másikra, és nyúlnak a telefonért.

Ezeket a pillanatokat, véletleneket magunk is előidézhetjük. Gondoljunk a problémára, melyet szeretnénk oldani, és legyünk nyitottak, higgyünk abban, hogy a nap folyamán a legváratlanabb pillanatban megkaphatjuk valahonnan a választ. Lehet ez egy újsághirdetés, egy dal szövege a rádióban, vagy egy véletlenül meghallott beszélgetés.

Az angyallátók szerint

Az ezotériákban jártasak szerint létezik egy olyan érzékszervünk is, amely lehetővé teszi, hogy láthassuk a világmindenség azon részét is, amely nem érzékelhető az öt érzékszervünk által. Ezeket az érzékeléseket, tudásokat, érzéseket angyalaink hozzák a tudomásunkra.

Az angyallátók szerint angyalaink mindig csak suttogásnyira vannak tőlünk, és még közelebb jönnek, ha szenvedünk, félünk, vagy ha szomorkodunk és aggódunk. Ilyenkor szeretőn és gondoskodón átölelnek minket. Megérzések formájában tanítanak, védenek, segítenek abban, hogy elkerüljük a bajt, de abban is, hogy megtaláljuk a párunkat.

A hinduk és a buddhisták szerint

Ahhoz, hogy megérzésink és intuícióink kifejlődjenek, szükség van arra, hogy harmadik szemünk, mely a homlok közepén található, kinyíljon. A harmadik szem nem a fizikai érzékelésért felelős. Rajta keresztül kapcsolódik az egyén tudata a túlvilághoz, az intuícióhoz, rajta keresztül áramlik be az információ odaföntről.

Azok az emberek, akik spirituálisan fejlettek, és képesek a harmadik szemüket használni, a történelemben úgy is ismertek voltak, mint látók vagy próféták.

Fotó: Shutterstock.com

Így engedd be tudatodba a megérzéseidet!

Néha napokat, heteket gondolkodunk egy probléma megoldásán. A belső hangunk tudja a megoldást. Mivel azonban nyomás alatt állunk, nem vesszük észre a jelzéseket. Gyakran az értelem nem engedi a tudatalatti felszínre jutását.

Ezt a kényszeres kontrollt kapcsolhatjuk ki az „automatikus írás” technikájával. Írj le mindent egy papírra, ami valamilyen kérdésről eszedbe jut, mindent, még azt is, amit butaságnak tartasz. Engedd, hogy a gondolatok, érzelmek szabadon áramoljanak.

A megoldást megtalálod a papíron, mert a megoldás a sorok között van. Egyet azonban nem szabad elfelejtetned! Sokan összekeverik az intuíciót az erősen kívánt dologgal. Ez önbecsapáshoz vezethet. Ha rendszeresen edzed a megérzéseidet, elkerülheted az önbecsapás csapdáit.

Minél több tapasztalatot gyűjtesz, annál kisebb a tévedés esélye, annál jobban megbízhatsz a megérzéseidben. Kezdetben minden eredményt gondolj át kétszer. A belső hang és a tiszta logika kombinációja adhatja meg a jó döntés biztonságát.

Hallgass az első benyomásaidra

Sajnos gyakran előfordul, hogy abban az emberben, akit kezdetben annyira szerettünk, nagyot csalódunk végül. A csalódás után megkérdezzük magunktól, hogyan lehettünk ilyen vakok? Hogy nem láttuk a másik igazi arcát?

Ha vissza tudunk emlékezni a kapcsolat kezdetére, rájövünk, hogy már akkor volt valami rossz megérzésünk. Talán már az első pillanatban.

Sok pszichiáter állítja, percek alatt alapvető dolgokat tudhatunk meg bárkiről. Jó, de hogyan? Eric Berne híres amerikai pszichológus Sorskönyvében már a hetvenes évek elején megírta, mire kell figyelned, ha meg akarod állapítani, kivel beszélsz.

Néhány dolog, természetesen a teljesség igénye nélkül: Nagyon fontos, hogy miközben partnered beszél, izmai milyen állapodban vannak. A feszült izmok mindig azt jelzik, hogy kellemetlen neki valami, hogy ellentmondásosak az érzelmei.

Nagyon fontos, hogy amikor beszélgettek, ő elítéli vagy megérti azokat, akik nincsenek jelen. Mit tart fontosnak elmondani róluk. A sikeres, kiegyensúlyozott emberek mindig elfogadók, és a pozitív dolgokat hangsúlyozzák. Az is nagyon árulkodó, hogy a beszélő milyen töltelékszavakat használ.

A gyakori „de” használata ellenségességet, az ”ugye” szócska fenyegetést jelez. Az is sokat elárul, hogy mennyire motyog, szemedbe néz-e, mondatainak milyen a hangsúlya. Ezekről a dolgokról az embernek mindig van egy szinte tudattalan benyomása. Ne hagyd ezeket figyelmen kívül. Hallgass a megérzéseidre, és akkor később sem fogsz csalódni

Fotó: Shutterstock.com

A nők jobbak a megérzéseikben

Amikor a női megérzésről beszélünk, tudnunk kell, hogy ez sem valami misztikus dolog. Azzal van összefüggésben, hogy a női agy a férfiagynál szimmetrikusabb, s a két félteke között több a kapcsolat.

Mert mit csinál az ember jobb agyféltekéje? Jobb féltekénkkel ismerjük fel az arcokat, ez reagál a testünkből jövő belső érzésekre, ezzel értjük meg a beszélő hangsúlyait. A jobb félteke az ősibb, az ösztönösebb.

Az újszülöttekben a jobb agyfélteke az uralkodó, és ez dominál éjszaka, és oldott, fellazult állapotban is. Amikor tehát a női megérzésről beszélünk, nem történik más, mint hogy a női agy, genetikai adottsága révén tudatosítja a jobb agyféltekében tárolt információkat.

Előhívja és a bal agyféltekébe emeli azokat az emlékeket, amelyek bizonyos múltbéli események érzelmi, képi, hangsúlybeli elemeit őrzik. A bal agyfélteke pedig összehasonlítja a jelen eseményeivel, és jelez.

Azt üzeni: ez a mozdulat, ez az arcjáték, ez a hangsúly támadó magatartást takar, tartsd magad távol tőle. A férfi pedig megkérdezi, honnan tudtad, hogy ez az ember rosszat akar. Megéreztem, mondja a nő. És ez igaz is.

Címkék: ezotéria, megérzés, intuició, abraham lincoln, carl gustav jung, első benyomás, hatodik érzék, automatikus írás, angyallátó, álomfejtő, neurológus

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!