Megérezni a napfény erejét
Tóth Vera vibrál, nevet, egy egyszerű kávéházi asztalnál is olyan magával ragadó, mint a színpadon. Egy fontos új dalról, régi életekről, állandóságról és változásokról beszélgettünk.
RIDIKÜL MAGAZIN Neked annak idején rögtön a színpadon kellett megtalálnod az arcodat, a karakteredet. Fiatal korod ellenére évek óta énekelsz, mégis csak a közelmúltban, egy Cserháti Zsuzsa-esten érezted azt, hogy valami megtörtént, hogy felnőttél...
TÓTH VERA Észre se vettem az elején, hogy elindultam, csak belül valami furcsa lett. Tizenkilenc-húsz évesen kezdődött bennem a feldolgozás folyamata, megpróbáltam megérteni, mi történt velem, egészen az anyaméhtől a mai napig. Intenzíven foglalkozni kezdtem a lelkemmel, és rájöttem, hogy életbevágóan fontos a helyes önismeret. Persze, nem tudtam pontosan, hogy erre van szükségem, szavaim se voltak rá.
A verseny éppen a kamaszkorom végére esett, a lázadás visszhangja még bennem élt, hatalmas bizonyítási vággyal. És ott volt a valódi önmagam, aki nyugalomra vágyott, egészen más célokkal. Összezavarodtam. Sokszor nem tudtam nemet mondani, túl sokat beszéltem, a közeget sem ismertem. Leültek velem például újságírók, mintha a barátaim lennének, és én megnyíltam, mert közvetlen ember vagyok. De volt bennem nagy adag önértékelési zavar is, és aki bizonytalan, aki zavarban van, az sokat beszél. Le sem lehetett lőni. Aztán megtanultam a szabályokat.
RM A húgod, Gabi is ezen az úton jár – ő még kissé vadabbul. Legújabb közös műsorotok, a Sister Act jól mutatja, milyen érdekesen tud összefeszülni és -simulni két ennyire különböző karakter. De biztosan unod már, ha Gabiról kérdeznek.
TV Szívesen beszélek a húgomról, és alapvetően csodálom őt, bár elfogult nem vagyok. Ő is így van velem, épp ezért nagyon kritikusak vagyunk egymással. Gabi polihisztor, százötven százalékon teljesít. Emlékszem, mikor beállt kiskorában a szobába, és egész estés programokat csinált nekünk. Énekelt, néptáncolt, kortárs táncolt, és mindezt megfejelte egy kis moon walkkal. Joplint úgy énekel, hogy beszakadnak a falak. Szerintem valami hetvenes évekbéli rocksztárból reinkarnálódott a lelke.
RM Azért te sem vagy épp egy nebáncsvirág. Szívesen játszol, alakulsz át, műsorok kedvéért például. Ez a sokszínűség, a lényedben lévő játékosság mikor épül be az előadói karakteredbe?
TV Ez is alakulóban van. Lassú víz típus vagyok. Azt sem gondoltam volna, hogy valaha megtalálom azt a szerzőt, akivel együtt tudok működni. De megtanultam, hogy tíz másodperc alatt új fordulatot vehet az életem. Fel kell ezekre a váltásokra készülni, és el kell fogadni őket. Dimenzióváltásban van most az egész világ, de dolgoznak a jó erők is, hogy tisztítsanak. Nyitott vagyok, és intuitív, engem is elér mind a rossz, mind a jó energia, de igyekszem bírni, és egyben maradni.
RM De olykor azért eleresztesz egy-egy kemény beszólást az oldaladon…
TV Nos, az internetes követőimet sikerül néha kiborítanom. Sokszor rám szólnak, hogy amit a neten művelek, az nem való a nagy nyilvánosság elé, de én nem szeretem megjátszani magam. Nem tudok mindenkinek megfelelni, ez sosem volt célom.
RM És ha felkapja a bulvár?
TV Szinte mindig ez történik. De egyre kevésbé érdekel. Erős az igazságérzetem, és hiányzik, hogy nem figyelünk egymásra, hogy kevés az empátia. Ha valami kiborít, annak hangot adok. Sokan sztárnak néznek, és elvárnák, hogy így is viselkedjem, de engem a természetes dolgok érdekelnek, az emberiek. Ráadásul nem vagyok elérhetetlen, itt élek Magyarországon, nem járok testőrökkel, sok mindennek ki vagyok téve. Nagy felelősség és veszély ismert emberként az utcán járkálni. Legutóbb egy tehetségkutatón éneklő, kedves fiút leköptek a buszmegállóban. Elképzelheted, mi éri azokat, akikről negatív a kép, vagy aki megosztó személyiség, vagy aki viccel. A húgom ezt nagyon érzi a saját bőrén.
RM Ha ő vadóc rocksztár, te mi voltál előző életedben?
TV Én voltam már negyvenkilós, heroinfüggő kubai énekesnő, előtte pedig, még a századforduló idején, egy francia kisváros helyi sztárja. Az ő sorsa nagyon különös volt, egy magyar grófnak lett a felesége, és egy tolószékben ülve robbant fel a háborúban.
RM Ezt úgy mondod, mintha tényekről beszélnénk…
TV Szerintem tények is, bár persze ellenőrizhetetlenek. Nem is akarnám ellenőrizni, egyszerűen hiszek ebben. Jó pár éve felkerestem egy világhírű kineziológus párt, Greskó Anikót és Dr. Czeizel Beatrixet, akik több mint húsz éve foglalkoznak a lélekvándorlással is. A félelmeimmel, szorongásaimmal kerestem meg őket annak idején. Sokat beszélgettünk, végül le kellett feküdnöm egy kezelésre.
És amikor lefeküdtem, nem tudom, mi történt, de valami átfordított: fizikálisan éreztem, ahogy kinyílik a lelkem, és tisztulok. Furcsa, lélekmelegítő energiák áradtak szét bennem, az agyam mintha ki akart volna esni a fejemből. Tényleg nem tudom, mi is történt valójában, de abban biztos vagyok, hogy az energiákkal lehet játszani, lehet őket mozgatni, és ezáltal más szinten segíteni. De emellett járok pszichológushoz is, mert a realitás talaján is állok. Halak vagyok, függő típus, rá tudok kattanni dolgokra, a tébolyig belemegyek őrültségekbe is, kell, ami visszahozzon a földre. Mindez nem zárja ki, hogy a spiritualitás szelleme is megérintsen.
RM Te ezek szerint felismered, ha baj van, és tudsz is segítséget kérni.
TV Magamon is tudok segíteni, de vannak helyzetek, amiket képtelen vagyok megoldani. És miért is próbálkozzam, tapogatózzam, mikor a pszichológusom olykor öt perc alatt ki tud rántani a szakadékból? A pszichológushoz is a véletlen vezetett, úgy fogott kézen annak idején. Véletlenül találkoztunk, éppen rossz passzban voltam. Na, jól van, gyere, mondta, és egyből bizalmat éreztem iránta.
Alapvetően erős vagyok, de elfogadom, ha bizonyos esetekben vezetnek. A célom a fontos, a harmónia, az egység. Elfogadom magam, és a szerepeimet is, a női és férfi szerepeket: persze, modern, és nem avítt értelemben. A vacsorát is megcsinálom, bár régebben sokat görcsöltem ezen. Ma már, ha nincs időm, jön a mirelit. És a párom jó partner ebben is, azt mondja, ne feszüljek rá erre, ő is ki tudja nyitni a hűtőt, és fel tud törni két tojást.
RM Mindezt hamarosan egy felújított, kicsit kibővített lakásban teheti meg. Nem fárasztó, amíg zajlanak a munkálatok? Ráadásul egy bérleményben…
TV Persze, hogy az, de a praktikum miatt már megúszhatatlan… Nem férünk el, annyi cuccunk van, sőt, a páromnak van egy gyereke, aki egyre nagyobb lesz – kell a hely. És szeretnénk egy zeneszobát, ahol meditálni lehet. Az, hogy ebbe pénzt ölünk? Hát istenem, nyugati felfogásúak vagyunk, és úgy gondoljuk, addig, amíg mi élünk benne, legyen olyan, ahogy mi szeretjük. Rizikós, de én ilyen vagyok. Szeretek itt élni, szeretem a környéket, mert bár a fővárosban van, csendes, nyugodt, mindent megtalálunk közel. Nem túl puccos, de nem is lerobbant, tipikus középosztálybéli hely ez, ami kicsit olyan, mint a vidék – bár, hozzáteszem, nem tudnék újra vidéken élni.
RM A kutyák is bírják az átalakítást?
TV Miattuk is kell a hely, az a plusz szoba, mert már hárman vannak. Nagyon kutyás vagyok, otthon mindig volt kutyánk, de miután eljöttem hazulról, nem laktam olyan körülmények között, hogy vállalhattam volna egy négylábút. Miután ide beköltöztünk, a párom folyamatosan rágta a fülem egy kis bulldog után, így jött közénk a kis mamlasz Lola, aki nyolc hónapig gyakorlatilag a kezemet rágta. Kellett egy barát neki, lett is a francia bulldog személyében, aki a kis hónaljkutyánk lett. A harmadik kutyus, aki még kölyök, de majd hatvan kilósra fog nőni, már csak hab a tortán. Ő fogja majd őrizni a házat.
Itt azonban megállunk, ennyi bőven elég. Szerencsére elfoglalják egymást, sok dolgom nincs velük, amíg nem engem rágnak. Kialakult köztünk egy harmonikus kapcsolat. Ha nem volna párom, bajban lennék, de ketten megoldjuk a felügyeletüket. Ha nagyon rosszak, kiteszem őket a kertbe, gondolkodjanak. Ez segíteni szokott, főleg ilyenkor, télen.
RM Nem volt egyszerű, amíg megtaláltad azt, akivel együtt tudsz élni.
TV Ehhez hozzásegített a sok csalódás is. A húszas éveink a tapasztalásról szólnak. Aki, úgymond, hétköznapi életet él, és már korán rengeteget dolgozik, sokszor nem tudja begyűjteni a tapasztalatokat. Sok nő hamar férjhez megy, és csodálkozik, ha onnantól nem minden sírig tartó happy end. Múltkor, egy bevásárlóközpontban, odajött hozzám egy hölgy, és mondta, milyen jó nekem, hogy ennyi idős korban élem meg ezeket a sérelmeket és fájdalmakat, lám, ő három gyerekkel maradt egyedül, voltaképp most is naivan, vértezetlenül.
Érhet, persze, később is minden rossz egy nőt, de én úgy érzem, a sok negatív tapasztalat után erősebben, felkészültebben nézek a dolgok elébe. Egy művész lelke alapvetően más: sokkal jobban megérintenek a dolgok, ennek a teának az íze is tud kétszer olyan intenzív lenni, pusztán azért, mert ki vannak hegyezve az érzékeim. Ez egyszerre teher is: néha arra gondolok, kicsit egyszerűbben létezve nem fájna annyira a bánat sem. De amikor leltározok, vagy magamba nézek, örülök, hogy nekem megadatott minden mélység és magasság, mert így a zenével át tudom adni a tapasztalataim másoknak is.
RM Például egy csodás dalban, mint amilyen Hrutka Róbertnek a Dalra írt szerzeménye, a Gyémánt? Csak óvatosan kérdem: szerinted nem hajaz kicsit a Skyfallra?
TV Ráhúzták ezt, de direkt meghallgattam egymás után mind a kettőt, és talán csak a zongora elején, és a két dal szerkezete hasonlít. Robi azt szerette volna, hogy ez a dal kikerüljön a döntőbe, és meg se álljon addig, míg az új James Bond-dal lehet. Mert ő mer nagyot álmodni. Én pedig szeretem, ha valaki így áll a dolgokhoz. Szükség van a lélektöltésre, és szerintem a gyémántot igenis fel kell fedezni magunkban. Úgy, mintha egy kőhegyet bontanánk le, lépésenként. És a végén óvatosan csiszolgatni kell, amit a felszínre hoztunk.
Rövid az életünk ahhoz, hogy elpazaroljuk, ne úgy éljünk, hogy nem hozzuk ki a maximumot a lehetőségeinkből. Az elmúlt évek hosszú, magányos időszakai, az átgázolások, a csalódások megerősítettek, bizonyos dolgokat nem engedek be. Erről szól nekem ez a dal. És arról, hogy legyek jóban önmagammal. Aki hallja, talán annak is segít megérezni például a napfény erejét. Hogy rá lehet csodálkozni egészen egyszerű dolgokra is.
RM Te mersz nagyot álmodni?
TV Szeretnék egyszer igazán nagy kaliberű énekessel koncertezni, de nincsenek elérhetetlen vágyaim. Nyáron például Joan Faulknerrel voltam együtt a színpadon, szóval apránként megtörténnek a jó dolgok velem. Nem akarok mindenáron híres lenni, inkább a szakmai életemben keresem a stabilitást. Ha tudok kísérletezni, akusztikus koncerteket adni, ha van mit mondanom a közönségnek, érdemes csinálnom – és ezért csinálom, nem holmi nagy ábrándokért. A legfontosabb számomra a szakmai kiteljesedés. Szy Katalin pszichológus szavaival élve, kalandok sorát szeretném ezután is megélni, de biztonságos, szerető környezetben.
Még nincs hozzászólás