Meg kell tanítani őket szeretni a gyermeküket
Nem minden baba születése felhőtlen öröm. A Hűvösvölgyi Gyermekotthon hatalmas kertjén átkelve egy kis házhoz jutunk. Az előszobában babakocsi, játékok, az üveges szekrényben színes mesekönyvek. Július 1-jén öt kiskorú anyuka költözött be ide a babájával.
A gyermekotthonban két évvel ezelőtt merült fel először, hogy állami gondozott anyákat fogadjanak, de akkor még nem tudták megoldani az elhelyezésüket – egyszerűen azért, mert nem volt rá külön épület az intézményben. Időközben azonban felszabadult egy ház, így néhány lányanya most otthonra lelhet itt.
Egy ilyen baba-mama csoport elhelyezése nehezen oldható meg egy gyermekotthonban, hiszen a csecsemők érdekében békés, nyugodt feltételeket kell biztosítani. Most ez adott, hiszen ez az épület kellően szeparált a többitől, így senki nem zavarja majd az anyukákat és babáikat.
Öt egyszerűen berendezett kis szoba várja őket, valamint egy garzon saját konyhával és fürdőszobával – ez utóbbit a régebb óta együtt lévő pároknak tartják fenn, akik itt próbálják majd megkezdeni közös felnőtt életüket. Az egyik nagyobb helyiségből leválasztottak egy babafigyelő részt is, ahol a babákat akkor helyezik el, mikor az anyukák kimenőre, illetve iskolába mennek. Az otthon igyekszik valamennyi szükséges felszerelést előteremteni, de örömmel fogadnak minden csecsemőgondozással kapcsolatos eszközt, például pelenkázót, etetőszéket, járókát, játékot.
„A projekt mögött már hosszú út áll – tudom meg Kómár Katalintól, aki lakásotthon-vezetőként dolgozik az intézményben. – Korábban a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál volt egy kismamaközösség, ahol a terhességük 34. hetétől fogadták a várandós lányokat, de az megszűnt, ezért szükségessé vált egy baba-mama csoport létrehozása – és a Hűvösvölgyi Gyermekotthonban ideálisak a körülmények.”
Munka, persze, lesz bőven. Kómár Katalin felhívja a figyelmet arra, hogy itt egyedülálló, többségükben tizenhat éves anyákról van szó, akik igen komoly mínuszokkal indultak neki az életnek a saját szüleik miatt. Cipelik magukkal a nem megfelelő korai anya-gyermek kapcsolatból fakadó traumákat, még maguk is szinte gyerekek, így saját babájukhoz is egészen máshogy viszonyulnak, mint szerencsésebb, családban felnőtt kortársaik.
A gyermekgondozó kiemeli, hogy alapvetően meg kell tanítani a lányokat arra, hogy szeressék a saját gyermeküket, s hogy mit is jelent ez tulajdonképpen, hiszen – mivel általában nem áll rendelkezésükre pozitív családi minta – fogalmuk sincsen arról, hogy egy kisbaba gondozása mivel jár. Meg kell velük értetni azt is, hogy most rengeteg lemondásra lesz szükség: az első években ott kell lenni a picikkel éjjel-nappal, hogy a babák testi-lelki fejlődése ne szenvedjen kárt.
Kómár Katalin egy másik kihívást is megemlít: ezek a lányok még az általános iskolát sem végezték el. A babák ellátása mellett tehát a tanulásra is figyelniük kell, hogy legalább az általános iskolai végzettségük meglegyen. Sőt, abban a két-három évben, amíg a gyermekotthonban élnek, valamilyen szakmát is el kellene sajátítaniuk (például tanfolyam keretében), hogy felnőttként legyen esélyük munkát vállalni, el tudják tartani magukat. Az intézményben hivatalosan tizennyolc éves korukig maradhatnak, utána viszont jogosultak utógondozásra – így még néhány évig segíthetik őket itt.
És hogy kik? Hat ember dolgozik együtt, hogy a lányanyák boldoguljanak: egy főállású csecsemő- és kisgyermekgondozó felel majd a babázással kapcsolatos gyakorlati teendőkért, Kómár Katalin és nevelőtársa, valamint három gyermekfelügyelő pedig a mindennapos teendőknél segít napi 24 órában – a háztartásvezetéstől a pénzbeosztáson át a felzárkóztatásig. Mellettük egy pszichológus – négyszemközti beszélgetésekkel – a kötődést próbálja erősíteni anya és gyermeke közt. Fejlesztő pedagógus fáradozik majd azon, hogy az anyák az iskolában is megállják a helyüket.
Nem minden lány mellett áll ott a gyermek apukája, de mivel ők is kiskorúak, azon kívül, hogy meglátogatják a kicsit, jelenleg nem vállalhatnak többet. Ha már nagykorúak lesznek, akkor játszhatnak fontosabb szerepet a gyermeknevelésben és az anyák támogatásában.
Az új lakók első feladata a babák gondozása és a beilleszkedés lesz, szeptembertől ehhez társul az iskola. A gyermekotthonban pedig megpróbálják a lehetetlent: családias hangulatot és biztos hátteret teremteni ezeknek a fiatal anyukáknak, hogy az ő gyermekeiknek jobb sorsuk lehessen.
Még nincs hozzászólás