Matekozós fogyi, kis csalással
Azon merengek, hogy lehet-e a matekkal fogyni. Mondjuk, ha egész nap számolok (agytorna), akkor vajon több kalóriát égetek-e el, mint amit beviszek. Mert ha igen, akkor fogyok. Tiszta sor. Ehhez a matekozós diétához nem is kell más, mint ismerni az ételek kalóriatartalmát és a pontos súlyát.
Tehát. Mondjuk, hogy napi ezer kalória a limitem, akkor is, ha mozogtam, akkor is, ha nem. (Nem.)
Ez volt legalábbis az alapelhatározás. Persze, amit lehet, azt az ember megszegi, túllépi, lecsalja. Muszáj egy picit ügyeskedni, anélkül olyan unalmas lenne az egész.
Akkor el is árulom a titkokat
A kalóriaszámlálós diétával legjobban úgy lehet csalni, hogy nem méred le az ételeket, csak megsaccolod. Itt van például egy picike darab csokika. Lenyestem egy szép vastag sportszeletből, ami összesen 50 gramm.
Ha 100 gramm lenne, 435 kalória lenne, rá van írva a papírjára. De ez csak 50. Vagyis 220 kalória körül lenne, ha bekapnám az egészet. De én nem kapom be. Hanem lefarigcsálok belőle egy picikét. A negyedét. (A negyede, vagyis 12 gramm úgy 50 kalória lenne, tudom ám!)
Á, de ez nincs annyi azért sem. Kizárt. Nézegetem egy ideig, dobálom a tenyeremben.
Á, alig van súlya. Szinte nincs is. Nem teszem rá a konyhai mérlegre, nem, nem. Ilyen aprócska dolgot úgysem jelezne ki. Hanem saccolok, tenyérben dobálás alapján. Legyen, mondjuk... 3 gramm. A 3 gramm csoki pedig nem több, mint 15 kcal. Ez az!!! Működik!
Meg aztán úgy is lehet csalni egy picit, hogy az embernek van egy kutyája, akit Döncinek hívnak, és aki folyton kunyerál. Na már most, leülök a szelet bőr nélküli, párolt csirkemellem elé, amit előzőleg lemértem, hogy 130 gramm. És nekikezdenék.
De akkor jön Döncike, odakucorog a lábamhoz, és párás szemmel néz. Mondom neki, Döncike, hagyjál békén, te most ebédeltél, ez viszont az én kajám, muszáj mind megennem, mert lemértem, hogy pontosan mennyi. De ő néz tovább.
Az van a szemében, hogy na és aztán, úgyis fogyózol, dagi vagy, add nekem, majd én segítek lefogyni. Nem, nem, nem adom. De akkor elejt egy könnycseppet is. Én pedig nyesek neki egy darabkát. Mire az evést befejeztük, legalább háromszor kapott a husimból.
És akkor lehet matekozni. Tuti, hogy nem ettem 130 grammot, legfeljebb 50-et. (Ez persze csalás, én is tudom, mert 100-at biztos, hogy megettem, csak nem mondom meg.)
A kalóriacsalás harmadik módja, hogy olyankor kapkodsz be ezt-azt, amikor nem látja senki. Háttal állsz a külvilágnak, befordulsz a hűtőbe, a nyílását elfeded a testeddel, és hamm-hamm. Ki tudja, hogy az mi volt, és hány gramm? Senki. Vagyis nem is volt. Így beszámolni sem kell.
Ami pediglen nincsen beszámolva, az fogyaszt!
Még nincs hozzászólás