Marcipán kincsei
Nagyon elrontottam én ezt a Marcipánt. Hozzászoktattam, hogy folyton itthon vagyok vele, és naponta háromszor leviszem sétálni.
Az itthon levés nem az én ötletem volt, hanem a járvány óta divatba jött home office járuléka, vagyis hogy a munkáltatók rájöttek, hogy könnyebb, ha mindenki otthon marad szépen a háziállatával, és interneten küldi be a munkáját az irodába.
Hogy naponta háromszor sétálunk, annak több oka is van. Az előző kutyám, Dönci, aki 17 évig volt az élők sorában, csak kétszer sétált naponta, többek közt azért, mert akkor még nem volt szokás a home office, másrészt azért, mert úgy tudtam, hogy elég a kutyát kétszer levinni.
Csakhogy jött ez a Marcipán, aki kezdetben, ugye, csavargó volt, és nehezen tolerálta a lakásban tartózkodást, amit egy-két tócsával nyomatékosított is. Meg kakidarabkákkal itt-ott. Ám ahogy bevezettük a háromszori csatangolást, és Marcipán szinte több időt töltött az utcán, mint a lakásban, szobatiszta lett. Eddig minden szép és jó.
De nem sejthettem, hogy őkelmét egyáltalán nem lehet egyedül hagyni a lakásban. Mert ha elmentem, felugrott különféle székekre, onnan az asztalokra, és különféle dolgokat evett meg, valamint az ennivalókat.
Különféle dolog például a fél függöny, melyet letépett a karnisról, gondolván, hogy függöny nélkül talán kijut az ablakon, de mivel nem jutott ki, hát felfalta.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 1. számának 68. oldalán!)
Még nincs hozzászólás