Marcipán kincsei
Nagyon elrontottam én ezt a Marcipánt. Hozzászoktattam, hogy folyton itthon vagyok vele, és naponta háromszor leviszem sétálni.
Az itthon levés nem az én ötletem volt, hanem a járvány óta divatba jött home office járuléka, vagyis hogy a munkáltatók rájöttek, hogy könnyebb, ha mindenki otthon marad szépen a háziállatával, és interneten küldi be a munkáját az irodába.
Hogy naponta háromszor sétálunk, annak több oka is van. Az előző kutyám, Dönci, aki 17 évig volt az élők sorában, csak kétszer sétált naponta, többek közt azért, mert akkor még nem volt szokás a home office, másrészt azért, mert úgy tudtam, hogy elég a kutyát kétszer levinni.
Csakhogy jött ez a Marcipán, aki kezdetben, ugye, csavargó volt, és nehezen tolerálta a lakásban tartózkodást, amit egy-két tócsával nyomatékosított is. Meg kakidarabkákkal itt-ott. Ám ahogy bevezettük a háromszori csatangolást, és Marcipán szinte több időt töltött az utcán, mint a lakásban, szobatiszta lett. Eddig minden szép és jó.
De nem sejthettem, hogy őkelmét egyáltalán nem lehet egyedül hagyni a lakásban. Mert ha elmentem, felugrott különféle székekre, onnan az asztalokra, és különféle dolgokat evett meg, valamint az ennivalókat.
Különféle dolog például a fél függöny, melyet letépett a karnisról, gondolván, hogy függöny nélkül talán kijut az ablakon, de mivel nem jutott ki, hát felfalta. Megette a karnisról lecibált függönyfelfüggesztő micsodákat is, a szalmatáskámat, a gyerek hátmosó szivacsát, és egy teljes doboz ferrero rochert.
Kivéve az aranypapírkákat, azokat nem szereti. Sorolhatnám, de nem sorolom, mert ez még a nyáron volt, együtt tartózkodásunk első két hónapjában, azóta már nem eszik meg mindent, spongyát rá.
Már csak egyetlen módon jelzi, hogy elmentem vándorolni, őt pedig egyedül hagytam. Igaz, sosem tovább, mint két órára – a nyakörvével. A szép csillogó nyakörvét, amelyre rá van akasztva a póráz, a séta szívszaggató szimbólumaként a bejárati ajtó elé teszi. Minden alkalommal, amikor hazaérek, ez a látvány fogad. Meg is hatódom, és nagyon büszke vagyok, hogy ilyen rettentően okos és végtelenül kedves és rejtvényes agyú kutyám van.
Csakhogy tegnap este színházba mentem. Megbeszéltem vele, hogy egy kis ideig (nem tovább, mint 3-4 órán át) egyedül hagyom, úgyis volt már sétálni négyszer, vacsorázott kétszer, ágyon bukfencezés és hempergőzés is volt már hatszor, tehát igenis jogom van az eltávozáshoz.
Mert hát egy huszonegyedik századi városi nő, aki a kultúra fellegvárában lakik, és közel van szinte az összes belvárosi színházhoz, és ki van éhezve a művészetre, a szépségre, a fennkölt gondolatokra és a fennkölt gondolatok becsapódásakor tapasztalt óriási katarzisra, mi több, többszörös katarzisra, annak évente egyszer vagy kétszer muszáj színházba mennie. Színházba kutyát vinni pedig tilos. Akár Marcipán az illető, akár nem.
Ezt a gondolatfolyamot egyébként vele is megosztottam, két ujjammal fogtam az állát, hogy megemeljem a fejét, és kénytelen legyen a szemembe nézni, amíg magyarázok, hogy a szívéig is elérjen a sikolyom, a könyörgésem, hogy Marcipán, kérlek, kérlek, engedj el.
Kitettem neki egy kis jutifalit, egy nagy műcsontot, melyet még ő hurcolt haza az utcáról, még egy nagy műcsontot, amelyet már én hoztam a boltból, plüssnyavalyákat és egy remekül rágható rongycsomót. Csókos búcsút vettem, és elmentem.
Hazaérve a szokásos látvány fogadott. A nyakörv és a póráz az ajtó elé dobva, örök szívszaggató mementóul. Körötte minden rendben, nem cibálta le a függönyt, nem pakolta le a könyvespolcot, csokit sem lopott. Csakhogy a szép új nyakörv, a türkizkék csillogó, az bizony két darabban volt. Széthasítva, szétrágva, marcangolva, mint egy agyonkínzott szív.
Mennyi ideig bírja a blöki pisilés nélkül?
- A kölyökkutyák ahány hónaposak, annyi órán át. (Tehát egy három hónapos kölyökkutya három órát tud várni a pisilésre)
- Felnőtt kutyák (egyéves és idősebb): legfeljebb nyolc órát, de ideális esetben inkább hat órát
- Nyolc év feletti idős kutyák mérettől és egészségi állapottól függően két és hat óra között bírják ki vizelés nélkül.
Séta unalom ellen
A kutya mozgásigénye életkorától, fajtájától és egészségi állapotától függően változik. A terelő- és sportkutyák gyakran intenzívebb és hosszabb tevékenységet igényelnek; az alacsonyabb energiaigényű fajták és az idősebb kutyák lényegesen kevesebbel is beérik. De minden ebnek ki kell mozdulnia naponta néhányszor.
Általánosságban elmondható, hogy az egészséges kutyáknak naponta körülbelül 60 perc mérsékelt tevékenységre van szükségük, de ennek nem kell folyamatosnak lennie. Mielőtt hosszabb időre egyedül hagynád, szánj 20-30 percet arra, hogy leviszed egy tempós sétára vagy játékra. Fáraszd le kedvencedet, így az egyedül töltött idő pihentetőbb lesz számára.
Ha kutyád nyugtalanul vagy destruktívan viselkedik, miután egyedül volt otthon, lehetséges, hogy gyakoribb és intenzívebb mozgásra van szüksége, esetleg szeparációs szorongással küzd. Ebben az esetben mindenképp keress fel szakembert!
(Forrás: azenkutyam.hu)
Még nincs hozzászólás