Már megint nem eszik a gyerek!
Csecsemőjét aggódva méricskélő édesanya, a kétévest a kanál főzelékkel körbe-körbekergető nagymama... Ugye, ismerős a kép? Szinte nincs is olyan szülő, aki arról számolhatna be, hogy márpedig az ő csemetéje a vasszeget is zokszó nélkül megeszi, méghozzá sikítozás, futkározás, spenótkiprüszkölés és gombócdobálás nélkül.
De ha a srácok nagy többsége egészséges súllyal eléri a nyolcadik osztályt, akkor vajon miért van mégis ennyi problémánk kisgyermekkorukban az etetésükkel? A válasz kézenfekvő: azért, mert csinálunk magunknak.
Igen, a problémát mi magunk kreáljuk azzal, hogy folyton aggódunk, elég jól fejlődik-e, nincs-e valami betegsége, nem sorvad-e el a szemünk láttára, és a legalapvetőbb: hogy elég jó anyák vagyunk-e.
Nehogy már spenótot egyek!
Minden játszma úgy kezdődik, hogy az egyik fél nem biztos a pozíciójában, amit a másik fél megérez, és visszaél vele. Szikszai-Dajka Emőke pszichológus szerint „ahogy a legtöbb játszmánál, az evés köré szerveződőnél sem nyugtatja meg a szülőket, ha a védőnő vagy az orvos megállapítja, hogy nincs semmi probléma a gyermek fejlődésével, emésztésével. A játszma kulcsa ugyanis nem valós egészségi problémákban keresendő, hanem sokkal inkább a szülők teljesítményszorongásában. A gyermek nyűgös sírása úgy hat rájuk, mint jól irányzott ütés a lelkiismeretük közepébe”.
Ha a húsz hónapos Dezsőke például azt látja reszkető anyja szemében, hogy bármit megfőzök neked, kisfiam, csak egyél nekem, akkor a bármit fogja követelni. Hiszen ezzel újra meg újra bizonyosságot nyerhet anyja törődéséről, szeretetéről.
Ha a hároméves Pannika biztosan tudja, hogy ha nem eszi meg a husit a zöldséggel, akkor végül csipszet kap csokival, csak éhen ne haljon, akkor egészen biztos, hogy a másfél órás könyörgés és bohóckodás ellenére sem fogja megenni a husit a zöldséggel.
Jaj, szegényke!
Ahhoz, hogy ez az étkezési cirkusz véget érjen, az aggódó édesanyáknak hátrébb kellene lépni kettőt, és józanul felmérni a helyzetet. Mi is az aggodalmuk oka? Nem eszik a gyerek? De mit jelent az, hogy nem eszik? Csak bizonyos dolgokat nem eszik, vagy csak bizonyos dolgokat eszik? Mennyi az a nemevés? Nem eszik (szerintünk) eleget, vagy egyáltalán nem eszik?
Ha a félelmünk megalapozottnak tűnik, el kell vinni a gyereket az orvoshoz, aki ellenőrzi, nincs-e a háttérben betegség, emésztőrendszeri probléma. És ha nincs, akkor viszont a saját hozzáállásunkon kell változtatnunk. Az aggódást azonnal abba kell hagyni, az etetésbe pedig rendszert kell vezetni. Ha egy-két ebéd során kudarcot vallunk is, és a kicsinyünk üres pocival távozik, ne adjuk fel, mert bármilyen kegyetlenül hangzik, ha a gyerek végre valóban éhes lesz, enni fog.
De mi lesz, ha közben éhen hal?
Ha nem eszed meg, nem kapsz mást – gondolat miatt talán most sokan felszisszennek, mert máris látják maguk előtt csontra fogyó gyermeküket. De az édesanyának tudatosítani kell magában, hogy az a gyerek, aki inkább nem eszi meg az ebédet, mert nincs kedve, vagy mert helyette játszani szeretne, esetleg kizárólag kekszet akar, az egészen biztosan nem hal éhen.
Legfeljebb éhes lesz, és a következő étkezéskor – ha közben nem tömtük tele nasival –, nagyobb érdeklődéssel kanalazza majd a sütőtökpürét.
(Felhasznált irodalom: Pszichológia magazin 2014/4)
Ne ess kétségbe!
Ha a gyerek nem eszik, az több okból is adódhat. Fontos megérteni, hogy ez gyakori probléma lehet különböző életkorokban, és számos lehetséges ok állhat a háttérben:
- Életkorhoz kapcsolódó szokások: kisgyerekeknél gyakran előfordul, hogy időszakosan kevesebbet esznek, mert éppen kisebb étvágyuk van, vagy más elfoglaltságuk van.
- Érzelmi okok: stressz, szorongás, változások (pl. új bölcsőde, iskola, családi helyzetváltozás) hatására a gyerek étvágya csökkenhet.
- Fizikai okok: betegség, fogzás, emésztési problémák vagy egyéb fizikai diszkomfortérzet miatt a gyerek nem akar enni.
- Környezeti tényezők: a környezet, például a zajos étkezési körülmények, a rosszul megválasztott ételek, vagy az étkezés időzítése is befolyásolhatja az étvágyat.
- Szülői magatartás és szokások: a szülői hozzáállás, mint például a túlzott nyomás az evésre, a negatív élmények az étkezés során, vagy a példamutatás (szülők saját étkezési szokásai) szintén szerepet játszhatnak.
Ha hosszabb ideig tartó étvágytalanság vagy egyéb tünetek jelentkeznek (pl. fáradékonyság, sápadtság, súlycsökkenés), akkor érdemes orvoshoz fordulni, hogy kizárják az esetleges egészségügyi problémákat. Általában a gyerekek étvágya idővel rendeződik, de ha aggasztó tüneteket tapasztalsz, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.
5 etetős tipp
- Az etetések azonos időben történjenek. Két etetés közben ne adjunk a gyereknek felesleges nyaldosni- vagy rágcsálnivalót, se cukros üdítőt.
- Ne legyen az evés színhelye csatatér. Sem a család veszekedése, sem a környezetben üvöltő tévé nem használ ilyenkor.
- Ne engedjük, hogy evés közben rohangáljon a gyerek. Üljön az etetőszékben, széken, és ne vegyük ki idő előtt csak azért, mert nem eszik. Ülje ott végig azt az időt, amíg az evés tartana.
- Nem szabad jutalmat adni azért, mert a kicsi megette az ételt. Ha megjutalmazzuk, ezzel azt sugalljuk, hogy szívességet tett vele, és kezdődik megint a játszma.
- Van, hogy a gyereknek valóban nem ízlik némelyik étel. Lehetőség szerint olyasmivel kínáljuk, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges, de számára is ízletes.
Még nincs hozzászólás