Már megint min dühöngsz?
Együtt élünk valakivel évek óta, és azt hisszük, jobban ismerjük már, mint a tenyerünket. Tudjuk, mit szeret, mit utál, mit álmodik, mikor robban. És amikor már kezd is kicsit uncsi lenni az egész, egyszer csak arra eszmélünk, hogy dehogy is ismerjük! Sőt, egy dühöngő idegennel vagyunk összezárva.
A 40-50 éves emberekről van szó, akik egyszer csak merőben új szokásokat vesznek fel, szinte ok nélkül bedühödnek, sírva fakadnak, folyton türelmetlenek, ingerlékenyek, és még sorolhatnám. Az illető párja (aki bár hasonlóan érzékennyé vált az utóbbi időben, csak önmagán nehezebben veszi észre) nem érti, mi okozza ezt a változást, és a problémát a kapcsolatukban, vagyis a szerelemben keresi. Biztosan új nője (pasija) van, gondolja, el akar hagyni, már nem szeret. Pedig egyáltalán nem törvényszerű, hogy a hiba a kapcsolatban van.
Mindig ezek a hormonok!
A középkorúakra oly jellemző személyiségváltozásokat az orvostudomány zömében a hormonváltozással magyarázza. Jól ismerjük a kíméletlen tüneteket: a ’klimaxos nő’ megfogalmazás mára már nem is annyira tudományos értelemben szokott elhangzani, inkább mint csúfondáros jelző. Szerencsére időközben kiderült, hogy a klimax nem csak a nőket sújtja, a hirtelen hangulatváltozás, a hőhullámok, a hisztis kirohanások éppúgy jellemzik a férfiakat 45-55 éves koruk táján, mint a gyengébbik nemet, és itt is többnyire a hormonszint megváltozása az ok.
Kedvetlenség, depresszió, fáradtság, ingerlékenység, libidócsökkenés, potenciazavarok, hirtelen verejtékezés, hőhullámok, alvászavarok, rossz közérzet… De valóban csak a szervezetben lezajló kémia magyarázná ezeket a változásokat? Tényleg csak puszta vegytan volna, hogy sok ember élete delén érdeklődésében, lelkialkatában, érzékenységében is egész mássá válik?
Ne rajtam vezesd le!
Az egyre gyakrabban kiomló düh bizony nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket is okozhat a családtagok lelkében, de akár a testében is. Az ideges típusú emberek gyakran hivatkoznak arra, hogy ők sajnos túlságosan ingerlékenyek, és bizonyos helyzetekben nem tudják kezelni a dühüket. De ez csak szánalmas kifogás.
A düh levezetésének számos módja van, lehet lelki segítőt igénybe venni, orvoshoz fordulni, sporttal, fizikai munkával levezetni a felgyűlt feszültséget, de semmiképp ne a másik emberen. Pszichológusok véleménye szerint egyébként soha nem a másik ember dühít fel bennünket, ő csak van. Aki a dühöt csinálja bennünk, az mi magunk vagyunk. Egy gyerekkori fájdalom, egy jelenkori sérelem, ez az a seb, amelyet véletlenül megpiszkál a másik, és robbanunk.
Bocs, örököltem!
Egyébként nincs azzal gond, ha dühöt, haragot érzünk, hisz mindenkit érhet stressz, csalódás. A baj az, ha az indulatainkat nem tudjuk kontrollálni, és az érzelmek veszik át az irányítást a szavaink, tetteink felett. Az általában higgadt emberek is lehetnek átmenetileg túlságosan ingerlékenyek, például gyógyszer, ajzószerek vagy hormonváltozás hatására. Az alkohol köztudottan agresszívvá teszi a többséget, és a klimax korszaka sem éppen békemenet. Utóbbin sokat segíthetnek a nyugtató hatású gyógynövény- vagy gyógyszerkészítmények, a kiegyensúlyozott életmód és a sport.
De hogy akik általában lobbanékonyak és agresszívak, miért azok? Hát leginkább azért, mert ezt hozták otthonról. A dühöngő szülő önmaga sem tudja kontrollálni indulatait, így aztán mind az indulatkezelési hiányt, mind a dühöngés módszerét átadja a gyermekének. Az is lehet, hogy az illető egyszerűen csak csalódott, amiért az élete nem egészen úgy alakult, ahogy szerette volna, és önmaga helyett még mindig könnyebb a másikat okolni, bántani.
Legyen már vége!
Berki Judit pszichológus szerint nem muszáj beletörődnünk az érzelmi cunamikba, mert az indulatkezelés tanulható. Az első lépés a tudatosodás: annak felismerése, hogy van valami gondom. Ez igaz lehet akkor is, ha én üvöltözök, s akkor is, ha velem üvöltöznek. Ezután meg kell találni a gond okát: mennyire vagyok elégedett önmagammal, a helyzetemmel? Milyen múltbéli emlékeket, tapasztalatokat hordozok magammal?
Mindehhez, persze, türelem kell, ám amit azonnal megtehetünk, hogy abbahagyjuk a dühöngést. Mi vagyunk az irányítók, egyszerűen döntsünk így, és kész. Ha visszaeséseket élünk át, nem baj, ez van, kitartóan döntsünk újra és újra amellett, hogy máshogy oldom meg a konfliktusaimat. Ütés helyett már csak kiabálok, kiabálás helyett távozom, távozás helyett higgadtan beszélek a problémáról…
Hogyan éljek tovább?
A negyvenes, ötvenes éveinkben sokunkban nő a feszültség, mert érezzük, hogy életünk delén talán elhibáztunk, kihagytunk, rosszul csináltunk valamit, csak hogy nem tudjuk, mit. Legtöbbünkben megfogalmazódik a vágy, még ha csak bátortalanul is, hogy jó lenne változtatni, máshogy élni, az igazán fontos dolgoknak időt szentelni. Rádöbbenünk, hogy az életünk nagy része már eltelt.
És hogyan telt? Rohanással, pénzhajszolással, stresszel, konfliktusokkal, válásokkal, örömtelenül. Sóvárogva nézzük az olyan filmeket, ahol a főhős hátra mer hagyni mindent, és nekiindul, hogy megtalálja a békéjét, létezése értelmét. Lehet, hogy a hormonváltozásnak is szerepe van abban, hogy hirtelen türelmetlenné válunk saját sorsunkkal szemben, de alapvetően nem erről van szó.
Dr. Bagdy Emőke pszichológus szerint az ember spirituális fejlődése elkerülhetetlen, hiszen nemcsak fizikailag, de pszichológiailag is programozva vagyunk. Az életkor előrehaladtával, a negyvenedik életév táján, magunktól eltávolodva hirtelen rálátással leszünk az életünkre. Ez történhet egy külső hatás, egzisztenciális válság, vagy akár a múlóban lévő pandémia hatására, de önmagától is végbemehet.
Megváltozik a gondolkodásmódunk, filozofikus gondolatok jönnek. Kérdéseket intézünk önmagunkhoz: Mi végre vagyok? Mit gondolok a világról? Hogyan éljek tovább? Mit hagyok hátra? Jellemző például, hogy sokan negyven év felett adakozóvá válnak. Egyre fontosabbá válik a spiritualitás, a másik lény személye, a szeretet. Kinyitjuk magunkban a hit tartományát…
Van dolgunk a világban!
Hogy a testünk idővel átalakul, elkerülhetetlen, nincs mit tenni. A termékenység a fiatalabbak kiváltsága marad, a testműködés pedig ehhez igazodva megváltozik. Már nincs szüksége arra, hogy a potenciát erősítő vagy a terhességet elősegítő hormonokat állítson elő, de talán ez még nem az elmúlás előszele. Inkább egy olyan metamorfózisé, mely a szellem, a lélek felemelkedésének nyit utat.
Új dolgok szeretnének megszületni belőlünk: a spirituális értelemben vett önmegvalósítás öröme, a valódi boldogság megkeresésének igénye. „Az ember léte szükségszerű, van dolgunk a világban, fontos, hogy megszülettünk. Az ember keresi, hogy hol a rendeltetése. Az vonz, ahova a hajlamod hajt, ahol kibontakozhatsz, ahol a helyeden vagy” – mondja dr. Bagdy Emőke.
Van másik valóság
„A spiritualitás nem egyenlő valamely vallás követésével. A vallások határozott dogmarendszerre épülnek, és a vallásokban megjelenő írások, ill. a bennük rejlő bölcsességek ma is érvényes dolgok. Azonban egy vallás határozott követése nélkül is lehet valaki spirituális beállítottságú. A spirituális ember fölemelkedve túljut a gondolkodás és a tudomány határain, szabadon gondolkodik, elfogadja, hogy van másik valóság.”
(Forrás: Bagdy Emőke – Spiritualitás, egészség, boldogság)
Düh ellen ez a teendő!
- Vonuljunk el egy nyugodt helyre, és várjuk meg, míg az indulat lecsendesedik. A düh állapota nem alkalmas arra, hogy racionálisan gondolkodjunk, ilyenkor felesleges tovább vitázni.
- A megnyugvást segíti a légzés. Mély belégzés, hosszú kilégzés, miközben meg kell figyelni, mi történik a testben has- és tüdőtájon.
- Az indulatkitörés soha nem jön csak úgy, magától. Mélyen gyökerező oka is lehet, amit érdemes előkeresni és feldolgozni. Ha nem törődünk vele, talán pillanatnyilag sikerül elfojtani a dühöt, de legközelebb újra kitör, mint a vulkán.
- Ha általában is feszültek vagyunk, keressünk módot a lazításra. A szex, a sport mindig segít, de jó lehet az is, ha egy magányos szobában összeverünk egy párnát, vagy a kocsiban (zárt ablakoknál) kiordítjuk magunkat.
- Leginkább a párunk szokott felbosszantani? Vizsgáljuk meg, általában milyen érzéseket vált ki bennünk ez a kapcsolat. Esetleg mást vártunk tőle, talán csalódottak vagyunk? Gátolva, kifosztva, uralva érezzük magunkat?
(Forrás: berkijudit.hu)
Még nincs hozzászólás