Majd, ha...
Majd, ha lefogyok, felveszem azt a ruhát. Majd, ha több pénzem lesz, végre utazom. Majd, ha a gyerek nagyobb lesz. Majd, ha jobb munkahelyem lesz. Majd, ha vége ennek a nehéz időszaknak. Majd ha...
Ismerős? A majd ha az egyik legveszélyesebb mondatkezdés. Olyan ártatlannak tűnik, pedig észrevétlenül éveket lop el az életünkből.
Majd, ha eljön az ideje
Van, hogy egyszerűen arra vársz, hogy minden tökéletes legyen. Hogy több időd legyen. Hogy jobb kedved legyen. Hogy hétfő legyen. Január elseje. Nyár. Ősz. Telihold. Bármi. Csakhogy a tökéletes pillanat nem létezik. Az élet egyik legfurcsább tréfája, hogy mindig azt hisszük: majd később lesz időnk élni. Mintha a boldogság egy vonat lenne, amely még nem futott be az állomásra. Csak várni kell.
Pedig a boldogság ritkán érkezik meg fanfárok kíséretében. Nem akkor történik, amikor minden problémád megoldódik. Hanem akkor, amikor a problémák közepette is mersz élni egy kicsit.
Az agy a megszokottat szereti
Érdekes módon az agyunk sem szereti a bizonytalanságot. Inkább választja a megszokott rosszat, mint az ismeretlen jót. Ezért marad valaki évekig egy rossz kapcsolatban. Ezért dolgozik valaki olyan munkahelyen, amit minden reggel gyomorgörccsel kezd. Ezért nem költözik el, nem tanul új szakmát, nem írja meg a könyvet, nem kezd bele a vállalkozásba. Mert a változás ijesztő.
Csakhogy a halogatásnak van egy alattomos következménye is. Nemcsak a feladatokat toljuk magunk előtt, hanem az örömöket is.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 8. számának 43. oldalán!)
Még nincs hozzászólás