Majd, ha nagy leszek!
Mikor lettünk nagyok? Mikortól válunk felnőtté? Felnőtté válunk-e valaha? Nagy ez a bolygó, sokféle ember él rajta, sokféle társadalomba kell beilleszkedni, sokféle vizsgán kell átmenni. Sokféle módon kell érteni a jelentését a szónak: felnőtt.
Tóth Rebeka pszichológus szerint az a felnőtt, aki felelősséget vállal a tetteiért. Amikor tudatosan cselekszünk, akkor mi irányítunk. A felnőtt aktív résztvevője annak, ami vele történik. Meggyőződése szerint ő az élete formálója. Ha valami elromlik, az az ő hibája. Nem áldozat, aki a körülményeknek, az életnek vagy másoknak alá van vetve. Felelősséget vállal a szavaiért: nem hiteget vagy tesz elhamarkodott ígéreteket. Tudatosan állít fel célokat, és tesz értük. Egy felnőtt eldönti, mi a fontos neki az életében, és áldozatokat hoz érte.
A nemi érettség a szempont
Kétfajta felnőtt létezik: biológiai felnőttek (azaz olyan személyek, akik biológiai érettségüknek megfelelően képesek a szaporodásra) és szociális felnőttek (akiket a társadalmi szokások és/vagy törvények alapján felnőttnek fogadnak el). A szövegkörnyezettől függően a felnőtt kifejezést mindkét kategóriára használhatják.
Történelmi viszonylatban és a legtöbb, úgynevezett primitív társadalomban a felnőtté válást a nemi érettséghez kötötték, amikor mindkét nembeli gyermekeknél megjelentek a másodlagos nemi jellegek, a lányok elkezdtek menstruálni. A felnőtté váló személyek általában valamilyen ceremónia vagy érettségi teszt keretén belül léptek be a felnőttek társadalmába.
Tízéves asszonyok
A legtöbb ember 19-21 éves kor között éri el fizikai érettségét, vagyis a legtöbb modern társadalomban a jogi felnőttség, azaz a nagykorúság elérése egybeesik a teljes fizikai érettséggel. Ezzel szemben a legtöbb országban a pubertáskor, vagyis a biológiai érettség a lányoknál általában 10, a fiúknál 12 éves korra tehető, bár személyenként nagy eltérések tapasztalhatók.
A nyugati kultúrákban a törvényes nagykorúság határát 18 és 21 év között húzták meg, de egyes helyeken akár 15 év is lehet az alsó határ, míg Afrikában egyes kultúrákban a nagykorúság alsó határa 13 év. A magyar polgári jog szerint egy személy a 18. születésnapja 0 órájától válik nagykorúvá. Házasságot 18 éven aluli csak engedéllyel köthet, és feltétel még, hogy a 16. életévét betöltse. Az ily módon szerzett nagykorúság – cselekvőképesség – akkor is fennmarad, ha a házasság a 18. életév előtt megszûnik.
Beavatási rítusok a világban
De hogyan válnak felnőtté a világunktól távolabb élő fiatalok? Számos afrikai törzsben, például a zulu vagy masai közösségekben, a felnőtté válást beavatási szertartások jelzik. Ezek fizikai és lelki próbatételek, például körülmetélés, harci képességek elsajátítása vagy többnapos elvonulás.
A fájdalmas, esetenként halálos kimenetelû procedúra női beavatási szertartásnak minősül, és jellemzően a nyolc- és tizenkét éves lányokat érinti. A főként afrikai területeken (de a Közel-Keleten, Indonéziában és Srí Lankán is jelen van, és persze a nyugati világban is) alkalmazott veszélyes szokás lényege, hogy a nők számára ne legyen élvezetes a nemi együttlét, ezzel elkerüljék az asszonyok hûtlenségét, de olyan tévhitek is kapcsolódnak hozzá, miszerint szükséges a szüléshez, megszépíti az arcot, vagy hogy csak így lehetnek a nők tiszták és erényesek.
Vallási alapja nincs (nem csak muszlim, de keresztény közösségekben is végzik), tulajdonképpen a nők feletti kontrollgyakorlás egyik megrázó eszköze, melybe sokan belehalnak a nem megfelelő higiéniai körülmények következtében. A gyerekek millióit megcsonkító kegyetlen rítus ellen számtalan emberjogi szószóló és dokumentarista felemelte már a hangját, ennek ellenére még napjainkban is hatalmas problémát jelent ez a könyörtelen beavatási hagyomány.
Jelenleg kb. 200 millió nő és lány él a földön, aki átesett a procedúrán, számuk pedig, hiába próbálnak egyre több helyen fellépni a szokás ellen, folyamatosan növekszik. A női nemiszervek megcsonkítása a nők emberi jogainak megsértése, illetve gyermekbántalmazás is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint sérti az élethez, a szabadsághoz, a méltósághoz, a nemek közötti egyenlőséghez, valamint a testi és szellemi integritáshoz való alapvető jogot.
Zsidó naptár szerint...
A fiúk a vallás szerint akkor válnak nagykorúvá, amikor a zsidó naptár szerint betöltik tizenharmadik évüket. A lányokat a vallás akkortól tekinti nagykorúaknak, amikor a zsidó naptár szerint tizenkét évesek lesznek. A tizenhárom éves fiú neve bár micvá, ’a parancsolat fia’, a tizenkét éves lányé bát micvá, ’a parancsolat leánya’. Ez azt jelenti, hogy a zsidó törvény szerint nem kiskorú többé, hanem felnőtt. Teljességgel köteles az előírásokat és parancsolatokat betartani, s cserébe megkapja a vallás biztosította kiváltságokat és jogokat.
Szokás a zsidó fiúk számára emlékezetessé tenni ezt a napot azzal, hogy nyilvánosan teljesíthet egy olyan micvát, ami mostanáig nem terjedt ki rá. Ez többnyire úgy történik, hogy a Tórához szólítják, ahol a megfelelő áldások elmondása után felolvas egy szakaszt.
A bár micvá nem misztikus felavatási szertartás, amely valami módon zsidósággal ruházza fel a gyermeket. Mint említettük, ez vallási jogi fogalom, amely a megfelelő életkor betöltésével lép életbe, függetlenül attól, hogy milyen külsőségek között történik ez. A bár micvá megtisztelése a zsinagógában a szokásos istentisztelet keretén belül nem több, mint ami bármely felnőtt zsidónak is kijár más alkalmakkor. A bár micvá fiú mindössze alkalmat kap, hogy tanúságot tegyen vallási ismereteiről.
Mivel a nők nem szoktak részt venni az istentisztelet levezetésében, a zsinagógákban nem alakultak ki hagyományok a bát micvá lányok megünneplésére. Vannak azonban családok, vallásos iskolák és zsinagógák, amelyek megpróbálják valamilyen eseménnyel emlékezetessé tenni a lányok életének ezt a vallási fordulópontját.
Hogy a bár micvát milyen rendezvénnyel ünneplik, az a helyi szokásoktól és a család lehetőségeitől függ. Van, ahol az istentiszteletet követően uzsonnát – kiddust – rendeznek, van, ahol hatalmas vendégsereget hívnak meg. Vigyázni kell, hogy ezeknek az ünnepségeknek a megtartása során meg ne sértsék az előírásokat, mert világivá silányítják ezt az eseményt, amelynek így nemcsak a vendégek, de az ünnepelt számára is csökken vallási jelentősége.
Japánban mulatoznak
Japánban a 20. életévüket betöltő fiatalok ünnepségeken vesznek részt, amelyek hivatalosan is elismerik őket felnőttként. Japánban húszéves kortól lehet szavazni, valamint házasodni szülői engedély nélkül. A dohányozás és az alkoholfogyasztás is ekkortól megengedett. A japánok többsége kimondottan rosszul reagál az alkoholra, szervezetükből ugyanis hiányzik egy enzim, amely annak lebontásáért felelős, talán ezért is alkalmasabb a magasabb életkori határ a szigetországban.
A ceremónián az előző évben huszadik életévüket betöltött fiatalok vesznek részt. Az esemény napja egyben munkaszüneti nap is, amelyeken beszédek hangzanak el, illetve jelképes ajándékot kapnak az ünnepeltek. Sokan a szentélyekbe is ellátogatnak, majd a családdal, barátokkal ünnepelnek. A lányok előszeretettel öltöznek a jeles napon hagyományos japán viseletbe, mely a fiúknál is elterjedt, de manapság az öltöny viselése is egyre gyakoribb. A hivatalos ünnepség után a legtöbben vacsorázni mennek, vagy bulizással töltik az estét.
Az ünnepség mára kissé veszített a népszerûségéből, egyre kevesebben vesznek részt a hivatalos ceremónián, amelyet gyakran unalmasnak tartanak a fiatalok. A kimonót és az ünnepi öltözetet kevesen engedhetik meg maguknak, melyeknek még a bérlése is jelentős összegbe kerül. Ennek ellenére az ünneplés nem marad el, de a formai keretek valószínûleg változnak majd a következő évtizedekben.
Ugyanakkor főként Japánban figyelhető meg az a tendencia, hogy a fiatalok hiába lépnek át a felnőttkor küszöbén, akár 30-40 éves korukig is a szülőkkel laknak egy háztartásban, és nem alapítanak saját családot.
Nigériában a meséktől búcsúznak
A nigériai Okrika törzs tagjai valamiért úgy hiszik, hogy a lányok gyerekkorukban romantikus kapcsolatban élnek a víz szellemével, amit a felnőtté válás küszöbén végérvényesen meg kell szakítaniuk annak érdekében, hogy később férjhez mehessenek. A lányokat több napra a folyóparton hagyják, ahol egészen addig kell különböző dalokat énekelniük, míg egy fiú meg nem menti őket.
Brazil indiánok megmérettetése
Az indián törzs beavatási procedúrája abból áll, hogy a fiatal fiúknak 10 percen át kell lapulevelekből készült, hangyákkal teli kesztyût viselniük. Ez a világ egyik legfájdalmasabb csípésû hangyafaja, úgy is nevezik, hogy a 24 órás hangya. A fájdalomérzet legalább egy napon át kitart, és átmeneti bénulást is okoz.
Krokodilmintásra cakkozott bőr
Pápua Új-Guinea északkeleti részén, a Sepik folyó vidékén a férfivá avatási szertartások során évszázadok óta éles pengével krokodilmintásra szabdalják a jelöltek bőrét. Maga a rituálé rendkívül fájdalmas, amelyen a fiatalok csak a többi jelölt segítségével, bátorításával tudnak átjutni.
A beavatás nem kötelező, de ha valaki nem veti alá magát, soha nem lesz teljes jogú férfitagja a közösségnek, úgy kezelik, akár egy asszonyt. Több nyugat-afrikai törzsnél a lányok arcát tetoválják ki ahhoz, hogy nőnek számítsanak.
Indiánok a kötélen
A Vanatui indiántörzsnél 20-30 méteres tornyokból kell a fiúknak egy kötéllel a lábukon leugraniuk, hogy férfivá válhassanak, az Alqonqin törzs tagjai pedig bezárják a fiúkat egy éjszakára egy ketrecbe, és egy LSD-nél sokkal erősebb szerrel bedrogozzák őket, hogy elfelejtsék a gyermekéveket.
Rizs a talp alatt
A kínai jünnani pumik fiatal leányai a jobb lábukkal egy zacskó zsírra, míg a bal lábukkal egy zacskó rizsre lépnek, ezzel biztosítva az egészséget és a gazdagságot későbbi felnőtt életük során. A hosszú múltra visszatekintő pumik kultúrája egyébként szorosan kapcsolódik a tibeti buddhizmushoz, emellett közösségük egyike a Kínában jelen lévő több mint ötven hivatalosan is elismert etnikai csoportnak.
A katolikus bérmálkozáshoz hasonlatos szimbolikus szertartást tizenhárom éves korukban végzik, és kizárólag a lányokra vonatkozik, bár számukra is csupán indok arra, hogy összehozzák ünnepelni a családok tagjait.
Etiópiában bikák hátán futkosnak
Ezzel szemben a nagyrészt pásztorokból álló hamar törzs nagykorúvá avatási szertartása a fiúk elé állít négylábú akadályt. Az etióp közösség tagjai a kultúrájukban nagy értékként számontartott szarvasmarhákat ugyancsak bevonják a háromnapos rituáléba, mely során a résztvevők négyszer rugaszkodnak neki egy bikasor átugrásának. A törzs nőtagjai eközben táncra perdülnek, és korbácsolásra szólítják fel a már beavatott férfiakat, így szerzett hegeik később a párválasztásban jelentenek iránymutatást.
A hajukat vörös agyaggal formázó fiúknak egy sornyi bika vagy kasztrált tinó hátán kell végigfutniuk kétszer oda-vissza, ügyelve arra, hogy le ne essenek, hiszen ezzel a törzsbe való beházasodást és a megszerezhető felsőbb rangokat kockáztatják.
Hegyes fogak
Az indonéziai Szumátrán a Mentawai-szigetek őslakosai egészen sajátos módon értelmezik a szépítkezés fogalmát. Hagyományos felnőtté válási szertartásuk szerint a törzs fiatal, jellemzően tizenhárom éves lányai élesre hegyezik fogaikat, hogy vonzónak és magabiztosnak érezzék magukat, teszik mindezt fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők nélkül.
A főként animizmust, iszlámot és kereszténységet gyakorló törzstagok számára a spirituális és vallási hiedelmek legalább olyan fontosak, mint a fogélezéshez hasonló, egyedülálló ősi szokásaik, melyekkel a mentawai belső szellem tetszését szeretnék elnyerni. A procedúra – bár komoly fájdalommal jár – és már maga a bejelentés is a nép körében jelentős pillanat, melyet az eljárás előtt lakomával ünnepelnek meg.
Ausztráliai vadontúra
Az ausztráliai bennszülöttek úgynevezett Walkabout rituáléja valójában egy roppant veszélyes megmérettetést takar, és akár több mint ezerötszáz megtett kilométert is jelenthet az előírt hat hónapon keresztül. A felkészülés során, mely a kihívást megelőzően már éveken át zajlik, a férfiak átadják megszerzett tudásukat a fiatal fiúknak, majd a vadonba engedik őket, ahol spirituális és hagyományos módon is megélhetik a férfivá válás folyamatát.
A törzsek úgy vélik, ez egyszerre a test és az elme utazása. A fiúk sokat tanulnak a túlélésről, a környezetről, térkép hiányában a navigációról, melyhez elengedhetetlen, hogy felvegyék a kapcsolatot szellemi vezetőikkel.
Még nincs hozzászólás