Léteznek vagy sem? Ufók, görbülő kanalak, avagy a pszi jelenségek
Amiben hisztek, az számotokra van. Amiben nem hisztek, az számotokra nincs - írta egyik könyvében a neves pszichológus, Popper Péter. S ezzel le is zárta a vitát, amely az ufók, meggörbített kanalak, halottlátás és egyéb parajelenségek miatt ki szokott törni. Hogy létező jelenségek ezek? Vagy az egész színtiszta csalás?
Legyünk bármilyen kétkedők, valamennyiünkkel előfordultak már különös dolgok. Eszünkbe jut egy régen látott ismerősünk, és másnap találkozunk vele. Előfordulhat, hogy álmodunk valakiről, később megtudjuk, hogy előző nap baleset érte. Az efféle dolgokat pszi jelenségeknek nevezik, mert nem magyarázhatóak a jelenleg ismert fizikai törvényekkel.
Kétségek és bizonyságok
Én magam a hívő emberek azon csoportjába tartozom, akik a jövőbe látásról, a tárgyak gondolatokkal való mozgatásáról, a kanálhajlításról, vagy a földönkívüliek látogatásairól inkább az hiszik, hogy nem igazak. De nem zárom ki az ellenkezőjét sem. Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, nem tudom, mi igaz, és mi nem.
Különösen azért nem, mert néha tapasztaltam olyan jelenségeket, és a sok csaló között találkoztam olyan emberekkel, amelyek és akik elbizonytalanították racionális énemet.
Közülük az egyik legemlékezetesebb egy ukrán fizikus volt, akitől interjút akartam kérni. Amikor először jártam nála, azt kérdezte, van-e valami bajom. Nincs, válaszoltam. Szeretnék-e valamiről leszokni? Hát, nagy dohányos vagyok, vallottam be, napi egy doboz a minimum, azt szívesen elhagynám. Jó, mondta. Üljek le, csukjam be a szemem. Tíz percig ültünk egymással szemben. Néha lestem, hogy mit csinál. Nem csinált semmit. Majd azt mondta, most menjek. Egy hét múlva ad interjút.
Köszöntem, kimentem, beültem az autóba, és nem tudtam rágyújtani. Mintha sosem dohányoztam volna. És másfél évig nem gyújtottam rá. De találkoztam egyszer egy indiai hölggyel, a karmákról készítettem vele interjút. Miközben beszélgettünk, és a szemébe néztem, a pupillája helyén mintha egy mély tó nyílt volna, mint amikor a fényképezőgép blendéje kevés fényt érzékel, és kitágul.
Azt mondta, úgy látja, hogy nekem nincsen karmám, mert először születtem le a földre. Félelmetes volt.
A telepátia működése
A parapszichológiában hívő emberek szerint lelkiállapotunkkal jó és rossz irányba is hatni tudunk a véletlen folyamatokra. Vagyis nem a körülmények határozzák meg a lelkiállapotunkat, hanem fordítva, lelkiállapotunk a sorsunkat. Lelkiállapotunkkal pozitív és negatív irányba is befolyásolható az életünk.
A megfelelő pszichés állapot állítólag tanulható. Kicsit hasonló ez a gondolkodás ahhoz, mint amikor azt mondjuk, légy pozitív. A parapszichológiával foglalkozók szerint egy zavaros és kontrollálatlan pszichéjű ember az őt érintő eseményeket rossz irányba befolyásolhatja. Az ilyen emberek az áldozatok, a pechesek, az örökké balesetet szenvedők. Kicsit veszélyes gondolkodás ez, hiszen az áldozatot magát okolja a problémáiért.
De azt is állítják a tárgyak érintés nélküli mozgatásával, gondolatátvitellel és egyéb para tudományokkal foglalkozó emberek, hogy akinek a lelkében rend és harmónia uralkodik, a sorsában is ezt tapasztalja visszatükröződni. Az emberi tudatnak ugyanis sokkal nagyobb hatalma van, mint azt az átlagemberek gondolják. Van például egy olyan képessége, hogy a tőle fizikailag elzárt környezetben is képes észlelni jelenségeket, illetve hatni rájuk. Ez a képesség sem tértől, sem időtől, sem távolságtól nem függ.
Igenis van alapja annak a sokak által tapasztalt jelenségnek, hogy amikor az ember hirtelen gondol valakire, az illető hamarosan felhívja őt telefonon – közölte kutatásai alapján Rupert Sheldrake (az angol Királyi Természettudományos Akadémia korábbi kutatója és a Camdridge-i Egyetem biokémiai és sejtbiológiai tanszékének egykori igazgatója), a véletleneket kutató angol tudós. Az általa végzett kutatások révén arra a megállapításra jutott, hogy igenis létezik előzetes megérzés, mégpedig nemcsak telefonhívások, hanem e-mailek esetében is.
Kutatásának módszere meglehetősen egyszerű volt: megkérték a kísérleti alanyok 4-4 ismerősét, hogy hívják fel a laborban várakozó barátjukat. A hívás beérkezése előtt megkérdezték a laborban ülőket, hogy mit gondolnak, ki fog telefonálni. A találatarány 45 százalékos volt, vagyis jóval magasabb, mint az elvárható 25 százalék. Annak, hogy ez a vak véletlen műve, 1000 milliárd az egyhez a valószínűsége – jelentette ki a tudós.
Szellemek megidézése
A beavatottak, médiumok és mágusok, a boszorkányság mesterei azt mondják, halottainktól nem vagyunk elszakítva, szüntelenül körülöttünk vannak. Nem őket veszítettük el, csak azt a képességet, hogy látni tudjuk őket, mert miután befejezték földi életüket, egy másik síkon folytatják tovább a létezést. Olyan magas rezgésszinten vibrálnak, hogy puszta szemmel nem láthatók. De a halottlátók előtt sűrű, fehéres, másfél kiló körüli gömbként megjelennek.
Többféle módon kapcsolatba lehet lépni velük: például mentális telepátia, asztaltáncoltatás, ouijja tábla (beszélő tábla) és üveggömbök segítségével is. De lehetőség van angyalokkal, őrangyalokkal, szellemi tanítómesterünkkel is felvenni a kapcsolatot, ha ezt szeretnénk.
Persze nem csak úgy, hanem beavatott médiumokon keresztül. A halottlátók szerint nem mindig jön létre a kapcsolat az eltávozottakkal. Biztosan akkor tudhatjuk, hogy szellem tartózkodik a házban, ha a kutyák és a macskák nyugtalanok, hátukat görbítik, szőrüket borzolják. Ők ugyanis érzékelik a jelenlétüket. Miként a gyermekek is, akik hétéves korukig látják őket a harmadik szemükkel.
Sokan hisznek az efféle dolgokban. Tulajdonképpen nincs messze ez a hiedelem a túlvilágba vetett hittől. Egyik sem tudja elfogadni, hogy csak egyszer élünk, aztán semmi nincs. És ez érthető is.
Vannak sokan, akik azért keresnek fel szellem- és halottlátó médiumokat, mert nem tudnak elszakadni többnyire hirtelen, váratlanul elhunyt szeretteiktől, nem tudnak belenyugodni a megmásíthatatlanba, szeretnének legalább még egyszer kapcsolatba lépni velük, bocsánatot kérni valamiért, vagy elmondani valamit, amit életükben kellett volna.
Ha csalás, ha nem, ezeknek a szellemlátóknak a tevékenysége tulajdonképpen jót tesz a hozzájuk fordulókkal, megnyugtatják őket, és valószínűleg azt mondják, amit ők hallani szeretnének.
Tudattalan tudás
Talán mindenkivel megtörtént már, hogy olyan tudást fedezett fel magában, amit soha nem tanult. Olyan képességet, amelynek nem volt előzménye. Vannak, akik módosult tudatállapotban, például hipnózis alatt olyan idegen nyelven kezdenek el beszélni, melyett soha nem tanultak.
Arra, hogy többet tudunk, mint amit tanultunk vagy tapasztaltunk, sokféle magyarázat létezik. Tanultuk, csak nem emlékezünk rá, hogy mikor és hogyan. Szüleinktől láttuk kora gyerekkorunkban, vagy tőlük örököltük. Vannak, akik ezt a jelenséget a reinkarnációval magyarázzák, vagyis azt gondolják, hogy előző életeink valamelyikéből hoztuk ezt a tudást.
Carl Gustav Jung (1875–1961) pszichiáter, az analitikus pszichológiai iskola megalkotója szerint, a tudattalan két tartományra osztható. Az egyik a személyes, többek között az elfojtott emlékek, nem tudatosuló vágyak és félelmek tartoznak ide. Jung feltételezése szerint azonban a tudattalan nem csak egyéni. Létezik egy mindannyiunk számára közös tartalmakat hordozó rész is. A kollektív tudattalanban velünk született ösztönök, emlékek őrződnek, melyek ősidők óta közösek az emberiséggel.
Jung feltételezését látszik igazolni egy híres kísérlet. Etológusok végezték egy Koshima nevű japán szigeten majmok között. Az állatok egyik csoportjának homokos krumplit adtak. A majmok sokáig nem tudtak mit kezdeni a hámozatlan, koszos burgonyával, míg a populáció egyik tagja, egy tizennyolc hónapos nőstény rájött, hogy a krumpli megmosva ehető, sőt ízletes.
Tőle tanulták el a többiek. Érdekes módon szinte azonos időben azzal, amikor a Koshima szigeti majmok között elterjedt a krumpli mosásának trükkje, más szigeteken élő, hasonló fajú állatok szintén elkezdték mosni és enni az eléjük tálalt burgonyát.
De hasonlóképpen érdekes, hogy bizonyos szabadalmakat sokszor egymástól távol élő tudósok szinte azonos időben jelentenek be. Mindez azt feltételezi, hogy létezik egy hagyományos érzékszerveinken túli érzékelés, valamiféle információs háló, vagy ahogyan Jung fogalmaz, a kollektív tudattalan, melyből minden valaha elért tudás lehívható.
A kvantumfizikusok szerint az atomok mélyén, az atommag és az elektronok között lévő térben sok milliárd kilobyte információ tárolására elegendő hely van. Azt állítják, hogy ez az információtömeg, melyet mi, emberek gondolatokként, érzelmekként, vagyis tudatként ismerünk, folyamatosan bővül, a születés előtt is létezett, és a halál után sem szűnik meg. Ez az információ térben és időben éppoly végtelen, mint az internet.
Vannak emberek, akik azt tartják magukról, hogy ezt a tudattalan tudást, ezt az elfojtott szorongást képesek belőlünk felszínre hozni. Hívhatják magukat mágusoknak, varázslóknak, boszorkányoknak vagy pszichológusoknak, tény, hogy nehezen magyarázható dolgokra képesek.
Élünk és meghalunk?
A tudósok a parajelenségek közé sorolják a halálközeli állapotban észlelt dolgokat is, az alagút vagy a testenkívüliség élményét, a békesség érzését, de különféleképpen magyarázzák. Sokan vannak, akik a halálközeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióit vélik felfedezni.
Azt bizonygatják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben. A békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagútélményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése okozza.
Nagyon sok tudóst izgat ez a feltételezés. Dr. Melvin Morse amerikai gyerekgyógyász például tudományos kontroll alatt vizsgálta újraélesztett gyerekek agyműködését. Mérte a vércukor, a vérgáz értékeket, EEG-t csinált, és bebizonyította, hogy az életbe visszatért gyerekek beszámolói nem magyarázhatók agyuk működésének változásával.
A halálközeli élmények tudományos vizsgálata már az elmúlt század végén megkezdődött. Az első közlemény 1892-ből származik, és Albert Heim (1849–1937), svájci geológusprofesszor nevéhez fűződik. Ő harminc esetet gyűjtött össze alpinistáktól, akik – csakúgy, mint ő maga – hegymászás közben lezuhantak.
Mi a helyzet az ufókkal?
Csakúgy, mint a többi parajelenség esetében az ufókkal kapcsolatban is élesen szembeállnak egymással azok, akik hiszik, és azok, akik nem. Időről időre, legutóbb 2020 végén erősödött fel az ufók iránti érdeklődés, miután megmagyarázhatatlanul gyorsan mozgó repülő eszközöket észleltek az amerikai haditengerészet pilótái.
Az izraeli űrprogram korábbi vezetője a közelmúltban kijelentette, hogy egészen biztosan léteznek földönkívüliek, melyek évtizedek óta kapcsolatban állnak Izraellel és az Egyesült Államokkal. De ezt nem lehet nyilvánosságra hozni, mert az emberek még nem elég érettek ennek az információnak a feldolgozására.
Tény, hogy az amerikai kormányzatnak is volt titkosított ufóprogramja. A Pentagon ufókutató programjáról a nyilvánosság előtt először 2017-ben esett szó, amikor maga a cég hozott nyilvánosságra egy 33 másodperces videót, amelyen az amerikai légierő két vadászgépe egy ’beazonosítatlan tárgyat’ vett üldözőbe a kaliforniai San Diego partjainál még 2004-ben. A programot 2012-ben ugyan lezárták, de a minisztérium változatlanul vizsgálódik, ha ’azonosítatlan tárgyakról’ vagy ’idegen űrjárművekről’ érkezik bejelentés.
Persze a Föld más országaiban, természetesen Magyarországon is időnként látni vélnek furcsán mozgó, pörgő, széllel szemben nagy sebességgel repülő valamiket. A földönkívüliek és repülő tárgyaik létezését tagadók szerint azonban ezek túlnyomó többsége nem más, mint valamilyen csillagászati, meteorológiai vagy optikai jelenség, Igaz, ezt nem mindig sikerült felderíteni és megmagyarázni, ezért világszerte rengeteg önkéntes lesi és hallgatja a világűrből érkező jeleket, jelenségeket.
Filmek tucatjait forgatták már földönkívüliek támadásairól, vagy arról, hogy megpróbálnak kapcsolatba lépni velünk. Tehát ha más nem, az biztosnak látszik, hogy az embereket izgatja, hogy létezik-e intelligens élet a Földön kívül.
A leghíresebb parapszichológus
Uri Geller, a magyar származású mentalista rejtélyes képessége állítólag már négyéves korában megmutatkozott, amikor evés közben elhajlott, majd eltörött kezében a kanál. A világhírt az hozta meg számára, hogy egy tévéműsorban kanalakat, villákat hajlított meg gondolati úton, és hatására a rég nem járó órák is elindultak. Vagyis ereje behatolt a tévénézők háztartásába.
Egyszer szintén a tévén keresztül ígért csodát az egész világnak – kijelölt egy napot, amikor háromszor lehetett vele farkasszemet nézni a kamerákon keresztül, melynek hatására állítólag mágikus ereje átszállt a nézőkbe, és minden vágyuk teljesült.
Geller parapszichológiai készségeinek valóságosságát a kezdetektől komoly kritikák érték, többek között azért, mert karrierjét bűvészként kezdte. A hetvenes-nyolcvanas években laboratóriumi környezetben is vizsgálták képességeit. A Stanford Research Institute laboratóriumában tesztelték, ő pedig meggyőzően produkálta a fémhajlítás pszichokinetikus képességét.
Uri Geller képességeit – függetlenül a hozzájuk kapcsolódó vitáktól – Amerikában a hidegháború idején nemzetbiztonsági célokra is fel akarták használni, ebből született az 1995-ig működő, paranormális hírszerzésre specializálódott Stargate-program. Geller állítólag a leszerelési tárgyalásokon is részt vett azzal a céllal, hogy az eredményeket tudati úton pozitívan befolyásolja. Látnoki képességeit az olajmezők felkutatásában kamatoztatta, a megbízó cégek szerint sikeresen, amit Geller e téren szerzett vagyona is alátámaszt.
Nevezték csalónak is, de sem igazi magyarázatot, sem cáfolatot nem talált senki. Geller szerint van egy Teremtő, és általa az univerzumban mindannyian összeköttetésben vagyunk egymással egy láthatatlan spirituális fonállal. Sorsunk olyan, mint a tengeren hánykolódó üveg. Mi az üvegben vagyunk, belsejében azt teszünk, amit akarunk. De az üveg sodródását nem tudjuk megakadályozni. Az az Isten hatóköre.
A leghíresebb bizonyító eljárás
A kísérleti parapszichológia megteremtőjének egy amerikai kutató tekinthető. J. B. Rhine a múlt évszázad harmincas éveiben kezdte meg kutatásait, melyeknek a spiritualitáshoz nem volt közük. Az átlagemberek olyan képességeit vizsgálta, mint például a telepátia, vagy a véletlen befolyásolásának képessége. Rhine kísérleteit szigorú, tudományos módszertannal végezte.
Az érzékszerveken túli észlelések vizsgálatára egy egyszerű módszert dolgozott ki, melyet az úgynevezett Zener-kártyákkal végeztek. Ezeken a kártyákon öt, egymástól markánsan különböző ábra szerepelt. Ezek sorrendjét kellett megéreznie az alanynak.
A kísérletben részt vevő egyik ember egy zárt helyiségben a véletlenszerűen összekevert paklit rakta ki laponként, miközben a tőle távoli helyiségben lévő másik embernek a kártyáknak ezt a sorrendjét kellett megmondania. A véletlentől várható húszszázalékos egyezéseket a résztvevők mindig statisztikailag is meggyőző módon lépték túl.
Rhine vizsgálataiban kockadobó gépeket alkalmazott, a résztvevők feladata az volt, hogy pusztán koncentrálással befolyásolják az eredményeket. Ezekkel az elsőre abszurdnak tűnő kísérletekkel bizonyította: erős koncentrációval hatni tudunk véletlennek gondolt folyamatokra. Sok azonos célú kísérlet eredményének összesítése szerint az érzékszerveken kívüli érzékelés statisztikusan bizonyítottnak tekinthető.
A parapszichológia fajtái
A parapszichológiának vagy pszi jelenségeknek – az ember és környezete közötti olyan kölcsönhatások, amelyek nem magyarázhatók a jelenleg ismert fizikai törvényekkel – két fő csoportja van.
Az elsőbe az érzékszerveken kívüli érzékelés tartozik (telepátia, azaz gondolat- és akaratátvitel; clairvoyance, azaz tisztánlátás, látás és hallás nélküli tudomásszerzés egy tárgy objektív tulajdonságáról; prekogníció, azaz tudomásszerzés jövőbeli eseményről).
A második csoportba pedig a pszichokinezis műfaja tartozik, azaz a közvetlenül megfigyelhető ráhatás tárgyakra, mint például a kanálhajlítás.
Még nincs hozzászólás