Létezik ideális korkülönbség?
Kis testvér, nagy testvér - a hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem mindegy, kinek mi jut. Bár szeretjük áltatni magunkat, tény, hogy csak a korban közel állók lesznek igazán jó testvérek. Ha a szülők túl sokat várnak, tudomásul kell venniük, hogy két egyke gyereket nevelnek majd.
„Nekem van a világon a legjobb testvérem! - lelkendezett Ági. – Régen ő volt a játszótársam, most pedig a legjobb barátom. Nem tudom elképzelni, mi lenne velem nélküle!”
Ági és Szilvi között két év a korkülönbség. Nem csoda, hogy jóban vannak: szakemberek szerint ez alapfeltétel ahhoz, hogy igazi testvérekként tudjanak működni.
„Bár nincs erre vonatkozó szakirodalom, személyes tapasztalataim szerint nagyjából öt év a választóvonal. Ha ennél kisebb az eltérés a szülőpár két gyermeke között, a viszonyuk nagyon jól alakítható. Ahogy nő a korkülönbség, úgy mélyül a szakadék is közöttük” – mondta Benák-Tömöri Judit pszichológus.
A szakember szerint a nagy korkülönbséggel az alapvető probléma, hogy a két gyerek máshol tart az életében. Így pedig nincs közös érdeklődési körük.
„Ha együtt járnak óvodába vagy iskolába, hasonló az életstílusuk is, a problémáik, nagyjából ugyanazokkal az élményekkel találkoznak. Ez láthatatlanul is összeköti őket, és egyik sem érzi úgy, hogy nem érti meg a másikat.”
Két-három év az ideális!
Egy kicsi és egy pici nagy kihívást jelent az első időszakban, ám néhány évet kell csak „kibírni”, utána a helyzet meghálálja magát. Soha nem probléma például, hogy nincs kivel játszani, később pedig a legbizalmasabb barát kiléte sem lesz kérdéses.
Köztes lehetőség a négy-öt évnyi korkülönbség. Ebben az esetben a szülőknek már jelentősen könnyebb, a gyerekek között viszont mindig pont egy lépcsőnyi különbség lesz.
Az egyik ovis, a másik már iskolába jár, az egyik alsós, a másik már felsős, az egyik éppen kiért a tinédzserkorból, a másik pedig most ér bele. Ebben az esetben kiskorban elsősorban a testvérféltékenységgel kell megküzdeni, később a viszonyok kiegyenlítődnek.
Amikor már nincs közös érdeklődés
Ha ennél nagyobb a korkülönbség a testvérek között, mindegyik éli a saját életét, és maximum a védelmezés működhet. Benák-Tömöri Judit szerint ez már inkább szülői jellegű szerep.
„Tipikus ilyen esetekben, hogy a nagy megy a kicsiért az oviba, ő vigyáz rá. Ezt a nagytesók sérelmezni szokták, így nemhogy nem alakul ki szoros viszony, de az ellenérzés is gyakori. És bár a kicsi számára ez még jó is lehet, hiszen van, akire felnézhet, az idősebb testvér csak azt látja, hogy valaki állandóan hozzányúl a cuccaihoz, ugyanakkor nem lehet vele igazán őszinte sem.
Egy tini nem tudja egy ötévessel megbeszélni, hogy tetszik neki valaki az osztályból, és tanácsot sem kérhet tőle. Véd- és dacszövetség sem lehet közöttük, hiszen ha a nagy megkéri a kicsit, hogy falazzon neki, biztos lehet benne, hogy rögtön elkotyogja a szüleiknek a titkát. Márpedig éppen ezek a dolgok tudnal elmélyíteni egy testvéri viszonyt."
Ha generációs a korkülönbség
A mai családmodellekben már a két testvér közti generációs korkülönbség sem elképzelhetetlen, például mert az apa újranősül, és a gyermekével közel egyidős partnere szül neki gyermeket. Benák-Tömöri Judit szerint ilyenkor nem is szabad elvárni, hogy testvéri viszony legyen a gyerekek között, hiszen az idősebb fél sokkal inkább gyermekként, mint testvérként tekint a kicsire.
Az óvodáskorú és az annál kisebb gyerekek nehezebben viselik, hogy osztozniuk kell az édesanyjukon, aki addig csak az övék volt. Ebben a korban gyakori a kicsi bosszantása, bántása is. A nagyobb, hét-nyolc éves gyermekek pedig előszeretettel játsszák azt, hogy ők az új jövevény szülei. Ezzel szintén a féltékenységüket próbálják feldolgozni, a kis tesó életében fontos, pótolhatatlan személynek tüntetve fel magukat. A szülőknek türelmesnek kell lenniük velük, és semmiféleképpen nem szabad büntetni őket azért, mert kimutatják az érzéseiket.
A szakember hangsúlyozta: természetesen nem tragédia, ha úgy alakul egy család élete, hogy a gyerekek között nagy a korkülönbség.
„El kell fogadni ezt a helyzetet, és tudomásul venni, hogy így szinte két egyke gyereket nevelnek. Ezekben az esetekben a keresztirányú kapcsolatokra kell nagyobb hangsúlyt fektetni: osztálytársakkal, kortársakkal érdemes szorosabbra fűzni a barátságot. A kortársak társaságára ugyanis nagy szükség van ahhoz, hogy a gyerek szociális képességei fejlődjenek.”
Még nincs hozzászólás