Létezik demokrácia egy kapcsolatban?
Drága fiatal barátnőm. Értem én pontosan, mi a te dilemmád lényege. Hogyan lehet úgy együtt élni, hogy közben az ember megőrzi a függetlenségét, a szabadságát.
Azt, hogy egyedül ő dönti el, mikor fekszik és hánykor kel. Senki sem szól bele, ha mindennap hajat most, ha jobban szeret fürdeni, mint zuhanyozni. Egyetlen pasi sem vág pofákat, ha fél órán át sminkel. Addig cseveg a barátnőivel, ameddig csak akar. Senki nem szól rá, hogy nem unjátok még? Meg hogy miről lehet másfél órán át beszélni. Azt a filmet, sorozatot nézi és éjjel addig, amíg csak szeretné. És senki nem mondja, hogy ezt a nyálas, D kategóriájú brazil sorozatot csak százas IQ alatt nézik.
Én teljesen megértem, ha kétségeid vannak, szeretnéd-e, hogy egy pasi horkoljon melletted ezentúl örökkön-örökké. Nem akarod összeszedegetni a szétdobált koszos zoknijait, és mosni utána a kádat. Nem akarsz reggelit készíteni, ha nincs kedved hozzá, hanem csak bedobsz egy joghurtot, mert fogyókúrázol. És neked senki ne mondja, hogy üres a fridzsider, mert direkt üres, hogy ne tudj nassolni.
Szóval szerintem működhet úgy is egy kapcsolat, ha senki nem adja el a lakását, és néha különvonul. Persze nem a szerelem kezdetén, amikor vele, csak vele, mindig vele akarunk lenni. És egyáltalán nem bánjuk, hogy azt a filmet kell néznünk, amelyet ő szeret. Amikor szerelmesek vagyunk, olykor még a foci sem zavar, sőt, a sör szagát is kibírjuk, és eszünkbe sem jut, hogy jobb lenne egyedül ágyba bújni.
Azonban ez az együtt fürdünk, együtt vacsizunk, együtt nézzük a tévét, együtt alszunk el és kelünk fel állapot idővel talán zavarni fog. Bár az is lehet, hogy addigra, mire elmúlik a szerelem, már megszokjuk, hogy mindig mellettünk van.
De lehet, hogy jó lesz az a külön lakás, ahová esténként átmehetünk, és megnézhetjük a brazil sorozatunkat, chatelhettünk a barátnőnkkel, lóghatunk a neten, nyomogathatjuk éjfélig a telónkat. Elmehetünk kondizni, de ha nincs kedvünk, nem megyünk el. Mindenesetre ismét urai lehettünk az életünknek. Aztán megint visszaköltözünk, és megint jó lesz együtt lenni.
Persze a nagy kérdés mindig az, hogy meg tudjuk-e beszélni, el tudjuk-e dönteni közösen, hogy mikor vagyunk együtt és mikor külön. Mert nem biztos, hogy mindig ugyanazt akarjuk. S akkor hogyan oldjuk meg? Persze létezhet demokrácia egy házasságban, sőt kell is hogy létezzen, de miként a politikában, egy kapcsolatban sem könnyű megvalósítani.
Valószínűleg abban is igazad van, hogy a vonzalom, kémia, szikra (nevezzük akárhogy) az esetek nagy részében tovább kitart, ha a szerelmesek nincsenek együtt éjjel-nappal. Sok író és humorista megírta már, hogy a jó és hosszú házasság titka a külön hálószoba. Sőt, volt, aki hozzátette, hogy az óceán két oldalán.
De félretéve a viccet, minden embernek szüksége van külön bejáratú szabad térre és időre. Bár nem egyformán nagy ez a szükséglet. És abban is igazad van, hogy az állandó együttlétnél fontosabb, hogy tudod a másikról, hogy számíthatsz rá a bajban, bárhol is legyen.
Még nincs hozzászólás