Lehet-e mindenkit szeretni?
Szeretnénk jók lenni. Már a mesék is arra tanítanak, hogy csak a jólelkű emberek jutnak jutalomhoz, csak a segítőkészeknek csilingel a csengő barack. Valami szelíd erő belülről arra hív, hogy jók legyünk, és szeressük a többieket.
Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat – szól a bibliai idézet. De ez talán az egyik legnehezebben teljesíthető felhívás. Mert hogy lehet szeretni az olyan embert, aki folyton morog, ítélkező, gúnyos, agresszív, rosszindulatú? Sőt, hogy lehet szeretni, aki másokat bánt, gyilkol, háborút szít?
Csinálj, amit akarsz!
Nehéz mindig jónak és szeretőnek lenni egy olyan világban, ahol korántsem szentek mászkálnak köröttünk, ráadásul mi sem vagyunk azok. De ha szeretni nem is tudunk mindenkit, talán megpróbálhatjuk megérteni, mitől olyan ellenszenves számunkra a másik, milyen sérelem, fájdalom, vagyis szeretetlenség lehet a múltjában, ami ilyenné tette.
És ha nem is tartjuk oda a másik orcánkat is a pofonért, megpróbálhatjuk elfogadni az illetőt olyannak, amilyen. A fiatalkorában köztudottan duhaj életmódot folytató, majd később megvilágosodott és megtért Szent Ágoston Vallomások című művében azt írja, „Szeresd Istent, és csinálj, amit akarsz”. Ezzel a híressé vált mondattal arra utalt, hogy aki meglátja és megérti, hogy minden mögött Isten munkál, nem lesz többé képes a gyűlöletre.
Ha szeretni nem is tudunk mindenkit a szó ’világi’ értelmében, de ártani sem fogunk többé senkinek és semminek. Mert többé nem tudunk.
A bátyám volt a kedvenc
– A bátyám volt otthon a csúcs – emlékszik a ma már kétgyermekes apa, Gábor. – A szüleim csakis őt ajnározták, őt dicsérgették, ő volt a bezzeg testvér. Erősebb volt, magasabb és helyesebb, mint én, és sokkal jobban is tanult. Amíg ő egyetemre ment, én folyamatosan buliztam, amíg ő megnősült, és nagy családi házat épített Budán, én kergettem a csajokat és szórtam a pénzt. Úgy éreztem, az életem miatta került vakvágányra, és szívből gyűlöltem ezért.
Miután apám meghalt, eltöltöttem egy hónapot anyámnál, hogy segítsek neki talpra állni. Sokat beszélgettünk abban a pár hétben, és én a szemére vetettem minden sérelmemet. Miért csak a bátyámat dicsérték, miért csak őt szerették? Édesanyám megdöbbent, hogy én nem éreztem, mennyire szeretnek.
Végül, ha nehezen is, de elárulta, hogy a bátyám egy genetikai rendellenességgel született, ami a szívét és más szerveit is érintette. Kétéves koráig nem is volt biztos, hogy túléli-e. Végül sikerült, megerősödött, de például gyermeke nem lehet. Hát ezért bátorították annyira, míg engem, aki egészséges voltam, talán kicsit elhanyagoltak. Én erről semmit sem tudtam, de attól a perctől, hogy minden világossá vált számomra, minden gyűlöletem elszállt.
Nem mondom, ma is rettenetesen fel tud bosszantani a tudálékos stílusával, de már nincs bennem indulat. Amióta nem ugrok minden szavára, ő is jobb fej lett velem.
A szeretet művészet
Erich Fromm filozófus, pszichológus, szociálpszichológus és humanista szerint az emberi lét célja szeretni, dolgozni és értelmesen élni. Nézetei szerint a modern ember izolálódott, nem képes egységet alkotni a természettel, társaival, önmagával. Elkülönültsége a világ formálásának tehetetlenségében nyilvánul meg, mely ellen folyamatosan próbál küzdeni.
Sok más műve mellett ezzel a folyamattal foglalkozik A szeretet művészete című munkájában is, mely világszerte ismert. Könyvében megfogalmazza, szeretet nélkül nem tudnánk fenntartani emberi mivoltunkat, illetve elérni szubjektumunk integritását. Fromm szerint „a szeretet nem érzelem, amelyben akárki könnyűszerrel elmerülhet”.
A szeretet művészet. Tevékeny, dinamikus folyamat, melynek lényege az adás, a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret. A felebaráti szeretet felelősségérzetet jelent az emberek és a társadalom iránt. Alapja, hogy mindnyájan egyek vagyunk, gondoskodással és tisztelettel fordulunk egymás felé.
Szeretni nehéz
Ennek ellenére számtalanszor szembesülünk vele, hogy mennyire nehéz rálelni a valódi szeretetre, és azt megvalósítani. Felmerül a kérdés: hogyan lehet egyáltalán szeretni, és miért nem olyan egyszerű?
A szeretetről nem véletlenül nehéz együtt gondolkodni. Már a definiálása is nehézségekbe ütközik. Egyaránt foglalkozik vele a pszichológia, a filozófia és a vallás, ezenfelül pedig a mindennapjaink része, oly módon, hogy talán észre sem vesszük, egyedül a hiányától szenvedhetünk. A szeretet személyes élményét nehéz körülírni, mivel mindannyian máshogyan tapasztaljuk meg.
Mivel a szeretetről a legtöbbször mint élményről beszélünk, nagyon nehéz tudományos szempontból írni róla, és könnyű belemerülni a közhelyek és a moralizálás hálójába. A szeretet képessége vele születik az emberrel, ám ahhoz, hogy kibontakozhasson, megfelelő környezetre van szükség az élet kezdetén. Eredendően tehát nem kell külön megtanulnunk, hogyan kell szeretni, milyen módon élhetjük át ezt az érzelmet, de a szeretni tudás képességét igenis el lehet venni az embertől.
A nagy kérdés, hogy azok, akikben nem engedték természetes módon kibomlani a szeretetet, utólag, felnőttkorukban tudják-e pótolni ezt a hiányt.
(Forrás: Kacsur Adrienn pszichológus, mindsetpszichológia.hu)
Még nincs hozzászólás