Lehet-e mindenkit szeretni?
Szeretnénk jók lenni. Már a mesék is arra tanítanak, hogy csak a jólelkű emberek jutnak jutalomhoz, csak a segítőkészeknek csilingel a csengő barack. Valami szelíd erő belülről arra hív, hogy jók legyünk, és szeressük a többieket.
Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat – szól a bibliai idézet. De ez talán az egyik legnehezebben teljesíthető felhívás. Mert hogy lehet szeretni az olyan embert, aki folyton morog, ítélkező, gúnyos, agresszív, rosszindulatú? Sőt, hogy lehet szeretni, aki másokat bánt, gyilkol, háborút szít?
Csinálj, amit akarsz!
Nehéz mindig jónak és szeretőnek lenni egy olyan világban, ahol korántsem szentek mászkálnak köröttünk, ráadásul mi sem vagyunk azok. De ha szeretni nem is tudunk mindenkit, talán megpróbálhatjuk megérteni, mitől olyan ellenszenves számunkra a másik, milyen sérelem, fájdalom, vagyis szeretetlenség lehet a múltjában, ami ilyenné tette.
És ha nem is tartjuk oda a másik orcánkat is a pofonért, megpróbálhatjuk elfogadni az illetőt olyannak, amilyen. A fiatalkorában köztudottan duhaj életmódot folytató, majd később megvilágosodott és megtért Szent Ágoston Vallomások című művében azt írja, „Szeresd Istent, és csinálj, amit akarsz”. Ezzel a híressé vált mondattal arra utalt, hogy aki meglátja és megérti, hogy minden mögött Isten munkál, nem lesz többé képes a gyűlöletre.
Ha szeretni nem is tudunk mindenkit a szó ’világi’ értelmében, de ártani sem fogunk többé senkinek és semminek. Mert többé nem tudunk.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 12. számának 33. oldalán!)
Még nincs hozzászólás