Le Binoche

2016. szeptember 11. | Írta: Gyürke Kata

Juliette Binoche a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díszvendége.

Mindent tud a színházról és a filmről, fest, táncol, verseket ír, talán énekelni is fog egyszer. Juliette Binoche, vagy ahogy a franciák nevezik egyik legnagyszerűbb színészüket, „Le Binoche” minden kétséget kizáróan a saját útját járja: többször nyilatkozta, hogy számára a legfontosabb a függetlenség és a művészi kihívás.

Láttuk őt egész fiatalon a Pont Neuf szerelmeseiben utcán kóborló hajléktalan festőként, gyásztól traumatizált asszonyként Kieślowski triológiájában, a Három színben, csokoládébolt-tündérként Johnny Deppel az oldalán a Csokoládé című romantikus vígjátékban, az Oscar-díjat pedig Anthony Minghella filmje, Az angol beteg hozta el számára.

Mint egy zen bölcs, átadja magát a jelennek, megtanult bízni a jövőben, és bevallottan vonzódik az ismeretlenhez, talán ezért dolgozik a legkülönbözőbb rendezőkkel, Leos Carax-tól, Godard-on át Haneckéig és tovább. Pályáján sokáig inkább kerülte Hollywood filmiparát, a nagy blockbustereket, például visszautasította a Jurassic Park egyik szerepét, és tudatosan a szerzői filmes rendezőket választotta.

Az utóbbi években ez mintha változna, forgatott például Disney-filmet, pár éve – állítólag gyerekei, a huszonkét éves Raphaël és a tizenhat éves Hanna kérésére – szerepet vállalt a Godzilla aktuális részében, és jövőre láthatjuk a Páncélba zárt szellem című fantasyban, amit Scarlett Johanssonnal forgatott.

Rendszeresen dolgozik színházban is, főleg Londonban, tavaly a West Enden játszotta Antigonét, előtte a londoni Nemzeti Színházban az in-I című táncelőadásban lépett fel, pedig bőven elmúlt negyvenéves, amikor tánctanulásba kezdett. A nyár végén, a Velencei Filmfesztiválon mutatták be legújabb filmjét, a Polina, danser sa vie-t, amelyben egy balett-táncost alakít.  

Nem így van ez a festészettel, hiszen gyerekkora óta vonzza a képzőművészet, sokáig nem tudta, hogy díszlettervező, rendező vagy színész akar lenni, egy dologban volt csak biztos, hogy a színház érdekli, szüleitől is ezt látta. Aztán mégis egész fiatalon felfedezte a film, pontosabban Leos Carax, aki David Bowie egyik videoklipjében szerepeltette, amit A Pont Neuf szerelmesei követett.

Első nemzetközi sikerét Daniel Day-Lewis oldalán A lét elviselhetetlen könnyűsége című filmben aratta. Néhány éve kiállítása nyílt a Brit Filmintézetben, páros portrékat festett azokról a rendezőkről, akikkel dolgozott, és saját magáról, az egyes filmek szerepeinek megfelelően.

Annak ellenére, hogy kevés vígjátékban láthattuk, mert főleg drámai szerepeket vállalt, széles mosolyáról, gesztusairól, mosolygó, nagy szeméről ismerjük, hiszen szereti megnevettetni az embereket, ugyanakkor zokogása is belénk vésődött. Gyerekkorában a Chaplin-filmek és szobrász édesapja pantomimjátéka volt rá nagy hatással, később édesanyja terelte a színház felé, aki szintén színésznő volt.

Legközelebb Bruno Dumont A sors kegyeltjei... meg a többiek (Slack Bay) című filmjében láthatjuk komédiázni novemberben. Addig is Miskolcon, a Cinefest Filmfesztiválon köszönthetjük őt szeptember 9-én, ahol különdíjat vesz át, és díszvendége lesz a fesztivál megnyitójának: társaságában nézhetjük meg egyik legnagyobb sikerét, Krzysztof Kieślowski Három szín: Kék című filmjét. 

Címkék: csokoládé, színésznő, francia, díszvendég, miskolci cinefest