Látható kommunikáció
A kommunikáció nem állandó eszköztárral dolgozik. Gondoljunk csak a szlengre, amit néhány év kihagyás után úgy hallgatunk, mintha egy másik bolygóról jöttünk volna, vagy a napjainkban még az írott szövegbe is benyomuló képi eszközökre. Mivel a jelenség nem csupán fellángolás, érthető, hogy az emberek komolyabban is foglalkozni kezdtek a látható kommunikációval.
„A látható kommunikáció kifejezés azokat a kommunikációs formákat foglalja össze, amelyek képekkel, jelekkel, szimbólumokkal egészítik ki vagy helyettesítik a verbális csatornákat. Bár sokféle vélemény él pro és kontra a médiából folyamatosan áradó képekkel kapcsolatosan (leginkább a gyerekekre és a serdülőkre gyakorolt káros hatásokat emlegetjük), azt szülőként és pedagógusként is tudomásul kell vennünk, hogy akár akarjuk, akár nem, a vizualitás hangsúlyosan jelen van a gyermekeink életében.
Elég arra a mindennapi példára gondolnunk, milyen sokféle érzelmet vagy hangulatot ábrázolnak a fiatalok egyszerű képi jelek segítségével az SMS-ek nyelvezetében. Mivel a felnövekvő generáció olyan természetesen, és olyan formákban is használja a vizuális nyelvet, ahogy előtte nem tettük, a jövő kommunikációjának is tekinthető" – mondja a téma szakértője, Hortoványi Judit rajztanár és rajzelemző.
De ne gondoljuk, hogy a vizuális kommunikáció csak napjainkban jelent volna meg. Hiszen egy-egy festmény nem csak arra való, hogy a falat díszítse: a művészek évezredek óta az érzelmek, gondolatok átadásának eszközéül használják őket. S hogy miben különbözik a modern értelemben alkalmazott, látható kommunikáció az ősitől? Tulajdonképpen csak abban, hogy sokkal több helyen jelenik meg, elárasztja a kommunikációs eszközök által az életünket, és, persze, valamivel egyszerűbb, mint egy Bosch-festmény. Joggal tehetjük fel a kérdést: mégis, mire valóak ezek a képi eszközök? Hiszen az ember szavakkal is ki tudja fejezni magát.
„A rajz és a képek önkifejezésre való használata például kamaszkorban igen nagy jelentőséget kap. Nem beszűkíti, hanem épp ellenkezőleg, kitágítja a serdülők lehetőségeit, mert a vizuális ábrázoláson keresztül egy új kommunikációs csatornát kínál fel nekik. Nagyon sok olyan érzés és gondolat van ugyanis, amit a kamaszok nem szívesen fogalmaznak meg szavakkal.
Így például szégyellnek beszélni a félelmeikről, a bizonytalan érzésekről vagy a szorongásaikról. Ugyanakkor ezek a témák erőteljesen foglalkoztatják őket, hiszen a kamaszkor az önismeret kialakulásának, a személyiségfejlődésnek az egyik legfontosabb időszaka. Egy-egy kép vagy szimbólum mögé bújva pedig ki lehet fejezni akár ezeket az érzelmeket is.
A már említett példák mellett, a rajz alkalmas lehet olyan összetett vagy éppen ambivalens élmények látható ábrázolására is, amelyek szintén nehezen önthetők szavakba. A képi világ megismerésének és tudatos használatának, persze, csak egyik része a kifejezés és önkifejezés. Legalább ennyire fontos az értő befogadás tanulása is, ami segít eligazodni ebben a szférában – legyen szó képzőművészetről vagy akár internethasználatról –, és segít alkotó, gondolkodó, tudatos emberként élni a vizuális kommunikáció világában is” – fűzi hozzá a szakértő.
A kommunikáció fejlődik, akár tetszik nekünk ez a folyamat, akár nem. Így, ha lépést akarunk tartani, ha valóban eredményesen, jól akarunk tanítani, tanulni, eladni, megmutatni, kommunikálni, akkor a képek használata elengedhetetlen. És hát, valljuk be őszintén, azért – bár az írott szó sokak szenvedélye – nem véletlen a régi mondás: „egy kép többet mond ezer szónál!”
Még nincs hozzászólás