Kutya és reklám - az érdekbarátság
Ismerjük a mondást: gyerekkel és kutyával bármit el lehet adni. Az örök igazságot előszeretettel használják a reklámipar nagykutyái is, hiszen rengeteg hirdetésben tűnnek fel négylábú barátaink. A siker pedig legtöbbször kutyakötelesség!
Amióta világ a világ, a reklámok elengedhetetlen kelléke a kutya. Se szeri, se száma azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak, amelyeket kutyával hirdetnek. Csirkefalatok, sör, banki szolgáltatások, dizájnruhák, luxuskategóriás táskák. Mindez egyáltalán nem véletlen, hiszen a kutya saját, jól behatárolható szimbolikával bír. A hűség, a megbízhatóság, a barátság és az állandóság bájos megjelenítője.
„Mi, magyarok kifejezetten kutyaszerető nép vagyunk, kulturálisan belénk ivódott a harmonikus együttélés hűséges barátainkkal – hangsúlyozza Urbán Zsolt, a Magyar Reklámszövetség elnöke. – A reklám alapvetően érzelmeket közvetít.
A filmekben azok az otthonok, ahol kutyát tartanak, mindig sokkal bensőségesebb hangulatúak, ezáltal megjelennek az érzelmek a befogadóban, így könnyebben azonosulhatunk az üzenettel és a termékkel. A család melegét ezért szinte mindig kutyával fejezik ki a reklámokban. Kutyával ráadásul a bizalmat is lehet építeni: így fordulhat elő, hogy az a bank is velük hirdeti a szolgáltatását, ahol éppenséggel a racionalitást szeretnék hangsúlyozni.”
A reklámszövetség vezetője szerint helyzeti előnyben van az a hirdető, aki kutyával reklámozza a portékáját, ám még a négylábú szőrmók felbukkanása sem jelent mindig garanciát a médiasikerre: pontosan tudnia kell a reklámozónak, mit is akar üzenni az állattal.
„Például a hétköznapi és középkategóriás árfekvésű mosóporreklám esetében nem luxuskutyát jelenítenek meg a médiafelületen, hanem olyan eb szerepel, aki bárkié lehetne, akár örökbe is fogadhatnánk. Ilyenkor a kutya játékossága, kedvessége kap hangsúlyt.
A prémium kategóriás mosópor esetében már olyan különleges fajtát keresnek a filmecskéhez, amin biztosan megakad a célcsoport tekintete. Ha a cukiságfaktor a fő szempont az adott reklámnál, akkor egy kis szőrös, ölbe kapható négylábú játssza a főszerepet, de egy dobermannal, rottweilerrel vagy német doggal már a biztonságot és az erőt fejezi ki a reklám.”
A reklámszövetség elnöke szerint jó példa az a gépkocsireklám, amelyben agarak ugrottak be a gazdi modern és gyönyörű autójába.
Urbán Zsolt a kutyasport elkötelezett híveként tavaly fogott össze Magyarország egyik legelismertebb kutyaszakértőjével, Schlosser Attilával, majd megalakították stúdiójukat, amely egyebek mellett Európa legszebb versenykutyáit készíti fel a világ rangos megmérettetéseire. A két kutyás szakember értő szemmel figyeli a reklámokat, mégis hagyja, hogy a hirdetések hassanak az érzelmeire.
„A kutyás reklám számomra teljesen elkülönül a professzionális kutyasporttól. Ilyenkor ugyanis a négylábú szerepét nézem, nem pedig a küllemét. Az a döntő számomra, hogy megérint-e az adott filmecske. Ilyenkor nem az a fontos, hogy szép-e a szögellése, vagy jól van-e megnyírva a szereplő négylábú, hanem az érzékszerveim és az érzelmeim dolgoznak” – állítja az elnök, aki két amerikai akita boldog gazdája.
Schlosser Attila más szempontokat is figyelembe vesz az ilyen reklámoknál.
„Nagyon érdekel, milyen módszerekkel képezték ki az adott négylábút a reklámhoz, hiszen ezekhez kifejezetten kooperatív és intelligens kutyák szükségesek. Itt szeretném leszögezni: a kutya számára nem okoz szenvedést, hogy szerepelnie kell.
Amennyiben értő kezek oktatták, örömmel teljesíti az utasításokat, azokat játéknak fogja fel. Másrészt a reklámokban leginkább divatos és népszerű kutyafajtákat szerepeltetnek: golden retriever, border collie, magyar vizsla tűnik fel leginkább a magyar filmecskékben."
Ő maga a tacskók szerelmese, és úgy látja, a stylistok legtöbbször a népszerű és kifejezetten exkluzív megjelenésű kutyákat keresik egy-egy rangosabb eseményre. Az viszont korántsem biztos, hogy a kiszemelt fajta képes például nyugodtan végigsétálni a kifutón a vakuk kereszttüzében.
Más lapra tartoznak azok a társadalmi célú reklámok, amelyek az állatkínzás ellen kampányolnak, vagy éppen kutyamenhelyek számára gyűjtik az adó egy százalékát.
Ezek a társadalmi hirdetések sokszor az elrettentés eszközét használják, és kinyomott szemű, beteg, kivert állatokkal is kampányolnak. „Sajnos ezek ugyancsak klisék, amik sokszor elenyésző mértékben találnak be, hiszen csak elrettentik, de nem nevelik a nézőt a felelős állattartásra.”
Még nincs hozzászólás